A kollégák szavazatai alapján Kunos Anna nyerte a legutóbbi 100 szavas játékot, és el is küldte szerkesztésre a novelláját.
Címe Csendesebb a csendnél, a szerkesztést Jassó Judit végezte.
Lássuk, milyen tanácsokat adott!
Ha akad kérdésetek a szerkesztés kapcsán, szívesen felelünk rá! 🙂
Köszönöm szépen a lehetőséget, nagyon jó anyag volt a novella. 🙂
Egyszerre lírai és hátborzongató leírása volt ez egy borzalmas helyzetnek. A szerkesztéssel nagyrészt egyetértettem, azzal a tanáccsal maradéktalanul, hogy érdemes volna kibontani és esetleg több cselekményt adni neki. A szimmetrikus nyolcadik évforduló (ráadásul nyolc, mint végtelen) azt sugallja, hogy aznap eldől valami: végleges lesz-e ez, vagy ki lehet szabadulni belőle? Jelen esetben nincs feloldozás, minden ugyanúgy folytatódik. Viszont valaminek így is változnia kellene, mert így bennem mint olvasóban űr marad.
Nehéz belegondolnom a lány helyzetébe. Nyolc éven át nem szólt az anyjának, sőt, gondoskodik a nyomok eltüntetéséről, azért, hogy az édesanyja mosolyoghasson egy hazugságban élve? Ilyen abúzusnál a férfitól való félelem is belejátszik a képbe, gondolom, (nyolc évesen inkább hallgat emiatt, gondolom én) de ezt a novella nem fejti ki.
Ha jól értettem, nyolc éve nem beszél, az anya újraházasodása óta. Ez elég erős jel, óhatatlanul is felmerül bennem, hogy az anya nem sejtett semmit? Ha volna pár pillantás a múltba, meg több minden az anyáról, az talán elaltatná az ilyen kérdéseimet. 🙂
Ezek ellenére bátor és nagyon hatásos olvasmánynak tartom, a hideg rázott tőle.
Ó, és még valami az „éjfél után, hajnal előtt” dologról: olvastam egy ilyen vagy nagyon hasonló című novellát Kleinheincz Csilla Város két fül között c. könyvében, abban is csönd és abúzus voltak a fő motívumok. Talán véletlen, de én emiatt inkább kihagynám ezt a kifejezést.
Kedves Julianna, köszönöm gondolatébresztő soraidat!:)
Még egyszer átgondolva a lány és az anya kapcsolatát, valószínűleg a bezártság miatt képtelen a lány kommunikálni.
Egy pillanatra eszembe jutott A szoba, amelyben a már felnőtt Joy nem tudta maradéktalanul átadni érzésekkel összegabalyodott gondolatait az anyjának, és ez komoly feszültséghez vezetett kettejük között.
Változatlanul úgy gondolom, hogy ezt a momentumot is nagyon jól ragadta meg és ábrázolta az író. A részletek kibontásával akár még egy kisregény is kerekedhetne az írásból, az érzelmek szuggesztív és aprólékos ábrázolása Anna esetében adott.