Tizennyolc éves voltál, amikor megismertelek, egyidős velem. A sok vendég közül kiragyogott a családod. Még anyám is, aki szolidságáról volt híres, odahajolt hozzám és kedvesen a fülembe súgta: „Csak a szentek glóriája hiányzik a fejük fölül!” Jól csengő családnevetek többnyire irigységet és féltékenységet keltett az emberekben, még az egyszerű, de jó szabású ruhát is irigyelték,…
Az tizenegyedikes évzáró után – egy langyos, szürke késődélutánon – az egész osztályommal lementünk a Duna-partra, és késő estig sört ittunk és beszélgettünk. Anya ezen az estén kapott szélütést. Én találtam meg, és én hívtam fel a mentőket, és minden ólomsúlyú percére tisztán emlékszem, de megfogadtam, hogy még neked sem fogok beszélni róla. Te pontosan…
Bajusz úr a Batthyány tér mozgólépcsője alatt lakott. Minden reggel a lánckerekek ismerős kattogására ébredt. Ezen a reggelen azonban valami megváltozott. Bajusz úr döbbenten állapította meg, hogy teljes csend veszi körül. Hiányzott a jól ismert zakatolás, a lábak dübörgése és az emberek reggeli locsogása. Bajusz úr megrémült. Emlékezett, mi történt korábbi lakhelyén, a Kálvin téren,…
– Ha már itt a nyár, akkor… – És anyu lepisszegi, mire a nagymama elhallgat. Mindig így van ez. Anyu pisszeg, nagyi hallgat, én rájuk bámulok. Nyár. A legszebb szó, amit valaha hallottam, és a legigazságtalanabb ígéret. – Tudom, hogy itt a nyár. – Tudtam, mindig tudtam, mindig vártam, mindig kint voltam, és vártam. Hogy jöjjön. A…
M. utálta a félévente kötelező pszichológiai ellenőrzést. Utálta és fölöslegesnek tartotta: ott volt például B., akiről M. azt a szerénytelen meggyőződést dédelgette magában, hogy biztosan ön-, köz- és univerzumveszélyes, mégis mindig normális eredményekkel végzett ezen a megalázó felmérésen. Aztán ott volt M., akit pontosan azért tartott a Szervezet magánál, mert furcsavolt, erre félévente kötelezően az orra…
Pontosan tizenkét olyan dolgot tudtam a legjobb barátomról, Shinről, amit ő maga nem. – Kéne rólunk egy poszter. Shinnek sok elmebeteg gondolata utat talált a szabadba. Hogy ez lett volna legbetegebb? Kétlem. Hogy ő komolyan gondolta mindet? Fogadni mernék rá. – Egy poszter? Úgy érted, körözési plakát? – Mert beállítottunk egy próbababát Mrs. Kim kerti…
Amikor megszületett, a Kreátor opálosan fénylő kristályüvegbe töltötte. Aztán kezébe fogta, és a fény felé tartotta. – Csodálatos vagy – suttogta. Kihúzta a könnycsepp formájú dugót és az orrához emelte az üveget. Beleszippantott. – Illatod friss, mint a reggeli harmat, finom és simogató, mint a virágszirmok érintése, és meleg, mint a felkelő nap. Imádlak! Elgondolkodott…
Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, a ritmust, zenét, táncot kellett megjeleníteni. A nyertes Takács Alexandra lett, aki egy fantasy regény elejét küldte be nekünk. A részletet Róbert Katalin szerkesztette meg. Kattints ide, és olvasd el a szerkesztést! Alexandrának köszönjük a részletet. Ha bármilyen kérdés felmerül a szerkesztés és a megjegyzések kapcsán, Katalin válaszol rá itt…
Öt éves lehettem, amikor először öltem. Apám születésemtől kezdve arra tanított, hogy tiszteljek mindent, ami él. Ha a szomszéd suhancok kaviccsal hajigálták a tópart melegtől lelassult, totyakos varangyait, ő sosem bírta elnézni. – Mit csináltok!? Meg ne lássam ezt még egyszer! A kölykök nem mertek eliszkolni a falu termetes, szakállas erdésze elől. Kezüket hátuk mögé…
Olivér egyik lábáról a másikra állt, megköszörülte a torkát. Érezte, hogy a kabátja alatt befúj a decemberi szél néhány hópelyhet is magával ragadva, de nem ezért reszketett. – Apa – szólalt meg néhány pillanat hallgatás után. – Szeretnék neked valamit mondani. Ismét elhallgatott. Annyira nehéz volt összeszednie a szavakat. A fejében legalább százszor, talán ezerszer…
Májusban részletesen bemutattuk az Írástudó Íróiskola négy kurzusát, lehetett játszani, meséltek az oktatók, megismerhettétek minden kurzus tematikáját, köztük a Szövegboncnok kurzusét is, ami szeptemberben indul legközelebb. Gyere, és légy te is az Írástudó Íróiskola tanulója! Nyolc hét intenzív, közös munka, elméleti anyagok, írástechnikai gyakorlatok, új személetmódok várnak. Az oktató, Kozma Réka írással és könyvkiadással kapcsolatos…
A gépem felszáll, hátradőlök az ülésen és behunyom a szemem. Ölemben szorosan tartom a táskámat, szinte kapaszkodom belé. Pedig nem félek a repüléstől, sokkal inkább a honvágytól, ami lassan csap le rám, egyre szűkülő köröket ír le fölöttem, és hiába is minden igyekezet, nem létezik olyan hely, ahova elrejtőzhetnék előle. Tudtam, hogy ez lesz, sóhajt…
Működsz. Rendületlenül. Érzékelőid fotonok bombázzák, lelkedet kvantumszámítógépek örök álma vezérli. Organikus SzEM vagy, s figyeled a fénnyel elárasztott utcát. Frekvenciafésűk számlálják a világ rezdüléseit, s a te létezésed minden töredékmásodpercét. Számolják a megszámlálhatatlant, miközben reklámok villannak szerte-szét a nagyvárosban. Égig érő tornyok erdeje, egykristályokból növesztett hasábok. Eszményi álmot álmodók terveztek téged, s minden mást, ami…
Múlt héten 100 szavas játékot játszottunk, a zenét, táncot, ritmust kellett megjeleníteni legfeljebb 100 szóban. Mindig nagyon izgalmas kérdés, hogy hogyan lehet olyasmit megmutatni írásban, ami valamelyik érzékszervünkre hat. Átadni a lüktetést, a mozgást vagy egy zene dallamát úgy, hogy az szinte megszólaljon az olvasó fülében. A hangutánzó szavak, alliterációk, a szöveg belső ritmusa, rímek…
Öt perc. Ennyit mutatott a narancssárga óra, ami hangos ketyegéssel számolt visszafelé. Megpördült, kiutat keresett, ám hiába. Az először kellemesnek tűnő fürdő ügyesen álcázott csapdának bizonyult. Próbálta felidézni, hogy kezdődött a rémálom, de a sötétben töltött idő szétzilálta az emlékeit. A kinti világ álomnak tűnt, a vele történtekből pedig csupán töredékes villanásokat tudott felidézni. Elkapták,…