M. Berta Enikő: Adonisz

1.

Mi lenne, ha létezne egy vakcina, amely az agyban generált, különböző kémia reakciók segítségével a belső tulajdonságok módosítására képes? Talán mentális betegeken használnák a gyógyszert. Derűlátást fecskendeznének a depressziós páciensekbe, és ampullában kapnák az önbizalmat a szorongással küzdők.

Vagy kereskedelmi forgalomba kerülne a szer?

Akkor Emese átverhetné Adoniszt. Meg a doki is átverhetné Adoniszt. Miközben Adonisz azt hihetné, ő veri át mindkettőjüket.

2.

Adonisznak zsibong a karja, nem feltűnően, csak annyira, mint a tenyere szokott egy jól sikerült pofon után.

– Mi volt ez a nagy fecskendő? Dupla adag? – lapogatja a házi orvos vállát, miközben átveszi tőle az oltási tanúsítványt. – Remélem, nem változom át valami bamba idiótává! Erről kérek igazolást! – hecceli az öreget.

A doki nem nevet vele, bár ki tudja manapság, mi zajlik a maszk alatt. Az biztos, hogy kerüli a páciense tekintetét. Aztán morog valamit Emese legutóbbi kéztörésével kapcsolatban, majd szóba kerül a mostani fejsérülés is. Adonisz a homlokát ráncolja, gondolkodik, mennyit tudhat az öreg, de megnyugtatja magát, Emese sejti, mit kapnának a gyerekkel, ha beszélne.

Adonisz esze már a rizskochon jár, mire kigurul a parkolóból. Reméli, elkészül, mire hazaér. Nem kér Emesétől lehetetlent, ez egyszerű süteményt még betört koponyával is össze lehet dobni. Csak ne legyen laktózmentes undormány! Emese babusgatja a kis nyámnyilát, de ő most már tényleg kinevelni a fiúból ezt az allergia baromságot! Legutóbb is emiatt veszekedtek. Ahhoz is ostoba, hogy megértse, Adonisz mindent értük tesz! Dagadt, tanulatlan és rossz anya is. Örülhet, hogy nem pereli el tőle a gyereket – ordította Adonisz, pont mielőtt Emese beverte a fejtét az ajtóba. A nő ezután javasolta, hogy oltassák be magukat.

Emese ötlete kockázatos volt, beadatja magának a kötelességtudás szérumát, ha a férje agressziócsökkentésre vállalkozik.

Buta Adonisz! Jól dönthetett volna, de az agya helyett ismét az öklét használta. Abban maradtak, hogy csak Emese oltat.

Ám Adoniszt nem hagyta nyugodni a dolog. A vakcina csak azok számára hatásos, akiknek problémájuk van, de neki nincsenek indulatkezelési nehézségei. Utál balhézni, csak azért teszi, mert Emese rákényszeríti. De jó lenne a nő arcába vágni ennek bizonyítékát, az oltási igazolást!

Nem mondta el, hogy meggondolta magát. Egy jó férj meglepi a nejét.

Most az orvostól hazafelé menet fütyörészik, még a zebrán előtte tötyörgő babakocsis libára se dudál rá, pedig sietnie kell, öttől meetingje van. Már egy éve otthonról dolgozik. Azt hitte, ha ők hárman végre több időt töltenek együtt, összecsiszolódnak. Frászt! Soha annyiszor nem kellett rendet tennie, mint azóta! De a jövőben minden más lesz! Emese már reggel járt a házi orvosnál, és megkapta az oltást, mostanra biztosan készségesen süt, mosolyog Adonisz, míg leparkol.

3.

Csakhogy nem várja otthon se sütike, se család. Kiürült szekrények és üresen tátongó fiókok között lavírozva éri a felismerés, hogy elhagyták.

Törni akar, zúzni, addig püfölni a feleségét, amíg az eszét nem veszti, vagy amíg észhez nem tér. Ám a karja nem mozdul, egy széket sem tud földhöz csapni. Izmai békésen tűrik a testében áramló adrenalin zubogását. A kanapéra rogy, haragja új erőre kap, ahogy maga elé idézi az orvos zavart tekintetét, amikor a dupla dózison viccelődtek. Adonisz ekkor jön rá, mekkora letompított, tehetetlen mamlasz.

Nem jelentkezik be a meetingre, és a következőre sem. A családját kutatja, telefonál ide-oda, hasztalan. Addig tanyázik a kanapén, egyre vékonyabban, és egyre borostásabban, míg kirúgják, nem csak az állásából, a lakásból is.

A Blahán koldul. Csak az tölti el örömmel, ha otthontalan társai elnáspángolják. Szemükbe nézve nosztalgiával gondol vissza régi önmagára.