Kiss Zsuzsanna: A testvérem egy szuperhős

Az iskolában minden évben meghirdették az irodalmi pályázatot. A gyerekek szerették, mert mindig nagyon izgalmas versenytémákat adtak meg. Hagyományosan az évzárón jelentették be az eredményt, a győztes pedig felolvashatta a művét az egész iskola előtt. Tavaly például „élet a jövőben” volt a megadott téma. Azelőtt arról kellett írni, mi történne, ha egy általuk választott mesehős…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Ússz az árral!

– Figyu, Kátya, te sokat olvasol, igaz? Lassan csuktam be a regényt, és mélyeket lélegeztem, nehogy orrbanyomjam Örsöt, amiért belepofátlankodott a magánszférámba. Megemeltem felé a könyvet. – Krimiket is? – csúszott közelebb a padon. A suli háttérzaja kellemetlenül megerősödött körülöttünk. Odébb araszoltam. – Igen. Kinyitottam a könyvet. Egy kicsi részem rákérdezett volna, hogy miért érdekli,…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Képeskönyv

– Soha többet nem jövök veletek vásárolni! – Most ezt miért mondod, Krisz? – bámult rám a nővérem, Nóri a tükörből. Az éles fény kirajzolt egy rosszalló ráncot a szeme sarkában. – Itt vagyunk három órája, és még kérded? – Nem érdekelt, milyen csúnyán nézett az eladó, hangoskodtam, még a karommal is csapkodtam magam körül….

Olvass tovább

Büksi Zsuzsanna: Levél a Mikulásnak

Tami csak akkor vette le az arcáról a hercegnős, mosható szájmaszkot, amikor becsukta maga után az ajtót. Anyu figyelmeztette, hogy előbb nem szabad, mert már az utcán is kötelező. Tami mindig szófogadóan viselkedett, és mindig betartotta a szabályokat. A színes, tenyérnyi vásznat a cipős szekrény tetején álló üvegtálba dobta. Ott gyűjtötték össze azokat, amiket használtak…

Olvass tovább

Orosz Adél: Csillagkettős

– Magdikám, a fiúk megint hívtak karácsonyozni. A férfi borostás arca mély barázdákba gyűrődött miközben beszélt. Kockás ingének ujját felhajtotta mosogatás előtt, vékony, inas karja pálcikaként kandikált ki belőle, a bő melegítőnadrág is úgy lóg rajta, mintha nem is lenne teste. Fel se nézett, csak egyre súrolta a tányért a mosogatószivaccsal. Eres kézfejére vörös foltokat…

Olvass tovább

Rezeda Réka: Igazi anya

 A karomba veszem Csöppöt, és belépek a boltba. Leemelek a polcról egy anyát. Nem anyacsavart, mert Peti egyszer az ujjára húzott egyet, aztán nem tudta leszedni, anya se tudta leszedni, úgy rászorult, hogy ki kellett hívni a tűzoltókat, nekik kellett levágni, és aztán apa úgy elverte Petit, hogy három napig sántított. Ebben a boltban igazi…

Olvass tovább

Rezeda Réka: Sörhab

A gangon ülök egy korsó Kőbányaival. Figyelem, ahogy a buborékok elpattannak a hab tetején. Utálom a sört. A percek egyenletesen csepegnek, mint az infúziós folyadék. Nehéz káposzta- és zsírszag terjeng a levegőben. A placc túloldalán a Kutyás Néni a Süket Bácsival beszélget, aki mindig úgy üvölteti a tévéjét, hogy az utcafronton is hallani. Egy ütött-kopott…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Szerednyey grófné ruhája

Forró nyári nap. Bár már öt óra elmúlt, még mindig rekkenő a hőség. A kastélymúzeum légkondicionált kávézójának enyhe hűvösében fiatal nő támaszkodik a falnak, kezében ásványvizes üveget szorongat. A gyöngyöző palack hűs cseppjei végigcsorognak az alkarján, de nem bánja. Negyedóra szünetet tarthat, mielőtt körbevezetné a következő, mára az utolsó kirándulócsoportot a kastélyban. Kinéz az ablakon….

Olvass tovább

M.Z. Chapelle: Újraírt pillanatok

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   Brigitte nehéz léptekkel haladt végig a körfolyosós ház keskeny, poros gangján. A lifthívót hiába nyomkodta, a felvonó ma nem működött, ezért kénytelen volt felcígölni a megpakolt szatyrokat a harmadik emeletre. Már a lépcső tetejére érve meghallotta, hogy ordít a tévé a második lakásból. Nagyot…

Olvass tovább

Harka Sára: Visz a vonat, mennék utánad

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   Aranka a legkopogósabb cipőjében sétál előttem, és az aluljáró kőpadlója minden lépését robbanás-hangerejűvé erősíti. Volt szerencsém pár durranáshoz a háborúban, és egyik sem okozott olyan halláskárosulást, mint ez a pár gyöngyös körömcipellő itt. Az idegeimen táncol vele, másrészről viszont összeteszem a két kezem még…

Olvass tovább