1. fejezet melyben vélhetően Pöttömmaszat elborítja a világot, melynek következtében egy lemoshatatlan nyíl kerül a tanácsterem falára Tekintsük meg Zoknisarkot, a világ legparányibb országát. Méreteit tekintve akkora, mint egy nagyobb zsebkendő vagy egy kisebb terítő. Lakossága két fő és a szám állandónak mondható, a statisztikusok nem számítanak jelentős változásra. Egy harmadik lakos már csak félig…
Első fejezet amelyben Borsali Berci egy porfelhőből kerül elő Az iskola udvarán, a kellemes, kora őszi napsütésben, a tölgyfa közelében lévő padok egyikén három lány, egy másikon két fiú ült. A fekete, tüskés hajú fiú időnként a szeme sarkából átkukucskált a szomszédos padra. Egy szőkésbarna, bájos arcú lányt nézegetett. A fiú morcos vonásai a lány…
1. Morzsa kutya találkozik Kapunta manóval A hátsó udvarban lakott egy fekete kutyus, akit Morzsának hívtak. Éberen őrizte a házat s az udvart. Egy reggel zajt hallott a fészerből, és igencsak elcsodálkozott, mert tudta, hogy a gazdája nincs otthon. Óvatosan kinyitotta a fészer ajtaját, és bekukucskált. Aztán megemberelte magát, s lábujjhegyen be is…
KOBOLDOK KINCSE „A Rossz nem más, mint a Fény hiánya” (Kabbala) Az április eleji nap még igazán fel sem ocsúdott, én már a Csöpögő-völgy csurgóiban lubickoltam. Így róttam le hálámat a „Sötét- horgos, Világos-horgos” felé, amiért történetük nyomán, mint a tavaszi nap pislákoló fénye, életre kelt bennem ez a mese itt Vékény fölött, a…
Képzeljétek el gyerekek, volt idő, mikor a mesehősök köztünk jártak.Volt idő, mikor mumusok éltek az ágyak alatt, beszélni tudó állatok vettek körül minket és őshüllők járták a dzsungeleket. Abban az időben sárkányok szántották végig az eget és maskarás hősök jártak az éjszakában. Abban az időben minden iskola igazgatója varázsló volt, a gyerekeket szellemek és vámpírok…
Előszó helyett Mit mesél a csendes alkony? Mit titkol a holdas éj? Merre jár az éji vándor? Csillag fénye meddig ér? Kinek zeng a zúgó erdő? Kire vár a tarka rét? Kinek szíve csupa derű. Kinek szeme csupa fény. A szerző *** PÖTTÖM VIDÁM VIZEKEN…
I. Katica úr Katica úr, amint felébredt, megállapította, hogy hűvös még a reggel, s borzongva húzta vissza rövid, tömpe csápjait az orgonabokorba, ahol már harmadik hete lakott. Igazán nagyszerű helynek ígérkezett. Az előző tulajdonos, a Rózsabogár állítása szerint, amint egy kis szellő megbirizgálta a bokrot, úgy hullottak alá a jóízű, kövér levéltetvek, mint a pinty….
– Au! – kiáltott fel Mosó Misi. Kikapta a kezét a vízből, és a hóna alá csapta. – Mi az? – kérdezte Mókus Rézi, aki egy kicsit megállt beszélgetni a patakparton hazafelé menet. — Azt hiszem, egy törött kagylóhéjba nyúltam – húzta elő a kezét Misi, és bánatosan nézegette. – A csudába! Ilyenkor nem szeretek…
– Jaj, anya, ez fáj! Gida, a csintalan kékcinke fióka visítva menekült az anyja elől. – Gida, ne bomolj – zörrent rá az apja. – Hagyd, hogy édesanyád megfésüljön. – De húz, nem akarom… Mókus Rézi, aki a szomszéd lucfenyőn a szép érett tobozok közt válogatott, felnézett a sivalkodásra. – Mi van, Dénes – szólt…
Kora őszi délután volt.Jókedvű fütyörészés hallatszott az egyik erdei ösvény felől, ahol egy barna kabátos kis lény söprögette a lehullott faleveleket. Pentele volt az,egy avarmanó. A fák ágain a levelek különböző színekben pompáztak, a lehullottak pedig avartakaróként terültek el a földön. Az avarmanók ezeket söpörték össze, és ők segítettek az erdőben élő kisebb állatoknak is….
Egyszer volt, hol nem volt, született egyszer egy radírgiliszta. Ez a radírgiliszta olyan hosszú volt, hogy Kati, aki készítette, kétszer az ujja köré tudta csavarni. Pár perc múlva született még egy, aztán még egy. A harmadik olyan hosszúra nyúlt, hogy Kati akár háromszor is körbe tudta volna pici ujja körül tekerni, ha ezzel foglakozik, de…
A tűzcsap a játszótér mellett állt, évek óta nem használták a tűzoltók, így semmi más dolga nem volt, mint hogy a teret szemlélje. A kikopott fűnek nem sok figyelmet szentelt, sem a gumiabroncsokkal körülrakosgatott, kornyadozó virágoknak, őt csak a játékok érdekelték: a mászókák, amelyek úgy csavarodtak ki a földből, mint egy zománcozott dzsungel különös növényei,…
Csipp, csepp, csipp, csepp. Óriási cseppekben csepergett a késő nyári eső. Kopogva hullott a talajra, majd minden irányba szétfröccsent, és kisebb-nagyobb tócsákat hagyott maga után. A zápor áztatta táj felfrissült a forró augusztusi napokat követően. A hűsítő víz pattogott a fehér virágfürtös körtikék, az aranysárga virágú bogláros szellőrózsák és a lila harangvirágú ikrás fogasírok színpompás…
Ma kezdődik a Könyvhét, és a Könyvmolyképző kiadóval a Vörösmatry téren (Bp.) és a Dugonics téren (Szeged) egyaránt találkozhattok. K. László Szilvia új mesekönyvét is kézbe vehetitek. Korábban interjút olvashattunk a szerzővel, most pedig lássunk egy részletet a Kékmanó, a főnyeremény II. – Marci és a galibák. Verekedéstől pityergésig című mesekönyvből. Az illusztrációkat Szőnyi Gergely…
Mi a manó? Emlékeztek az Aranymosás egyik nyertes írójára, Csobán Zsuzsára? A Könyvhéten megjelenik a Rozzancs Rozi Barathániában című meseregény, ahol Rozi és Roli vidám manókalandjait olvashatjuk. Szeretettel ajánlunk a 10-12 éves gyerekeknek. 🙂 Az interjút Molnár Andrea készítette. ***MA: Kérlek, mondj magadról pár szót! Ki vagy te a mindennapokban, amikor épp nem manós kalandokat…