Fráter Zsuzsanna: A Zomok
Gyöngy mozdulatlanul lapult a láp sűrűjében. Szíve vadul dübörgött, az izgalomtól kövér izzadságcseppek kúsztak lassan végig a gerincén. Rámarkolt keskeny pengéjű tőrére, és lélegzetvisszafojtva fülelt a finom neszekre. Valaki, aki már egy ideje követte, egyre közelebb ért hozzá. Még beljebb gázolt, egészen összekuporodott. Igyekezett úgy elrejtőzni, hogy majd a háta mögé kerülhessen az idegennek. A…