A puskám céltávcsövén figyelem őket. Egy farönkön ülnek, szorosan egymás mellett, Mandy szőke haja előreomlik, ahogy köhög. Dex közelebb hajol hozzá, és a kóbor tincseket Mandy füle mögé igazítja. A célkereszt Mandy kipirult arcán van, ott, ahol Dex megérintette. Viszket az ujjam a ravaszon. Egy ütés a vállamon. Megpördülök, lendítem a puskát, hogy fejbe vágjam…
Doktor Senki vasárnap reggel viseltessé vált szmokingjában bekopogott a Jóslány ajtaján. Évek óta ugyanannak a bérháznak a lakói voltak, és az vált a szokásukká, hogy minden hét utolsó reggelén a szellemlátó hölgy vendégül látta a jogtudóst egy kávéra. Ilyenkor hófehér blúzt és hosszú, fekete szoknyát viselt, a haját pedig lazán a tarkójára tűzte. Ez a…
Méz és sercegő palacsintatészta illata árad a konyhából. A rádióból megállás nélkül szólnak az elcsépelt karácsonyi slágerek, és már csak ennyi alapján felismerem, mi megy a TV-ben: „Kellemes karácsonyt, te mocskos állat! És boldog új évet!” Vele tátogom a híres szállóigét, de a mozdulatra fájdalom nyilall az arcomba. Az ajkamba harapok, várom, hogy jobb legyen….
A sarokban ülve, mozdulatlanul várom, hogy mozdulhassak. Csak a látószögembe eső tárgyakra tudok fókuszálni. Velem szemben egy ajtó, sajnos kulcsra zárva, előttem egy régi, poros szőnyeg hever a cseresznyeszínű parkettán. Az ajtó melletti fésülködőasztal némán sóhajtva várja, hogy valaki, egy hölgy, vagy csak egy kislány, még egyszer ebben az életben elé telepedjen és megszépüljön mellette….
—————2018.12.22-EI MŰSOR—————— SACI: Üdvözlünk minden hallgatót újra itt, és nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk nektek! A Hangpostagalambot halljátok, „Magyarország legfrissebb hangú”, most idézek, „podcastját”. MESTER: Helló. SACI: Mester lelkes hellóját – hűséges hallgatóink tudják, hogy ez tőle valóban lelkesnek számított – követő csend sajnos egyet jelenthet csak: Boldizsár nincs köztünk. MESTER: Nem halt meg. SACI:…
Drága Mamó! Rég elmentél már. Galambszín hajad, hajlott hátad törékeny íve lassan kikopik emlékeimből, mint ahogy a régi fényképek is megfakulnak a hosszú évek alatt. Pedig álmodom veled. Ilyenkor újra látom kis madártested, ahogy fázósan bújik a sparhelt mellé. Kint hideg szél fúj, hangosan süvít az ablak alatt, egy-egy erősebb roham megrezegteti az üvegtáblákat, de…
Átfagyva figyeltem a szürkületben a sírkövön álló mécses remegő fényét. A környezet elmosódott, ahogy a lángra fókuszáltam, de még mindig inkább ezt néztem, mint a hideg bordó márványon virító aranyszínű nevet. Ropogott a fagyott hó a lábam alatt, ahogy toporogtam, de ettől sem lett jobb, ugyanúgy dideregtem. Halk beszéd ütötte meg a fülem, és felkaptam…
Ujjainkat összefűzve álltunk Szőkével a karácsonyfa előtt és a fejünkre nőtt kölkeinkkel együtt a Mennyből az angyalt énekeltük. Férjem haja a csillagszórók fényében ismét ragyogó szőkének látszott, pedig füle körül már őszült. A sors kegyes volt hozzá, mert én is őszültem, de míg neki jól állt a tisztes, őszes halánték, addig én inkább melíroztattam a…
Lord Irvine háza december huszonnegyedikén teljesen felbolydult. A cselédlányok azon serénykedtek, hogy minden tökéletesen nézzen ki. Mind a huszonhét helyiségben leporolták a bútorokat, felmosták a padlót, majd feldíszítették a karácsony illatot árasztó fát a szalonban, és kifényesítették az ezüst étkészletet. Az inasok feladata az volt, hogy előkészítsék Lord Irvine és a fiai Párizsból rendelt ruháit,…
Meztelenül álltam a tükör előtt, kezemben egy szakadt, törött gerincű Kosztolányi kötet. Seszínű hajam a vállamra hullott, virsli ujjaim elfehéredtek, ahogy szorítottam a könyvet. Csend honolt itthon, csak a saját szívverésemet hallottam és az óra ketyegését. Minden kattanás üzenet: Tikk-takk… tikk-takk… Dagadt-disznó… dagadt-disznó… Végigsimítottam a derekamon. A bőrömet zsírosnak és sikamlósnak éreztem, mintha olajat locsoltak…
Zsófi először azt hitte, nem lát jól a hajnali derengésben. A házszöglettől – ahonnan kilesett – néhány méterre egy kapucnis alak éppen átmászni készült a magas deszkakerítésen. Pont úgy, ahogyan ő tervezett bejutni az öreg ház udvarába. Halkan szitkozódott, hátizsákját magához szorította, és meglapult a sarkon, a szürkére kopott fal mellett. Nem akarta, hogy a…
Az otthonomhoz meglepően közel lévő munkahelyemre egy borongós októberi reggel léptem be először. A kollégáim rögtön felhívták a figyelmem, nehogy bent maradjak túlórázni, mert ez egy kísértetjárta hely, és igazán nem akarok azokkal találkozni, akiktől esténként nyikorognak a szekrényajtók. Hát, én azokkal nem akartam találkozni, akik nappal jártak erre, de ezt mégsem mondhattam. Kellett egy…
Feltápászkodok. Sajog a hátam, a derekamba belehasít a fájdalom. Már majdnem szitkozódni kezdek, amiért ilyen kemény ez a pad, de aztán rájövök, hogy inkább hálát kell adnom, amiért a Jóisten megajándékozott még egy olyan éjszakával, amikor nem volt fagy. Még éppen elegendő rám a barna kordnadrág, amit pár hete a Tesco melletti ruhagyűjtő mellett találtam,…
Karolin az ég felé emelte az arcát, óriási hópihe szállt az orrára, majd bőre melegétől elolvadt, egyetlen pillanat alatt lett semmivé. A nyüzsgő városi forgatagban Karolin megtorpant egy kirakat előtt. Girlandokon függő piros és arany díszek között apró rugdalózók, picinyke kabátkák kellették magukat. Karolin kesztyűs kezével megérintette az ablakot, gyönyörködött a rózsaszín és világoskék ruhácskákban,…
A Főnök szerint egy démon számára nincs fontosabb a lehengerlő első benyomásnál, ezért is részesítette előnyben a teátrális belépőket fehér füsttel, szarvakkal meg patákkal. Azt vallotta, az erélyes fellépés tiszteletet parancsol. Dave-nek viszont reggeli előtt nem volt kedve ilyesmivel tökölni, úgyhogy úgy jelent meg az őt megidéző halandónak, ahogy volt: összevissza álló, fekete hajjal, spongyabobos…