Tóth Eszter – Vörös
– Kék. – Sylvia úgy ízlelgette a szót, akár a vasárnapi ebéd egy finom falatját, miközben szemét az ég végtelenjén nyugtatta. Egy percig figyelte a tavaszi szellővel játszadozó bárányfelhőket, majd visszafordult a nagyanyja naplójához. – Az ég kék. A víz kék. A szarkaláb kék – olvasta tovább. Sylvia lassan az összes színt ismerte már: kék,…