Interjú: Bartos Zsuzsa

Bartos Zsuzsa új regénye, a Töredezés egy olyan városban játszódik, ahol az emberek valós, természetközeli élményeket élhetnek meg – majd ezeket virtuálisan átadhatják másoknak. Itt nyomoz Milos, aki általában öngyilkosságokon szokott dolgozni, most viszont egy gyilkossági ügyet kap. Vajon mi köze az esethez Kishának, helyi teaház vezetőjének? És ki és miért manipulálja az emlékeket? Sodró, erős hangulatú regény, amely a nem is olyan távoli jövőben játszódik.

A szerzővel Róbert Katalin beszélgetett.

 

A Töredezés szereplőit egy gyilkosság és egy lány eltűnése sodorja egymás mellé. Milyen kihívásokkal járt egy nyomozásról írni – különösen egy 2085-ben történő nyomozásról?

Régebb olvastam egy-két cikket a kriminalisztika jövőjéről, és ez lendítette be a fantáziámat. Sokszor hallottam már elhangozni azt is, hogy a térfigyelő kamerák miatt ma már sokkal nehezebb megúszni egy bűntettet. Egyszerűen ezt gondoltam tovább, és ötvöztem azzal, hogy milyen sok információt tárol rólunk az internet, ha csak simán a kattintásainkra és a böngészéseinkre is gondolunk. Ma már bárkiről bármi könnyen kideríthető, vagy legalábbis kikövetkeztethető. Persze, kihívás volt írni egy ilyen nyomozásról, sokszor el is bizonytalanodtam, ugyanakkor nagyon élveztem a gondolattal eljátszani. Szükségem volt egy emberi szereplőre, hogy kötődni tudjak/tudjunk a történethez, de abban sem vagyok biztos a technológiai fejlődést látva, hogy 2085-ben még valóban szükség lesz emberre a kutatáshoz és a bizonyítékok kiértékeléséhez.

A történet helyszíne egy olyan kisváros, ahol természetközeli élményeket lehet megélni és később átadni másoknak. Vajon mennyire lehet közkinccsé tenni egy olyan személyes dolgot, mint a tapasztalás? Mindig ott lesz az a személy, aki átélte az eseményeket, vagy le lehet választani őt az emlékekről?

Hát szerintem elsősorban azért lehet leválasztani, mert egyáltalán nem különbözünk annyira egymástól, mint ahogyan azt néha hajlamosak vagyunk gondolni. Ha a történeteinket, a dalainkat, verseinket, megosztásainkat nézzük, akkor ezek azért is lelnek akkora visszhangot, legyenek eredetileg bármennyire személyesek is. Ehhez szerintem nem is kell a jövőbe mennünk, elég csak szétnéznünk a legpopulárisabb platformokon, ahol megmutathatjuk a velünk történő eseményeket, és nagyon sok esetben rezonál másokkal. Valahogy úgy képzeltem el, mint az olvasást. Ennek során is átéljük mások emlékeit, élményeit, csak a Töredezésben ez érzetekkel adható át. Másodsorban pedig maga a tapasztalás, akár egy illat vagy egy táj látványa, a zene, az érintés, a hidegérzet is mindannyiunkban ugyanolyan tapasztalás. A leválasztás még egyszerűbb az interneten, hiszen az emlékeket töredékekben töltjük fel és mutatjuk meg. És még az is valószínű, hogy minél töredékesebb kevesebb kontextussal, annál többen tudnak „csatlakozni” hozzá.

Sokan úgy gondolják, hogy a közösségi média, virtuális valóság túlságosan rátelepedett a hétköznapjainkra. Szerinted milyen hatással lesz mindez a jövőre: inkább visszatérünk a személyes kapcsolatokhoz, vagy még nagyobb lesz a szerepe?

Hű, ezt nem tudnám megítélni, de nagyon kíváncsi vagyok. Ezelőtt három-négy évvel még megtehettem, hogy beszüntettem a facebook-fiókomat akár két hónapig is, meg offline maradtam a teljes internettől kb. egy hónapig.  Mostanában ez már elképzelhetetlennek tűnik, túl sokat szívnék a való életben is, annyira életfontosságú lett minden téren, és szinte már egy valós eseményszervezés is egyre elképzelhetetlenebb nélküle. Hiába javasolják a Facebookból kivonult szakemberek és írnak erről könyveket is, mert egyelőre nem látszik a megoldás. Meg ugye egy rakás életformáló, szuper dolgot, eseményt, ismerkedéseket, olvasókkal, kiadóval való kapcsolódást én is a közösségi médiának köszönhetően tudom könnyen fenntartani. Nem beszélve azokról, akiknek egyenesen az életét mentette meg a szociális médián való összefogás. Ha csak valami brutális világfordulat nem történik, akkor ez a mindent behálózó létfontossága szerintem tovább fog komolyodni, ezért a monopolizálódása is veszélyesebbé válik. Szeretném hinni, hogy ezek ellenére vagy pont ezért a személyes kapcsolatok, a valós találkozások és élmények mindenképp egyre inkább felértékelődnek, előbb-utóbb eljön a pillanat mindenki életében, amikor rájön, hogy a kapcsolatok fenntartásában limitáltak a platformok, mennyire kevés közük van a tényleges, nyers élethez és mentálisan egészségtelen ugyanazt elvárni az ott kiépített vagy ápolt kapcsolatoktól, mint az élettől. Csak remélni merem, hogy időközben a minőségi kapcsolódáshoz a képességeink nem silányodnak teljesen el.

Milyen lehet 2085-ben egy füvesasszony, mennyire lesz a teázásnak, gyógyfüveknek szerepe a jövőben? Kishát mennyire ismerik el ebben a minőségében?

