Priscilla felemelte a tekintetét a kis sminktükörről. – Ugye, nem dolgozni megy be, kisasszony? Mégiscsak szenteste van! – De – csattintotta össze Priscilla a púderes dobozkát. – Vagy maga szerint miért kértem, hogy a Swerton irodaházhoz vigyen? – érintette meg a nyelve hegyével a friss rúzst a száján. Tekintete összeakadt a taxiséval a visszapillantó tükörben,…
A szpíker harsogó hangjára ébredt. Tudta, az anyja a konyhában az ősrégi oled projektort nézi, a TV-t, ahogyan ő nevezte. Enyhén nagyothallott, és persze ezen a reggelen sem használta azt a pici készüléket, amit csak be kellett volna dugnia a fülébe. Így Sonáj hiába rántotta a fejére a takarót, a mély férfihang bekúszott a fülébe,…
Fülsüketítő csipogás szakította szét az álmomat. Nyöszörögve, csukott szemmel tapogatóztam az éjjeliszekrényen álló ébresztőóra után. Ha nem lett volna épp elég baj, hogy húsz perccel előbb szólt a vekkerem a szokásosnál, a helyzetet még az is rontotta, hogy mindez egy szombati napon történt. Sóhajtottam. Nem időzhettem sokáig az ágyban, apámmal volt találkozóm. Kedvetlenül piszkáltam a…
A lány csendben rajzolt. Nem tiltotta semmi, így Massimo sem szólhatott érte. De már órák óta ott volt. Még a szénrudakat is hagyta a padlón szanaszét heverni. Massimo hangos csettintés kíséretében felkapott egyet, ami messzebb gurult, és sietős léptekkel a lány felé indult. Megköszörülte a torkát és igyekezett szúrós szemmel nézni, amikor átadta, de a…
– Gondolkodott már a PIB-ről? Remek lehetőség, most érkezett kereskedelmi forgalomba, eddig kísérleti szakaszban vesztegelt. Az országban nálunk elérhető először és most bevezető áron lehet hozzájutni! – Nem is tudom. Valahogy aggályaim vannak. – Döntsön, kérem, kedves Mimi, hamarosan, mert a chip csak fiatalabb korban építhető biztossággal a megfelelő agyi kéregbe, később komoly zavart okozhat….
– Maga volt az Assylin barátja? A férfi végignézett a smaragdzöld fán és bólintott. – Együtt hajóztunk. A reylh lehajolt, egy marék port vett fel a kövekkel szegélyezett halomról és a levegőbe dobta. – Elnézését kérem az udvariatlanságunkért. Nem tudtuk, hogy ön Grin Evans navigátor! – Semmi gond – legyintett az űrhajós, azután óvatosan a…
(Halál) Súlyos fenyőillat fedi el a bomlás szagát. Arcom már elázott a könnyes részvétnyilvánító csókoktól. Ez a ceremónia a vigasztalást hivatott szolgálni, de csak még inkább szétszed. A résztvevők, mintha egy morbid divatbemutatóra jöttek volna, egymással versenyre kelve, mutatósabbnál mutatósabb ruhakölteményekben pompáznak. Az egyik nagybácsi kivezet egy betévedt vak nőt a ravatalozóból. Részvétnyilvánítók végeláthatatlan sora…
Az ellenállhatatlan erő a bokor mélyére penderítette. Odakintről ordítozás, fémes, csattogó hang hallatszott. Szédelegve emelte fel a fejét. A hasán feküdt a csupasz földön, felette sűrű növényzet. Arca égett a karcolásoktól, sajgó teste ezernyi sebről adott hírt. Zavartan körbenézett, odakint csata dúlt. Fogalma sem volt, hol van. Ekkor megragadták a két bokáját és durván kirántották…
Igyekeztem kipislogni a bánat könnyeit a szememből. Az elmúlt egy hétben azt hittem, hogy visszakaphatom a múltat, azzal, hogy az ismerős utcákon járok, amelyeken annak idején szinte minden nap átsétáltam, és újra belélegzem London levegőjét. Tévedtem. Csak fájdalmat okozott. Immár turistaként semmi nem volt olyan, mint régen, amikor még au-pairként éltem itt. A tudattól, hogy…
Reggel, amikor a sánta suszter újra próbálkozott Horváth ajtajánál, és megint csak a csengetés után beálló némaság válaszolt, elhatározta, szól a rendőröknek. A régi időkben a házmesterhez fordult volna, de hol vannak már a házmesterek? Mostanság közös képviselő van, és őt ilyen piszlicsáré ügyekkel, hogy a Horváth nem nyit ajtót, nem lehet zavarni. Pedig elképzelhető,…
–12– Vannak dolgok, amikre az ember maga sem szívesen gondol, a nagy közönség elé meg pláne nem szívesen tárja. Az én esetem a hashajtóval pont ilyen. Azt hiszem, mindenkivel előfordult, hogy például összeveszett pár egymással nagyon nem kompatibilis ételt, és utána a nap jó részét a fürdőszobába zárkózva töltötte. Úgyhogy az érzést talán nem kell…
–7– Reggel borzalmas gyorsasággal lapátoltam be a reggelit. A szüleim elcsigázott lassúsággal emelték a szájukhoz a tojásrántottát, miközben az aznapi újságot böngészték. Mintha a családi reggeleink unalmas jelenetét ollóval vágták volna körbe, majd átragasztották volna egy másik helyszínre. A szüleim nem törődtek a sós tengeri szellővel és a sirályok hangos vijjogásával. Én néha idegesen tekintettem…
–1– A vöröslő tengervízben láttam meg először elhomályosodó alakját, amely aztán meghatározta az egész életemet. Tizenhat éves voltam, amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy spontán kirándulásképp elindulunk az Atlanti-óceán partjára. Csupán háromórás autózásra volt a morajló víz az otthonunktól, de apámnak sikerült végigszitkozódnia az egész utat. Főleg mások vezetési stílusát dorgálta a zsúfolt országúton, a…
Ez volt Ági első karácsonya egyedül. A család észrevétlenül bomlott fel, bátyjának időközben saját családja lett: barátnő, és csöpp újszülött, velük tölti a szentestét. A szülők kerülték a szakítás és az egyedüllét témáját, és ő se mondott semmit. Útban lett volna. A szülők elutaztak kései, második nászútra. Tunézia ilyenkor gyönyörű. Jó lesz egyedül, kibírja –…
Clydas egyedül ébredt a sátorban, ami sötét és hideg volt. A fekhelye mellett megrakott tűz régen elhamvadt, a parázs sem izzott már. Egyedül volt az állatbőrök alatt, és a sátorlapon túl fények táncoltak. A hajnal hangokkal volt tele. A kiabálás, és az acélcsengés fájdalmas üvöltése messzebbről hallatszódott. – Mara? – Clydas felriadva gördült az oldalára,…