A Luxembourgi-kert nyugati kapujánál ültem, és próbáltam az indián nyár tüzében elégetni nemrég viharos gyorsasággal véget ért kapcsolatom emlékét – regényt írtam róla. A földön szerteszét hevertek a levelek, az ősz hős halottai, de a fényben még mindig volt valami megmagyarázhatatlanul friss. A noteszom fölé görnyedtem a sötétzöld mázas padon egy pár fehérlő madárpotyadék társaságában,…
Idegesen berrent a kapucsengő. A férfi kikecmergett a jobb napokat látott, piros műbőr karosszékből, és sietős léptekkel elindult a telefon felé. Semmi szükség nem volt arra, hogy Magdi néni megneszelje a jövésmenést, és a délutáni sorozatait félredobva jöjjön szimatolni. De már késő volt. A férfi, nevezzük Endrének, hallotta, ahogy résnyire nyílt a szomszéd ajtaja, és…
A téli hideg csipkefinomságú jégvirágokat lehelt az ablakra, s az üveg áthatolhatatlan akadályként feszült az étkező meleg fénye és a kint süvítő jeges szél közé. A szoba közepén aranyos glóriába burkolva kucorgott a kis kövér fenyő, melynek tüskés ujjaira, mint megannyi ragyogó ékszert húztak színes üveggömböket a gyerekek. A kislány a szüleivel kártyázott, míg a…
A villamos zötykölődésétől minden fél percben hangosan összekoccant a táskámban lapuló Ouija tábla és a rozsdamentes acél kulacsom. Fél éve még elképzelhetetlennek tartottam, hogy majd engem is bekebelez ez az őrület, de a kétségbeesés jó meggyőző erővel bír. Idegesen morzsolgattam a pergamenjeim szélét, és a gondolataimmal próbáltam a lassan döcögő járgányt gyorsabb mozgásra bírni, mert…
A Sorsolás plakátja előtt ácsorogtam, ami színes ragtapaszként simult az épület hámló falára. Az alkonyat ráülepedett a tájra, az utcák lustán nyúltak a messzeségbe, és a gyárak távoli morgása andalító altatónak tűnt. Miközben az emberemre vártam, színlelt érdeklődéssel tanulmányoztam a nyereményt ábrázoló hirdetést. Pedig már vagy ezerszer láttam. Az erős napfény kifakította a színeit, de…