Úgy képzeltem el, hogy szép csendben hóbortnak tekintik még a hillstadtiak is, hiszen az egészség fenntartásához azért vannak fejlettebb szerek. Persze, igénybe veszik a szolgáltatásait, de ha nem lenne, sem okozna különösebb gondot egy olyan infokráciában, ahol a test megléte és funkciói alsóbbrendűek az információval szemben.

Milos egy reinkarnált testben élő nyomozó. Mesélj arról, hogyan „győzik le” ebben a világban a halált, és ez milyen hatással lesz az emberekre!

A halhatatlanság mindig is foglalkoztatta az emberiséget, elég csak a vallásokra vagy a mondáinkra gondolni. A modern technológia fejlődési iránya logikailag lehetővé tenné majd a teljes emberi agyemulációt egy szuperszámítógép segítségével, hiszen a szükséges eszközök közül sok már létezik, és kísérletek is folynak. Talán ezért is van az, hogy a tudatfeltöltés és a digitális halhatatlanság ma már az egyik legnépszerűbb, lassan klisés toposz a sci-fiben. Engem leginkább Harari Homo Deus könyve és az Eterni.me cég ihletett meg, amelyik az általunk feltöltött képek, videók, emlékek, üzenetek alapján egy program segítségével megalkothatja virtuális énünket, hogy majd halálunk után a hozzátartozóink tovább cseveghessenek velünk. Arra gondoltam a Töredezés világán belül, hogy ez a fajta digitális örökélet vegyes hatással lenne ránk, táborokra osztana minket, és a halálhoz való hozzáállásunkat mindenképp egyénenként is újraformálná.

Harmadik szereplőd, Proul egy mesterséges intelligencia. Mit gondolsz, ezeknek az MI-knek a jövőben lesz saját személyisége, ízlése, preferenciája, vagy inkább hideg és nyugodt, kiszámított gondolkodás a jellemző rájuk?

A regény világában az MI létezése az embert szolgálja, az együttműködésen van a hangsúly. Ennek alapján mindamellett, hogy Proult kiszámított gondolkodás és elemzés jellemzi a munkájában, a Milosszal való együttműködésben és bajtársiasságban személyi asszisztensként úgy fejlődik, hogy optimalizálódik az emberhez, tanulmányozza őt, hogy még inkább alkalmazkodhasson. Ezért számomra teljesen viselkedhet úgy az emberrel való jobb együttműködés érdekében, mintha saját személyiséget, emberi érzéseket tanult volna és öltött volna magára.

Milyen volt kitalálni, végiggondolni ezt a világot? Neked íróként mi volt az izgalmasabb: a világ felépítése, vagy a karakterek közötti viszonyok?

Nagyon szerettem összeszőni egyetlen világgá a sok kis ötletemet, és végiggondolni őket. A világ felépítése nagyon izgalmas volt az elején, éjszaka is megébredtem, jegyzeteltem, aztán ahogyan minél kiforrottabb lett a történet, ez az izgalom áttevődött a karakterek közötti viszonyokra, folyton párbeszédek keringtek a fejemben.

Korábbi interjúban mondtad, hogy „nehezen adsz el magadnak” egy történetet, sokat gyúrod, sokat töprengsz, mire úgy érzed, el szeretnéd mesélni. Van már következő terved, vagy egyelőre hagyod érlelődni a gondolatokat?

Holdeső munkacímen írom a következő regényt, de elég hosszú időszakok is eltelnek úgy, hogy sokkal többet érlelődik bennem, mint amennyit a valóságban le is írok. A pandémia ideje alatt elég sok minden történt velem is, sok mindent kellett feldolgoznom, és most írás terén is úgy érzem, végre megértem bátran írni olyan témákról is, amelyeket eddig csak kerülgettem. Ugyancsak a pandémia ideje alatt megéheztem egy ketyegő világvégés történetre és párszor végigbőgtem a Thelma és Louise végét, így jelenleg egy olyan pszichothriller készülődik, amelyikben két női főszereplő virtuális sisakokkal házal, hogy könnyebbé tegye az emberek számára az apokalipszist. Aztán meglátjuk, meddig jutok velük.

 

Bartos Zsuzsa: Töredezés

Amikor csak a szív ismeri a választ…

Már nincs halál, viszont van okosszex… Titkok, különös vágyak egy rendkívüli világban.
Milos nyomozó általában öngyilkossági ügyekben szokott nyomozni. Most azonban egy igazi gyilkossági ügyet kap. Meghal egy férfi, és állatok tetemei lógnak a közeli fákon. De mi történt?
A nyomok egy izgalmas nőhöz, Kishához vezetnek, és a Teaházas Lányokhoz, akiknek a halálhoz való viszonyulásuk határozottan gyanús. Milos minél inkább beleássa magát mások életének nyomaiba, annál megdöbbentőbb dolgokra jön rá önmagáról. Kicsoda ő, és mi a múltja?
Kisha döbbenten szembesül azzal, senki mást nem érdekel, hogy a Hillstadtból nyomtalanul eltűnt egy lány. Mindenáron meg akarja találni Ewát, de amióta meggyanúsították őt a szeretője meggyilkolásával, minden lépését figyelik. Ráadásul valami megsérült a virtuális férje adataiban is. Rá kell jönnie, hogy ki és miért manipulálja az emlékeket, ám a Milos iránti különös vonzalom csak még inkább összezavarja a nyomozást… Mi az, amit érez? Mi ez a különös vágy?

Kíváncsi lettél? Kattints ide, és olvass bele a regénybe!
Szeretnél többet megtudni? Kattints ide és nézd meg a Töredezés online könyvbemutatóját!