Gergő azon tűnődött, hogy vajon mindenki teljesen meghülyült, vagy ma van az idióta sofőrök világnapja, csak őt nem értesítette erről senki. Reggel óta hárman vágtak be elé, de ez az előtte szerencsétlenkedő suzukis mindenkin túltett. A férfit másodpercek választották el attól, hogy csak azért is belemenjen hátulról. Nem győzött hálát adni az égnek, hogy a…
Nem voltam fekete. Egy szálnyi fekete sem volt rajtam. A Madeline nevű kétlábú mégis Árnyékot kiabált, ha tőlem szeretett volna valamit. Ezt a szót mondta, ha azt szerette volna, menjek oda hozzá. De akkor is ezt kiáltotta – csak dühösebben –, mikor meglátta, hogy azon a furcsa rugózós kerti asztalon vagyok. Állítólag oda csak a…
Az iskolában minden évben meghirdették az irodalmi pályázatot. A gyerekek szerették, mert mindig nagyon izgalmas versenytémákat adtak meg. Hagyományosan az évzárón jelentették be az eredményt, a győztes pedig felolvashatta a művét az egész iskola előtt. Tavaly például „élet a jövőben” volt a megadott téma. Azelőtt arról kellett írni, mi történne, ha egy általuk választott mesehős…
– Figyu, Kátya, te sokat olvasol, igaz? Lassan csuktam be a regényt, és mélyeket lélegeztem, nehogy orrbanyomjam Örsöt, amiért belepofátlankodott a magánszférámba. Megemeltem felé a könyvet. – Krimiket is? – csúszott közelebb a padon. A suli háttérzaja kellemetlenül megerősödött körülöttünk. Odébb araszoltam. – Igen. Kinyitottam a könyvet. Egy kicsi részem rákérdezett volna, hogy miért érdekli,…
– Soha többet nem jövök veletek vásárolni! – Most ezt miért mondod, Krisz? – bámult rám a nővérem, Nóri a tükörből. Az éles fény kirajzolt egy rosszalló ráncot a szeme sarkában. – Itt vagyunk három órája, és még kérded? – Nem érdekelt, milyen csúnyán nézett az eladó, hangoskodtam, még a karommal is csapkodtam magam körül….
Tami csak akkor vette le az arcáról a hercegnős, mosható szájmaszkot, amikor becsukta maga után az ajtót. Anyu figyelmeztette, hogy előbb nem szabad, mert már az utcán is kötelező. Tami mindig szófogadóan viselkedett, és mindig betartotta a szabályokat. A színes, tenyérnyi vásznat a cipős szekrény tetején álló üvegtálba dobta. Ott gyűjtötték össze azokat, amiket használtak…
– Magdikám, a fiúk megint hívtak karácsonyozni. A férfi borostás arca mély barázdákba gyűrődött miközben beszélt. Kockás ingének ujját felhajtotta mosogatás előtt, vékony, inas karja pálcikaként kandikált ki belőle, a bő melegítőnadrág is úgy lóg rajta, mintha nem is lenne teste. Fel se nézett, csak egyre súrolta a tányért a mosogatószivaccsal. Eres kézfejére vörös foltokat…
A karomba veszem Csöppöt, és belépek a boltba. Leemelek a polcról egy anyát. Nem anyacsavart, mert Peti egyszer az ujjára húzott egyet, aztán nem tudta leszedni, anya se tudta leszedni, úgy rászorult, hogy ki kellett hívni a tűzoltókat, nekik kellett levágni, és aztán apa úgy elverte Petit, hogy három napig sántított. Ebben a boltban igazi…
A gangon ülök egy korsó Kőbányaival. Figyelem, ahogy a buborékok elpattannak a hab tetején. Utálom a sört. A percek egyenletesen csepegnek, mint az infúziós folyadék. Nehéz káposzta- és zsírszag terjeng a levegőben. A placc túloldalán a Kutyás Néni a Süket Bácsival beszélget, aki mindig úgy üvölteti a tévéjét, hogy az utcafronton is hallani. Egy ütött-kopott…
Forró nyári nap. Bár már öt óra elmúlt, még mindig rekkenő a hőség. A kastélymúzeum légkondicionált kávézójának enyhe hűvösében fiatal nő támaszkodik a falnak, kezében ásványvizes üveget szorongat. A gyöngyöző palack hűs cseppjei végigcsorognak az alkarján, de nem bánja. Negyedóra szünetet tarthat, mielőtt körbevezetné a következő, mára az utolsó kirándulócsoportot a kastélyban. Kinéz az ablakon….
Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett Brigitte nehéz léptekkel haladt végig a körfolyosós ház keskeny, poros gangján. A lifthívót hiába nyomkodta, a felvonó ma nem működött, ezért kénytelen volt felcígölni a megpakolt szatyrokat a harmadik emeletre. Már a lépcső tetejére érve meghallotta, hogy ordít a tévé a második lakásból. Nagyot…
Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett Aranka a legkopogósabb cipőjében sétál előttem, és az aluljáró kőpadlója minden lépését robbanás-hangerejűvé erősíti. Volt szerencsém pár durranáshoz a háborúban, és egyik sem okozott olyan halláskárosulást, mint ez a pár gyöngyös körömcipellő itt. Az idegeimen táncol vele, másrészről viszont összeteszem a két kezem még…