Lektori döntések

A második héten járunk, és megint négy írással foglalkoztak a lektorok.

Lássuk, milyen vélemények születtek:

Demeter Attila: Végül… a végtelen

Az írás erősségei: a gördülékeny nyelv, aprólékos világteremtés.

Az írás gyengeségei: a karakterábrázolás, az információ adagolása és a dramaturgiai ív. Az írás sok helyen leül, nem tudja fenntartani a figyelmet.

Döntés: negatív lektori

Vasas Judit: Mesék Ramián király udvarából

Az írás erősségei: gördülékeny nyelvi rész, érthető szituációk, szerethető figurák

Az írás gyengeségei: logikai hibák, didaktikusság, dramaturgiai hibák (egyes mesék nem oda futnak ki, ahová indulnak, más meséknek nincs rendes vége)

Döntés: negatív lektori

Sütő Fanni: Változó április

Az írás erősségei: a nyelv színes használata, apró ötletességek,  karakterek

Az írás gyengeségei: információ adagolása (April szála gyengíti Alice szálát, illetve az anekdoták gyakran feleslegesek), a korcsoport nem értelmezhető, a csapongás miatt a dramaturgiai ív nem jó

Döntés: negatív lektori

Kelemen Kinga: Amnéziás múlt

Az írás erősségei: a valós történet érdekessége, a fiatalos hang

Az írás gyengeségei: nyelvi rész, karakterábrázolás (az összes szereplő), nincs igazi fókusz, nincs a történetnek íve

Döntés: negatív lektori

 

Köszönjük minden írónak, és ne feledjétek, jövőre is várjuk a kéziratokat!

8 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Természetesen nem örülök annak, hogy kiestem a versenyből, de a szakemberek ítéletével sosem szerettem vitatkozni. Egyébként is sejtettem ezeket a hibákat. Köszönöm szépen a megméretés lehetőségét!
    A velem együtt kiesetteket sajnálom, tényleg a kedvenceim voltak. Különösen az amnéziás tini, de sajnálom a kiskakast a társaival és Sütő Fanni írását is. Mind a három társamnak azt üzenem, fel a fejjel! Az útnak ez az eleje. Érdemes tovább menniük rajta rajta.

  2. Jó lenne egy dramaturgia-kurzus kiesetteknek…

    Bár nem tudom, hogy ez egyáltalán tanítható-e. A párbeszédet még csak-csak lehet mondjuk drámaelemzéssel, de hogy mitől lüktet-él egy regény, az szerintem nehezebb dió.
    Az, hogy sokat kell olvasni, szerintem nem elég. Többünk mögött van jó pár évtized sok-sok könyvvel, magyar szak meg miegymás.Azt sem hiszem, hogy a sikeres írók tanácsai mindig beválnak. (Személy szerint én abból is olvastam néhány polcnyit.)
    Marad a gyakorlás meg az ösztön???

    Fanni, a szövegedet kimondottan szerettem, remélem, átírod; vagy ha túl sok meló, nekikezdesz egy másiknak! Ugyanezt kívánom a többieknek is!

  3. A kakas csípje meg! :p

    Viccet félretéve, én köszönöm szépen a kiadónak mindazt a munkát, amit a verseny eddigi szakaszaiban a mesémbe fektetett. Kieséstől függetlenül én igazán élvezem ezt a pályázatot, és fogok még jönni máskor is, ez biztos, olvasóként és versenyzőként is.

    Azt hiszem, a könyvekkel is úgy van, mint a Pindúr Pandúrokkal – cukor, só, még egy kis bigyó könnyen szerezhető hozzá, de egyedivé csak a „titkos összetevő” teszi, az meg huncutul rejtőzködik néha, de én hiszem, hogy meg fogjuk találni.

    Fanni, a tiedért külön fáj a szívem, de egészen biztos vagyok benne, hogy ha szorosan tartod a tollat a kezedben, lesz még neked könyved! Kitartás!

    Talán jövő héten már ránk mosolyog a szerencse, szóval hétfőn, veletek, ugyanitt! 🙂

    Kellemes hétvégét, jó pihenést!

    Judit

  4. Fanni íràsàt nagyon sajnàlom,szívesen olvastam volna mèg. 🙁
    A többiek kiesésével azonban egyetèrtek.

  5. Szigorúan indul az idei mezőny 🙂
    Köszönöm a szereplési lehetőséget, illetve hogy ennyi érdekes történetet ismerhettem meg.
    Én amúgy nagyon lelkesen üldözöm a dramaturgia kurzust, mert tudom, hogy ez az egyik nagy hiányosságom…
    Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, így kicsit kevésbé vagyok melankólikus. Biztosan nem hagyom pralagon Apriléket, csak még meg kell álmodnom, hogy hogyan is lehetne elmondani a történetüket anélkül, hogy darabokra esne 😀

