Ludmilla már egy hónapja nem aludt rendesen. Éppencsak elszunyókált, máris heves szívveréssel ébredt, a homlokán izzadtsággyöngyök gurultak le. Amint behunyta a szemét, úrrá lett rajta a nyugtalanító érzés, hogy valaki figyeli. Ám amikor szívdobogva felült, felgyújtotta az éjjeli lámpáját, és hunyorogva a sötétbe burkolozó, távoli szobasarok felé bámult, nem volt ott semmi és senki, csak…
–26– Furcsa az élet. Néha évekig nem történik semmi, csak rakod az egyik lábad a másik után a mindennapok mókuskerekében, aztán hirtelen minden meglódul, és rohansz, hogy utolérd magad. Szombaton délután háromkor tértem magamhoz a szállodai öblítő illatú ágyamban, és nem emlékeztem, hogy kerültem oda. Aztán egy másodpercre felrémlett, ahogy Trevor magához szorít, és felhoz…
–23– Dél előtt tíz perccel a tengerparton hunyorogtunk a tűző napsütésben. A hajnal könnyed illatát és a frissítően hideg szellőt elsodorta a harmincöt fokos kánikula, amitől olyan nehéznek éreztem az angol időhöz edződött tagjaimat, mint az ólmot. Bernard fürdőnadrágra öltözött és egy átlátszó, zöld levelekkel borított alkoholos koktélt szopogatott. Trevor kókadtan ült, közel a tengerhez,…
Első rész Második rész Harmadik rész Negyedik rész –20– Így magas sarkúban imbolyogva eszembe jutott az egyik kedvenc mondatom a Harry Potterből. Valahogy így hangzott: vannak olyan helyzetek, amit ha együtt éltek át barátok lesztek akár tetszik, akár nem. Például, ha megküzdötök egy hegyi trollal. Vajon, ha Trevor meg én együtt legyőzünk egy őrült szirént,…
Első rész Második rész Harmadik rész –16– Trevor egy szempillantás alatt alakult át megtört felnőttből kalandvágyó kamasszá. – Biztos, hogy jól vagy? – kérdeztem, és bűbáj jeleit kerestem rajta. Bár valószínűsítettem, hogy ha Echo hatása alatt állna, le se tudnám vakarni magamról. – Jól? Mi okom lenne rá, hogy jól legyek? – kérdezte miközben dudorászva…
–12– Vannak dolgok, amikre az ember maga sem szívesen gondol, a nagy közönség elé meg pláne nem szívesen tárja. Az én esetem a hashajtóval pont ilyen. Azt hiszem, mindenkivel előfordult, hogy például összeveszett pár egymással nagyon nem kompatibilis ételt, és utána a nap jó részét a fürdőszobába zárkózva töltötte. Úgyhogy az érzést talán nem kell…
–7– Reggel borzalmas gyorsasággal lapátoltam be a reggelit. A szüleim elcsigázott lassúsággal emelték a szájukhoz a tojásrántottát, miközben az aznapi újságot böngészték. Mintha a családi reggeleink unalmas jelenetét ollóval vágták volna körbe, majd átragasztották volna egy másik helyszínre. A szüleim nem törődtek a sós tengeri szellővel és a sirályok hangos vijjogásával. Én néha idegesen tekintettem…
–1– A vöröslő tengervízben láttam meg először elhomályosodó alakját, amely aztán meghatározta az egész életemet. Tizenhat éves voltam, amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy spontán kirándulásképp elindulunk az Atlanti-óceán partjára. Csupán háromórás autózásra volt a morajló víz az otthonunktól, de apámnak sikerült végigszitkozódnia az egész utat. Főleg mások vezetési stílusát dorgálta a zsúfolt országúton, a…
A végtelen nyár lusta örömlányként nyúlt végig a tájon, forró leheletével melegítve az amúgy is izzadó alattvalókat. A kalászok csordultig teltek aranyos búzaszemekkel, és a kastély kertjében dús fonatokban csüngött a jázmin a fákról, émelyítően édes illatba burkolván a tájat. Auguszta királynő a teraszon állt, csukott szemmel élvezte, ahogy három udvarhölgye gyöngyház berakásos fésűkkel simogatja…
Az egész kalamajka egy metróúton kezdődött. Röpke, mások számára talán jelentéktelen történés volt. Mire a szerelvény az Örs vezér térről a Blaha Lujza térre ért, Kováts úr élete örökre megváltozott. Amikor hősünk szokásához híven fél hatkor felébredt, úgy gondolta, ez a nap is csak ugyanolyan lesz, mint a többi. Kováts úr középkorú, közepes beosztású tisztviselő…
„Nem mondhatod, nem sejted, mást sem ismersz, Csak egy csomó tört képet” <T.S. Eliot: Átokföldje> 1998 december 25. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki egy külvárosi panellakásban lakott az anyukájával. Timothy Mayfairnek hívták, nyolc éves múlt, és szerelmes volt a szomszéd kislányba. Karácsony napján, amikor a legtöbb csoda valóra válik,…
A második héten járunk, és megint négy írással foglalkoztak a lektorok. Lássuk, milyen vélemények születtek: Demeter Attila: Végül… a végtelen Az írás erősségei: a gördülékeny nyelv, aprólékos világteremtés. Az írás gyengeségei: a karakterábrázolás, az információ adagolása és a dramaturgiai ív. Az írás sok helyen leül, nem tudja fenntartani a figyelmet. Döntés: negatív lektori Vasas Judit:…
Első részlet Alice szeptember – Megvan az első rajongód – morogtam Scarlettnek, mert nem igazán tudtam, mit kezdeni a helyzettel. – Már megbocsáss, de szerintem tőled ájuldozott itt! – mondta Scarlett. Odaértünk a főbejárathoz. Megpillantottam magam egy ablaküvegben, és összerezzentem. Kísértetsápadt voltam. Mégis, ahogy magunk mögött hagytuk a súlyos tölgyfa ajtószárnyakat, és elindultunk a sötétség…
April 2016. december Az esőcseppek dühösen doboltak a tetőn, és a falióra ütemes kattogásával összefonódva apránként mosták ki az álmot a szememből. Fáztam. Az éjszaka folyamán Zuriel elkommunizálta a takaró nekem járó felét is. Nagyot sóhajtottam, és elgémberedett ujjakkal nyomkodtam a telefonomat, hogy megnézzem, mennyit kell várni még reggelig. Nem volt szerencsém, alig múlt éjfél,…
A csillagokat nézve Mora mindig egyedül érezte magát. Szeretett volna belezuhani a fényévekre nyújtózó űrbe, és elveszni a Tejút örvénylő fehér spiráljában. Most is az eget bámulta, amit színes fénypászmák tapogattak a zene ritmusára, miközben ő is együtt ringott a több száz másik boldogan izzadó testtel. A kiömlött sör keserűsége és az irányába szállingózó állott…