Semmi kedvem sem volt az Eisenwell kastélyban tölteni a szilvesztert. Mégis, amint az óra elütötte a kilencet, már a családi hintónkban ültem a legszebb, halványkék estélyi ruhámban, feltűzött hajjal és arany ékszerekkel teleaggatva. Utáltam az összes csilingelő micsodát, pedig anyához képest még mindig egész visszafogottan festettem. Ő leginkább egy aranyműves cégérének illett volna be. –…
Ma egy valós írást, egy szemtanú visszaemlékezését olvashatjátok az 56-os eseményekről. * Novemberben van a születésnapom. Szeptemberben még tizennégy éves se voltam, mikor 1956-ban, elkezdődött a Szondi utcában a szakmunkásképző iskola. Ez önmagában is nagy dolog volt az életemben, mert eddig soha nem mozdultam ki egyedül Csepelről, ahol szüleimmel, testvéreimmel és a nagyanyámmal – kilencen…
Már két hónapja fekete ruhát viselsz, arcod így még sápadtabbnak hat. Mindig gyűlölted a fekete színt, a gyász színe, mondtad, addig jó, amíg színes ruhákban járhat az ember. Benyitsz abba a szobába, ahol már jó ideje nem jártál. Lassan nyomod le a kilincset, mintha arra vigyáznál, hogy bent valaki fel ne ébredjen, holott tudod: ilyesmitől…
A napnak csak fénye van, ereje semmi. Az a fajta délután ez, mikor az egyre sápadó ég alatt még fehérebb a táj, mélyebb a csend és dermesztőbb a tél. A mosoly is mintha az arcodra fagyott volna – bár nem emlékszel, mikor mosolyodtál el és miért. Érzed viszont, hogy fültől fülig ér a szád. Vidám…
– Margitka, félsz a sötétben? – kérdezte csodálkozva édesanya. És ezt úgy tudta kérdezni, olyan játékra hívón és gunyorosan, hogy az ember sokkal könnyebb szívvel vallotta be: – Bizony, édesanyám, félek! Nagyon is! Pedig ez nem igazi nagyleányság. Hogy valaki tíz esztendősen még mindig féljen a sötétségtől. Maholnap hosszú szoknyát kapok, hozzá kérők egész sorát…
Rebeka felpillantott, mikor meghallotta a kulcsot megcsörrenni a zárban. Apu megérkezett. A nőtől jött. Annyira nyilvánvaló. Ilyenkor mindig dúdolgat, általában Queent, és hozza magával a zöldalma illatot. Annak a nőnek nincs másik tusfürdője? Rebekát nem különösebben érdekelte, mindössze azt szerette volna, ha Apu nem titkolózik előtte. Egyszerűen csak tudni akarta, ki az a nő, és…
Díszes csomagolásában egy óra ketyeg halkan, mutatva a tovaröppenő, soha meg nem álló időt. Számomra igazi élmény volt elkísérni a párom az új dal klipjének forgatására. Nem tudtam mit fognak forgatni, így nagyon izgultam. Sato eddig azzal a kifogással hárította el a kéréseimet, hogy nem szereti összekeverni a munkáját a magánélettel. Az pedig nyilvánvaló, hogy…
Ma reggelre isteni hó hullott. Friss, ropogós, olyan fajta, amelyre rálépsz és egyetlen nyomásra félméternyit tapasztasz össze, könnyedén, mint két hüvelykujj a pillecukrot. Reggel kilencre már volt ereje a napnak, ragyogó, habfehér hungarocell díszlet lett a kertünkből. Aztán a szél frissen meghintette a szomszéd hórihorgas fenyői felől és, mint egy érinthetetlen bűnügyi helyszínt, lepecsételt minket…
A megszokott asztalánál ült a hátsó sarokban, az újságos állvány mellett. Bár a kis körasztalhoz helyezett szék eredetileg nem volt olyan kényelmes, mint a nagyobb, négyzet alakú asztalok melletti párnázottak, ő akkor is ezt a helyet szerette, mert onnan belátta az egész teret. Törzsvendég volt a kávézóban, napjai nagy részét itt töltötte. A napilapokat az…
– Elköltözünk – suttogja bele Balázs a fülembe. Fel sem fogom, mit mond. Nem akarom. Lehunyom a szemem, és élvezem, ahogy belefúrja a fejét a nyakamba, érzem a leheletét, ahogy végigsimít a bőrömön. A júniusi forróság ellenére libabőrös leszek, végigfut rajtam az a jóleső borzongás, amit csak Balázs közelsége tud kiváltani belőlem. Nem felelek arra,…
Szegény Reni, tegnap óta csak harmincegy lájkot kapott a képére. Belehalnék a szégyenbe, ha az én posztjaimra nem gyűlne össze legalább ötven egy óra alatt. Mondjuk nem csoda, amilyen előnytelen ez a beállítás. Az árnyékolástól tökre karikásnak tűnnek a szemei és ez a fejtartás is kiemeli a tokáját. Pedig Kitti azt mondta, másfél órát szenvedtek…
– Fogadjunk, hogy feleslegesen strapálod magad! – kiabált Izabel a konyhából. – Örülök, hogy ennyire hiszel bennem! – válaszolt fennhangon Jones, bár tudta, hogy az asszony nem érti egyetlen szavát sem a mosogató fémtálcájába zubogó víz miatt. Nem esett jól a felesége véleménye. A nőt soha nem érdekelte, hogy miket ír Jones,…
Fázott. Míra összefogta a kardigánját, de a vékony szöveten átfújt az őszi szél. Harsogó hullámok vizet köptek a szandáljára, pocsolyaszag áradt a tó felől. Hold világította meg a stéget a parton. Vissza akart fordulni, borsódzott a háta a sás zizegésétől. Mintha valaki mellette lopódzna a sekély vízben. De pontosan azért haladt tovább a híd felé,…
A telefon kijelzője felvillant, megkétszerezve a fényt a szobában. Ella odapillantott, de úgy döntött, nem akar foglalkozni vele. Mivel ahhoz le kellene tennie a laptopot, kinyújtóztatni a lábát, lekászálódni az ágyról, elcsoszogni az asztalig… és ha már úgyis megnézi, kitől jött az üzenet, illene válaszolnia is. Kivéve persze, ha a bank az, a mobilszolgáltató vagy…
A fák fekete csendben hajoltak meg, zúgtak a téli széltől. Gréti szerette, hogy nem fogott rajtuk a lámpafény. Olivér késett. A karamellszínű ég alatt adventi füzérek függtek a Bartók Béla út villanyoszlopain. Gréti belélegezte az autók kipárolgását, a kémények füstjét, és a széllel kergetőző süteményillatot. A combja közé szorította Olivér karácsonyi ajándékát, míg megigazította a…