  6. Orsolya, szerintem nem kell magyar szak ahhoz, hogy az író ráérezzen a megfelelő nézőpontra és képben legyen a saját történetére érvényes dramaturgiával. Igazad van abban, hogy az ösztön rengeteget számít, én inkább ezt tenném meg fő szempontnak.
    A dramaturgia hétköznapi nevén a figyelem fenntartása. Az infóadagolás ehhez hozzátesz, ha jól csináljuk. Kreatív írásgyakorlat elengedhetetlen, ha az ember komolyan gondolja az írást, ez is közismert tény.(Kortárs szépirodalmi művekben sem ritka, hogy az író nem jól csinálja a fentieket, a műve mégis nagy sikert arat – más okból és egy szűkebb körben.) Zsánert írni nem esztétikai feladat, sokkal inkább a zsigeri történetmesélés „fölfejlesztése”. (Szerintem.)
    Mindenkir arra bíztatok, hogy írjon tovább, és/vagy írja át a pályamunkát, keressen másik nézőpontot, bétáztasson, tehát minden rendelkezésre álló eszközzel fejlődjön. Sokkal rosszabb, ha megáll ezen a ponton, mintsem hogy továbblökdösse magát, és így megbirkózzon a jelen visszautasítással. Talán nincs is olyan történet (a kérdésfölvetés elméleti), aminek a végén igazi pont van. A lezárt(nak vélt) műveket a saját érdekünkben „kötelező” fölnyitni, és újra nekikezdeni a mesélésnek. Az újrajátszás – lehetőség.
    Az is jó dolog, hogy a lektor néhány szóval visszajelzést ad a művekről. Ez ráébresztheti az írót arra, hogy ne az erősségeit ismételje, hanem a gyengeségeit álljon neki fejleszteni. Tehát így érdemes kezelni a kritikát. Ami még szerintem fontos, egy jó szinopszis, akár úgy, hogy benne van az első szövegváltozatban. A regény befejezésével sokkal könnyebb onnan kivenni, mint egy elkészült pályaműről utóbb szinopszist írni.
    Azt szokták mondani, hogy mindenkinek van egy jó ötlete, amiből akár meg is írhat egy regényt. Ez kétségtelenóül így van. A megírás folyamata viszont nem adottság, hanem gyakorlásból fakad. Elengedhetetlen a tudatosság. Korábban Aranymosó már írt pl. a helyes nézőpont megválasztásáról, aminek fontosságát nem elég hangsúlyozni. Ha az író ide-oda ugrál, közelíti-távolítja a fókuszt, akkor nem biztos, hogy jobban elmeséli a sztorit, mintha lecövekelne a főkarakter fejében és csak és kizárólag arról beszélne, amit adott főkarakter tud, megél, átérez. Ez igazi türelemjáték, bevonni a tapintást, hő- és ízérzékelést, azután párbeszédeket írni, amik előre viszik a cselekményt, etc. Ide kapcsolódik annak kérdése is, hogy ki a főhős? Mit akarunk egyáltalán megírni? Egy történetet? Vagy két szálon fog futni a sztori? Ha igen, mindkét szálat/nézőpontot meg kell indokolni.

    Egy jó és igényes regény évekig készül. Nem lehet összecsapni, mert akkor árulkodik: sok lesz benne az elmondott, de meg nem mutatott jelenet. Az író gyakran saját magát sürgeti a legjobban, mert kötetéhsége van. Ezzel mindenki maga tud megküzdeni.
    Közben eszembe jutott Ottlik Gézától az alábbi gondolat: „Próza az, amit kinyomtatnak”, olyan értelemben, hogy ami megérett a közlésre, és gondoljunk itt arra, hogy mennyi ideig készült az Iskola a határon. Elnézést a szépírós kanyarért, de hátha segít megvilágítani a fenti gondolattömeget. 😀
    Lehet írónaplót is vezetni, amiben s saját, írás előtti/utáni/közbeni reflexióinkat jegyezzük föl, akár az ötletekkel együtt.
    Az író pedig ne rendelje alá magát a történetnek, hanem tartsa erősen a gyeplőt, úgy nem nő a sztori a fejére. 🙂

  7. Én is épp a dramaturgiai kurzuson gondolkoztam az elmúlt napokban. Az írósuli az Alapozóval kezdődik, nem véletlenül, mert egy Dramaturgia kurzust egyszerűen nem bírnának megcsinálni azok, akik az „utcáról” jönnek. Viszont pont arra gondoltam, hogy akiknél jó a nyelv, a párbeszédek, a leírások, és csak a dramaturgia rossz, őket be kéne vonni az oktatásba.

  8. Nagyon sajnálom, hogy Sütő Fanni kiesett. Bár minden vélemény szubjektív, nekem az ő stílusa, nyelvezete tetszett talán a legjobban, bár kétségtelen, hogy voltak még jó írások. Ahogy Attila írta, a szakemberekkel nem érdemes vitatkozni, egyszerűen azért, mert ők a szakemberek. Ha valaki bármiben is valaha szakemberré vált, jól tudja, hogy a saját szakterületén ő van otthon. Lehet valaki kiváló tanár, vezérigazgató, vagy sikeres vállalkozó, ha más vizekre téved, legfeljebb lelkes amatőr marad. Új, kellemes pozitívum a pályázatban, hogy a tavalyinál is részletesebb indoklást kapunk az erősségekről, gyengeségekről. Ezek kincset érő információk. Bár az előszűrésen kiesettek is kaphatnának ilyet! Ugyanakkor tudom, hogy a beküldött írások nagy száma miatt ez hiú ábránd.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük