Szerkesztés

Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, amelynek nyertese beküldhette egy regényének első 10 ezer karakterét. A szerkesztői látványpékségben ezúttal egy sci-fi történet nyitását nézhetjük meg, és ennek kapcsán foglalkozhatunk azzal, milyen elvárásai vannak az olvasóknak a sci-fi világteremtéssel kapcsolatban, illetve mire érdemes odafigyelni a háttérvilággal kapcsolatos információk átadásánál. Fibi György szövegét ezúttal Koós Patrícia szerkesztő szerkesztette…

Olvass tovább

E.A. Szandra: A túlélő

Innát meglepte, hogy nem fázik, és hogy a barlang kemény, sziklás földjétől nem sajognak a csontjai. Nem érezte a mindent átható poros levegőt, a füstöt, a mocsok keserű szagát, melyhez már hozzászokott a folytonos menekülés és bujdosás közben. Megijedt. Mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon, ahogyan az apja mutatta mindig. Megpróbálta kinyitni a szemét, de mintha leragasztották…

Olvass tovább

Garzó László: A Gyűjtő

Kicsit szeles, esős hétfő délelőtt volt, amikor végighaladtam a Győzelem sugárúton. Az esőcseppeket az arcomon éreztem. Találkozóra siettem, melyet néhány nappal ezelőtt egyeztettem a Gyűjtővel. A széles sugárút két oldalán egybefüggő épülettömbök magasodtak, hatalmas, átlós támpillérek szilárdították ultrakönnyű üveg-műanyag testüket. Felületükön reklámok villantak, melyek éppen az újonnan felfedezett bolygórendszerekről tudósítottak. Tegnap láttam erről egy viziogrammot,…

Olvass tovább

Huszár Nóra: Zikzik

Álltam az ablaknál, figyeltem az egyre vastagodó hótakarót és hallgattam a csendet. – Zikzik, látod, kisfiam? Olyan halkan kérdezted, hogy először azt hittem, képzelődöm. Akkor már órák óta nem szóltál, csak feküdtél, behunyt szemmel, fejedet kicsit az ablak felé fordítva. – Zikzik, látod, Tomi? – Látom, anya. Megint becsuktad a szemed és én néztem a…

Olvass tovább

Kulcsár Kata: Az Antropocéna időkapszula

Él, mint hal a vízben? Ezt nem egy akváriumtulajdonos találta ki? A tenger mélyén az élet korántsem gondtalan. Tudom, miről beszélek. Mostanában sok időm van gondolkozni.    – Jelenleg 100 méteres mélységben vagyunk. Három órán belül elénk tárul az egykori Bangkok, az Angyalok városa. A mocsaras vidékre épülő megapoliszt hajdan Kelet Velencéjeként emlegették, és a…

Olvass tovább

Amira Stone: Az elfeledett requiem

Végighordozta tekintetét a bozóton. Árnyakat látott elsuhanni. Eva izmai megfeszültek, szíve ijedten zakatolt, már a menekülés ütemét verte. Ekkor meghallotta a háta mögötti zihálást, az avar reccsenését. Megperdült. Egy torz alak futva közeledett felé. A holdfény megvilágította a lény görnyedt testét, sápadt, foltos arcát. Különös tartása ellenére gyorsan és fürgén mozgott, miközben cserepes ajkát nagyra…

Olvass tovább

Várunk science fiction (világépítő) kurzusunkon

Új kurzus a palettán! Zsánerspecifikus kurzusaink közé bekerült a sci-fire fókuszáló, ötletközpontú világépítő kurzus is. Ez a négyhetes, gyakorlatorientált kurzus a tananyag és a feladatok révén segít elsajátítani egy olyan gondolkodásmódot, aminek köszönhetően egyedi világot teremthetsz. Itt nem az elméleten van a hangsúly, hanem a gyakorlatokon és az adott zsánerhez, adott részfeladathoz szükséges készségek és…

Olvass tovább

Alex L. Hooper – 37-es blokk

Tekintetem az energiamezőnek csapódó meteoritok vonták magukra, amik tűzijátékként robbantak szét, fel-felvillantva a hálószerű pajzsot. Teo zavartan fészkelődött mellettem. – Olyan kihaltnak tűnik ilyenkor – mondtam. Napközben diákok százai nyüzsögtek az udvaron, de most csak Eow, a fűnyírórobot forgolódott a gyepen. – Én így jobban szeretem. Elmenjünk? – Ne! Azt hiszem, nekem is jobban tetszik…

