Neu-Berlin Hat évvel korábban A nyilvános kivégzésnek mindig is volt valami bizarr vonzereje. Rick csontig fagyott átnedvesedett kabátja alatt, mégis mozdulatlanul szemlélte a gyülekező tömeget. A szitáló eső sem akadályozta meg, hogy rövidesen tekintélyes csődület verődjön össze. Simán kategorizálható elemek, Rick első ránézésre besorolta őket. A kíváncsi szájtátik, akiket látszólag a véletlen sodort épp…
April 2016. december Az esőcseppek dühösen doboltak a tetőn, és a falióra ütemes kattogásával összefonódva apránként mosták ki az álmot a szememből. Fáztam. Az éjszaka folyamán Zuriel elkommunizálta a takaró nekem járó felét is. Nagyot sóhajtottam, és elgémberedett ujjakkal nyomkodtam a telefonomat, hogy megnézzem, mennyit kell várni még reggelig. Nem volt szerencsém, alig múlt éjfél,…
Az üvegfestő látomása Málészájú Jankó régóta inaskodott egy üveges mesternél. Az előrejutás reménye évről évre kisebbedett számára, még a fiatalabb legények is sorra megelőzték. Jankó ugyanis hiába tudott megfesteni mindent, amit a szájába rágtak, s hiába törte ügyesen, csiszolta pontosan H-sínekbe az üvegcserepeket, ha semmiféle komolyabb munkát nem lehetett rábízni, mert semmit sem tudott elképzelni….
„Göröngyös út vezet a csillagokig.” /Johannes Kepler/ 1 NOOMI F. FÖLDI IRÁNYÍTÁS, ITT A 6-24-ES. VISSZAJELZÉST KÉREK! KÖZP. VESSZÜK AZ ADÁST, 6-24-ES! HOGY ÉRZI MAGÁT? LEHETSÉGES, HOGY A TOVÁBBIAKBAN FÁJDALMAI LESZNEK. NOOMI F. KÖSZÖNÖM, HOGY FIGYELMEZTETTEK, DE FEL VAGYOK RÁ KÉSZÜLVE. KÖZP. NEM TAPASZTALT EDDIG FEJFÁJÁST, HÁNYINGERT? NOOMI F. NEM, EDDIG MINDEN RENDBEN MEGY. ÉRKEZTEK…
Bíborhajú Bianka iskolába megy Bíborhajú Bianka vidáman szökdécselt Tündérerdő kanyargós ösvényein. Rettentő izgatott volt, hiszen aznap ment először iskolába. A legszebb ruháját vette fel, azt amelyikre tulipánokat hímzett az anyukája arany fonallal. Piros iskolatáskájában csupa érdekes dolog lapult. Egy szélforgó, a légáramlatok meghatározásához, egy angyalhaj ecset a tündérpor kikeveréséhez, rózsaszirom lapok a megtanulandó varázslatok lejegyzésére,…
Budai Szilas Elképzelte, hogy a fiú, akit lerajzolt, és akit persze magáról mintázott, egy szökött rabszolga. A különös fa pedig, ami előtt fél térdre ereszkedett, s mely mögött örökös éjszaka honol és figyelmes hold ezüstlik, a szabadság fája, ami értékes könnyeket hullajt az arra rászorulónak. És bár a rajzon csupán ennyi szerepelt, Szil tovább szőtte…
Mark arra ébredt, hogy a feje ütemesen nekiverődik a kocsi ablakának, ami a gyerekkori autós kirándulásokat juttatta eszébe, és ettől elmosolyodott. Nem nyitotta ki a szemét, csak nekinyomta az arcát az üvegnek, hogy megszüntesse a mozgást, de fél lábbal még az álmok földjén maradhasson. Az előző nyarat élte újra, érezte a szabadságot, érezte a hullámok…
Prológus Az utcagyerekek riadtan rebbentek szét, amikor négy pár pata és négy kerék porzott végig a Cours Mirabeau-n[1], ezzel megzavarva játékukat a koszban. Csikorgó faszerkezet alatt zörgött a macskakő. A kocsis annak ellenére is homlokát törölgette, hogy a platánok jótékony árnyukat a feje fölé borították. Öt éve nem volt ilyen meleg, mint most, 1886 nyarán….
301.nap Úgy repülnek el a napok, mintha csak pislognék, és minden egyes alkalommal, amikor felnyitom a szemem, egy másik helyen találom magam. A Wal-Mart. A kórház. A szobám. A munkahelyem. Dr. Howard irodája. Pedig egészen biztos, hogy eltelt ennyi idő. Ezt bizonyítja az a rengeteg neked írott levél. Komolyan, olyan, mintha holdkóros lennék. –…
A gránát nem akart felrobbanni. Akárhogy imádkoztam, akármennyire próbáltam keresni a belső békémet, a megváltást jelentő repeszfelhő csak nem érkezett. Őszintén szólva, fogalmam sincs, miért vártam minden egyes alkalommal ennek az ellenkezőjét egy harmadik világháborús töltettől. Valószínűleg már rég besült az egész, és akkor se csinálna semmit, ha kibiztosítanám és hozzávágnám a szentély falához. Megkönnyebbülten…
Zsófi különleges lány. Sosem voltam senkivel ennyire egy hullámhosszon, mint vele. Ki szoktuk találni egymás gondolatait, be szoktuk fejezni egymás mondatait, meg szoktak nevettetni a megjegyzései. Egyszer a Balatonon nyaraltunk, és elmentünk egy sétarepülést reklámozó plakát mellett. Sosem repültem a tó felett, ezért a feliratnál ragadtam és az árakat tanulmányoztam. Zsófi utál repülni, ráadásul iszonyodik…
Hegyen innen, völgyön túl, volt egy falu házastól-tornyostól, ami madárdallal és napsütéssel ébredt minden reggel. A szomorú esőt, a bodros felhőket és az ábrándos ködöt az emberek elkergették messzire, hogy sose vethessenek árnyékot a boldogságukra. Ebben a faluban, annak is a legnagyobb házában lakott Minka, akivel a ragyogó nyár egyik napján borzasztó dolog történt. Tudniillik,…
Korábban már olvashattátok a Hogyan írjunk kritikát? című cikket. Most a párja következik, melyet szintén rendszeresen kiteszünk, ha pályázat indul. Olvassátok el, tűnődjetek el rajta, és gyertek, osszátok meg, íróként milyen kritikákat éltetek meg, és ez hogyan befolyásolta a későbbi szemléletet. * A kritika fogadása inkább pszichológiai, mint írástechnikai probléma. Minden szerző a mélyben hiszi,…
Luca és Lilien – Lámpaoltás! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon anyuka, és már be is csukta maga mögött az ajtót. Luca bánatosan nézett utána puha ágyából: alig néhány hónap választotta el az iskolakezdéstől, amikorra mindenképpen nagylánnyá kellett válnia, ennek pedig az egyedül, kislámpa nélkül alvás volt a legutálatosabb feltétele. A cipőjét már gond…
1. Oh, die schönen alten Zeiten „Az értelem nem más, mint az embernek az a képessége, hogy célszerűtlen és természetellenes tetteket hajtson végre.” /Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton/ „Tudtam, hajnalban jönnek értem. Nagyjából minden éjszakámat azzal töltöttem, hogy a hajnalt vártam… Éjfél után csak vártam s hallgatóztam.” /Albert Camus: Közöny/ A puffon ülök,…