Ádám idegesen dobolt ujjaival az asztalon. Nem szerette, ha megvárakoztatják. Elfoglalt ember volt, senkitől nem tűrte, hogy az idejével játsszon. Előkapta a telefonját, hogy addig is elüsse az időt. Ellenőrizte az üzeneteit a közösségi hálón, válaszolt néhány e-mailjére, elmerengett a szemközt ülő szerelmes páron, akik tudomást sem vettek a külvilágról. „Talán mi is lehetnénk ilyenek.”…
Ashen felugrott a bála tetejére, és onnan nézett le ellenfelére. A tegnap óta a mellkasában őrzött szorítás enyhült, ahogy a férfit figyelte, és úgy tetszett, végre kiléphet a fekete felhők árnyékából legalább arra az időre, míg játszik. Sintar rajongva vizsgálgatta a falakat, ujjára tekert egy pókhálót, aztán leguggolt, hogy megböködjön egy kis rakás tyúkpiszkot. –…
(2011.október 3, az állítás másnapján) – Testvéremnek, Volni Verának és az összes elveszett ikernek – Sosem vagyunk egyedül! Patakban ácsorgok a Börzsöny lábánál. Egyensúlyozok a köveken és kacsázok. A kacsázás sosem volt az erősségem. Pedig Apu próbált tanítani a Balatonon, de hát én nem vagyok fiú, úgysem fog menni…- mondogattam magamban. De menni fog!…
Éles csöngetés hasított a délutánba. Topányi Hümér már ugrott volna, hogy ajtót nyisson, de a robot persze gyorsabb volt, csak hát a régi beidegződés! A háztartási gép szaggatott hangja behallatszott a nappaliba: – Jó-na-pot! Mi tet-szik? –Jó na-pot! Le-ve-let ho-tam To-pá-nyi-né Bel-lá-nak. Sze-mé-lye-sen kéz-be-sí-ten-dő! –Jöj-jön u-tá-nam kol-le-ga! A hírnök robot fémesen csillogó páncélzatában már a…
A nagyapám akaratos, önfejű és a világ legmakacsabb embere. Egy háborús veterán volt, aki második világháborúból egy kulcscsontlövéssel szerelt le, Vietnamból pedig egy szétroncsolódott térddel tért vissza. Ez a történet azonban nem róla szól. Nem egészen róla, hanem egy kedves társáról, a jó magaviseletű, ám kicsit lusta macskájáról, Azúrról. Minden évben Hálaadáskor a nagyapám hozzánk…
A kollégák szavazatai alapján Kunos Anna nyerte a legutóbbi 100 szavas játékot, és el is küldte szerkesztésre a novelláját. Címe Csendesebb a csendnél, a szerkesztést Jassó Judit végezte. Lássuk, milyen tanácsokat adott! Szerkesztés Ha akad kérdésetek a szerkesztés kapcsán, szívesen felelünk rá! 🙂
– Hess! Hess! Húzzatok innen a fenébe! Büdös, tollas dögök! – üvöltött Doki, és zaklatott mozdulattal megrántotta a gázkart. Combja között a motorkerékpár ezerkétszáz köbcentije hörögve engedelmeskedett. A motor üveghangig felpörgött. A madarak rikácsoló csapatban repültek fel az elhagyatott szélmalom vitorláiról. – Na, végre – motyogta Doki. Alig néhány órája érkezett a félszigetre, de már…
Sariel a Mennyben is látott már harci sérüléseket, amikor egy-egy angyalférfi összeverekedett, vagy túlságosan komolyan vették a vívást, de olyan mélyfekete, sercegő vért még sosem látott, ami a bátyja hátán folyt végig. A szárnya kifordult a helyéről, a tövénél a rózsaszín hús gyulladt és méregtől foltos volt. Ha hozzáért, éles fájdalom hasított az ujjaiba, mintha…
Elkéstem. A varjak már károgva szárnyaltak az ódon szélmalom körül. Egy héja rikoltva lecsapott a tépett vitorlakerekek közt gyötrődő ködalakra. A leláncolt lélek képtelen volt elűzni a madárrajként támadó démont; hiába vergődött a rigók és verebek felhőjében, a fekete gém belédöfte hosszú csőrét. Derengése egyre gyengült, sikolyát messze sodorta a szél. Forróságként öntött el a…
„Nem mondhatod, nem sejted, mást sem ismersz, Csak egy csomó tört képet” <T.S. Eliot: Átokföldje> 1998 december 25. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki egy külvárosi panellakásban lakott az anyukájával. Timothy Mayfairnek hívták, nyolc éves múlt, és szerelmes volt a szomszéd kislányba. Karácsony napján, amikor a legtöbb csoda valóra válik,…
– Add el nekem a szaporodási kvótádat! – Bár az utódszám-kereskedelem régóta legális volt Zewall szigetén, Hajnal a régi beidegződések miatt automatikusan suttogásra váltott. – Ne hülyéskedj, már vagy egy tucat kicsit felneveltetek! Mi egyébként is kevesebb helyet foglalunk, egyezkedj inkább valamelyik kétlábúval – háborodott fel Shella, és választ sem várva távolabb repült. – Mintha…
– Már vártuk, uram. – Az egész intézményben a recepción dolgoztak a legcsinosabb nők. Amíg alkalmi kísérője, akit névtáblája szerint Margaux-nak hívtak, kilépett mellé, Moebius Valerion fölnézett és kis híján beleszédült az impozáns látványba. Ötvenemeletnyi színtiszta technológia, ameddig a szem ellátott. A dizájn minimalista volt, de a tervezők olyan ügyes megoldásokkal dolgoztak, mintha a Möbius-szalagot…
Amikor megborotválkozom, mindig valami különleges történik. Ezért nyúlok ma reggel is a borotva után. Csak az államra figyelek, hogy meg ne vágjam magam. Szeretném, ha ma újra megtörténne az a különleges pillanat. Akármi is legyen az. Mert a pillanat mindig más. Sosem tudom előre, mi lesz az aznapi. Csak, azt tudom, hogy megtörténik. Talán ma…
– Hé, Loony, ideje végezni! – szólt rá a tagbaszakadt ápoló. Loony a mosdó fehér csempézett falán logó tükörben méregette magát. A szokásos reggeli borotválkozási és tisztasági feladatai után határozottan tetszett neki saját fizimiskája. A rőt haja ez alkalommal nem lapult a fejére és nem is állt az égnek, sikerült magán úgy lehúzni a borotvát,…
– Kék. – Sylvia úgy ízlelgette a szót, akár a vasárnapi ebéd egy finom falatját, miközben szemét az ég végtelenjén nyugtatta. Egy percig figyelte a tavaszi szellővel játszadozó bárányfelhőket, majd visszafordult a nagyanyja naplójához. – Az ég kék. A víz kék. A szarkaláb kék – olvasta tovább. Sylvia lassan az összes színt ismerte már: kék,…