Olvass tovább

Livits Réka: Kávé tejjel

A vadiúj szervezeti struktúra háromdimenziós, kivetített modellje halványkéken vibrál a makulátlan fehér asztal közepén. A körülötte ülők kritikus tekintettel, merev összpontosítással vizsgálják, néha a tárgyaló végében magyarázó előadóra pillantanak, aki a stratégiai irányváltás utolsó fázisát ismerteti. A nap gyér sugarai elszivárognak a láthatárt jelentő betonfal mögött. A közel ötven méter magas falat nyolc éve emelték…

Olvass tovább

Amira Stone: Bumm, alma! Bumm!

− Gyorsan átugrom a 9-es szektorba, biztos megengedik, hogy használjam az eszközeiket. Csak nem fogadhatod ezeket gyűrött ingben. − Szívem, ők mind tudósok, nem hiszem, hogy bármelyiküket is érdekelni fogja az ingem, és kétlem, hogy ki tudnád játszani az atmoszféra szabályzót. − De jól kell kinézned, élőben fognak mutatni minden hálózaton. − Nem, a sajtóengedélyeket…

Olvass tovább

Garzó László: Az emlékmű

Erősen sötétedett már, a város fényei olyanná lettek, mintha ezer színnel izzó árnyak lennének, és egy homályos üveglencsén át szemlélném. Talán álnokul foglyul ejtették a lelkem és a képzeletem. Ez a legjobb szó rá. Az Önfeláldozás Lángja földbe süllyesztett emlékműve felé tartottam. Szerettem ezt a különös helyet, mert amint végighaladtam a száz méteres rámpán, lent…

Olvass tovább

Palásthy Ágnes: A légimarsall

̶  Kisasszony, idejönne egy pillanatra? A törékeny stewardess rápillantott az űrsikló első osztályán utazó elegáns, sötét öltönyös úrra, és kötelező udvarias mosollyal az arcán odasietett hozzá.  ̶  Meg tudná nekem mondani, hogy mi ez?  ̶  kérdezte a szemmel láthatóan tehetős üzletember a nőtől, és a legutolsó üléssor mögött diszkréten meghúzódó tárgyra mutatott.  ̶  Cicavécé  ̶…

Olvass tovább

Claire Devos: Fájdalomcsillapító

– Ez gyönyörű. Vera csillogó szemekkel figyelte a hatalmas, fekete bútordarabot. Sokszor látta már a szoba sarkában, de mindig csak messziről. Általában egy hófehér terítővel volt letakarva, amit az öreg soha nem vett le róla. Pedig már második éve járt hozzá. Amióta nem tudott kimozdulni a házból, minden nap meglátogatta, megvette neki, amire szüksége volt….

Olvass tovább

Simonyi Katalin: Nyisd meg a fejecskéd, hadd lássam, miért sírsz

Csecsemőüvöltés töltötte be a szobát. Ágnes összeszorította a fogát, és járkált tovább fel-alá a babával. Időnként akaratlanul megtapogatta tarkóján a kraniális implantátum helyét. Egy mentálposta üzenetet várt, ami bármikor megérkezhetett. Csak Zolika ne sírna egyfolytában! Ágnes léptei lassultak, erővel kellett nyitva tartania kialvatlanságtól karikás szemét. Meg sem hallotta az ajtó nyílását, akkor figyelt csak fel,…

Olvass tovább

Garzó László: A diagnózis

Egy Rorschach-teszt kártyáit nézegetem egy magánrendelőben. A tintafoltok mintha megelevenednének a fejemben, oly szürreálisak, mégis sokatmondóak számomra. A válaszaim gyorsak és határozottak. Látni vélem mindazt, amiről beszélek, sőt meg is mutatom az orvosnak, elmagyarázom, amikor egy-egy felelet után hitetlenkedve pillant rám. Az utolsó kártyalapot nagyon érdekesnek találom. Gondolkozom egy darabig, majd így felelek: – Ez…

Olvass tovább