Milyen katlan, mily egek Mélyén gyúlt ki a szemed? Szárnyra mily harc hőse kelt, Aki e tűzhöz nyúlni mert? S amikor befejezett, Mosolygott rád a mestered? Te voltál, amire várt? Aki a Bárányt, az csinált? William Blake: Tigris (Szabó Lőrinc fordítása) A lány a teremtő isten színe elé készült. Hónapokig habozott, elszánja-e magát, de…
Nagyapa a karosszékében ücsörög az ötéves kisunokájával, Alice-szel az ölében, aki most is, mint minden hófúvással teli karácsony estén nógatja a nagyapját, hogy az meséljen neki egy szép történetet. – Szóval valami szép történetet? – kuncog nagyapa. – Csakis valami olyasmit – lelkendezik a kislány. – Valami, amiben karácsonyi csoda van! – Jól van, nézzük…
Kata elsírja magát, amint kilép az érettségiről. Nem vár senkire, nem beszélget senkivel, majdhogynem kiszalad az ajtón. Mások előtt sírni gyengeség, és ő nem gyenge. Egész testében reszket, a szalagtűzésre vásárolt magassarkúja kopog a forró járdán. A gyomra háborog. – De mi történt akkor? 1793 júniusában? Kata összekulcsolt ujjai reszketnek a pad alatt. A szemét…
– A vádlott nem bűnös! Tudod, nem éreztem megkönnyebbülést. Semmit sem éreztem. Olyan volt, mintha test és lélek nélkül vegetáltam volna. Összekeveredett a taps és a méltatlankodás tompa fejemben. Ártatlan voltam, ahogy a bírósági döntés mondta, ez azonban még nem mentett fel, hogy ne érezzem magam gyilkosnak. Hónapokkal ezelőtt történt, hogy a buli helyszínére tartottunk….
Fáradtan érkezem haza az utamról. Az öt órás repülőút teljesen kiszívta a megmaradt erőm. Más vágyam sincs, mint magamhoz öleljem gömbölyded feleségem, és bezuhanjak az ágyba. Sajognak a tegnapi ütések. Jó meccs volt, de most nem tudok igazán odafigyelni a karrieremre. Pedig ezt terveztük, amikor megházasodtunk. Annyira szép volt Sylvia abban a csipkeruhában. A középiskola…
1. Ezúttal is elég volt egy pillantás, és a testét máris erdőtűz módjára perzselte fel a vágy… Olvasás közben felmerült bennem, hogy mégis milyen lehet az az átható tekintet, ami spontán öngyulladás okoz. Szerencsére a kérdésemre azonnal választ is kaptam, egy vevő formájában. Lejjebb eresztettem a könyvem, és megbűvölten figyeltem a férfit: a szeme olyan…
– Már nincs miért fájjon – mantrázom magamban folyamatosan, ahogy ott toporgok az Őszi Éjjel Idősek Otthonának első emeletére vezető lépcső előtt. Mélyen legbelül persze tudom, hogy csak áltatom magam. Bár a szívem nem ver hevesen, a gyomrom nem rándul görcsbe és a torkomban sincs ott a gombóc, mint amikor legutóbb jártam itt, érzem, hogy…
János hetek óta várta a levelet, de nem kapott hírt. Minden figyelmét a vizsgáira kellett volna összpontosítania, ehelyett esténként hol az utazást tervezgette, hol reményvesztetten tépelődött albérletében. Rózsa távol volt tőle, és semmi sem segített könnyebben elviselni a bizonytalanságot. Egy szombat reggelen, mikor pár csendesebb nap következett a főiskolán, hazalátogatott Pestről. Útközben beugrott édesanyjáért a…
Az első szerelmem majdnem két hétig tartott. Egy hétfő délután kezdődött, a fiúk fociedzése után. Erre azért emlékszem ilyen pontosan, mert a napköziben már túl voltunk az uzsonnán. Uzsonnafelelősként én vigyáztam arra, hogy az edzésen lévőknek is jusson a zsíros kenyérből és az almából, türelemre intsem a repetázni vágyókat, és elhessegessem az esetleges kajacsenőket. A…
Halálos ítéletet szokás olyan kimérten aláírni, mint ahogy a dohányzóasztal felé görnyedő Kovács a megállapodásunkra kanyarította a nevét. Látványosan nézegettem meggyvörös körmeimet, míg ügyfelem vért izzadt, és igyekeztem visszafogni magamat, hogy ne vigyorogjak kajánul a kínlódásán. Szilveszter környékén mindig sok volt a balek, aki segítségre szorult; az elfelejtett, vagy épp részeg bódulatban tett fogadalmakon majdnem…
Tudnak valamit a fogadás pszichológiájáról? Nem kell hozzá nagy tudósnak lenni, egyszerű józan ész kérdése. Első szabály: ha fogadsz valamire, előtte tájékozódj, gyűjts információt, és mérlegeld a lehetséges kockázatot! Ficere sosem mérlegelt semmit. Meglátott valamit, a látvány átsuhant a fején, megkondított egy harangot, és Ficere onnantól csak azt a bilimbalamot hallotta. Fogadott, mert egyszerűen nem…
Egy hosszú márványlépcsőn mentem a fény felé. Nem láttam az alját vagy a tetejét, csak gomolygó felhőket és vakító ragyogást. Fingom sem volt, mióta meneteltem. Percek, órák, napok vagy hónapok? Nem izgatott. Hatalmába kerített valami békés súlytalanság, és nem számított más, minthogy emeljem egyik lábam a másik után. Aztán elértem a lépcső végét. A köd…
1. A hegy lábánál bíborra kent napsugár hajnallábán áll. Az űrhajó némán szállt le a kora reggeli, szélmentes időben. Legalábbis Moira egy apró koccanást, egy leheletnyi fuvallatot nem hallott a sötétített, duplán szigetelő védőplasztik mögül. Akár egy gyerek, mindkét kezét az üvegre nyomta. Ráncosak, aszottak voltak már, mint a fakéreg. Talán még az orrát is…
Az árny szikla alatti hasadékában várakozva összébb húzta magán ködköpenyét, ami úgy vette őt körbe a párás sötétségben, mint tojáshéj a fiókát. Szüksége is volt rá, ha az Odakintbe készült. A szikla előtt holdfénypamacsok incselkedtek a köddel, fényük Küszöböt rajzolt a menedék elé. Az árny próbaképpen nekifeszült a tömör holdfényfalnak. Semmi. Meg sem moccant, meg…
Rebecca. A neveddel alszom el. Szeretlek. Szőke, göndör a hajad, babának angyal voltál, most is az vagy. Gyönyörű, ágon ülő madár dala a hangod, tested lágy, simulsz, beszélned sem kell. Néha rám nézel hosszan, kutatsz bennem, a szívem nyitva, szeretlek, csak nem mondom. Nem lehet. Nem látok fel hozzád a mélyből, gyerekként hiszem, hogy a…