Ez nem lehet igaz. Egyszerűen felháborító! Ezek az átkozott firkászok már mindent megengedhetnek maguknak? Nem elég, hogy minden egyes nap a szájukra veszik Őkirálynői felségét, aki a látogatásaikor finom tonhalat hoz nekem, vagy a kedves Diana hercegnőt, aki olyan mesterien űzi a fülvakarást, mint senki más. Most pedig engem merészeltek címlapra tenni? Ez már mindennek…
Pipacs, az ifjú boszorkány elégedetten nézett körbe a láp közepén elterülő, apró szigeten. Az öreg fűz körül domborodó földrészt várfalként védte a végtelen nádas. „Igazi rejtekhely, amire minden valamire való boszorkánynak szüksége van!” – nyugtázta magában. Míg idáig repült, nem látott más, száraz foltot a sűrűn benőtt, áthatolhatatlan mocsárban. A felfedezés örömébe azonban apró keserűség…
– Ne adj neki sokat. – A férfi a fiára nézett, de a feleségéhez beszélt, aki merőkanállal szedett a tányérokba. – Különben is, aki nem dolgozik, ne is egyék. A fiú konok elszántsággal kanalazta a levest. Bár érezte volna az édesanyja finom főztjének ízét, a forró zöldségek zamatát, ha leszopogathatta volna a csontokról a remegő…
Amikor négykézláb állsz a vizsgálóasztalon és az orvos a alfeledben turkál, és te tudod, ebből a perspektívából úgy nézel ki, mint egy pávián, mert a fenekedből vörös béldarabok türemlenek ki az erőlködéstől, attól, hogy nem tudsz rendesen kakálni, mert a te emésztőrendszered száz évvel ezelőtti táplálékok feldolgozására kalibrálódott; amikor már csak gyógyszerekkel vagy képes valamennyire…
Zalán egész éjjel forgolódott, sóhajtozott a mellkasára nehezedő nyomástól. Ma sem jött álom a szemére, pedig remélte, hogy mára, a nyaralás másnapjára, visszatér régi nyugalma. Az ötcsillagos Hotel Salva nászutas lakosztálya, ahova Margo, leendő anyósa foglalt nekik (és a szomszéd lakosztályba magának és férjének) szobát, minden kényelmet biztosított, de úgy tűnt, a mátrai luxusszálló sem…
– Jó, hogy itthon vagy. Az arca olyan volt, ahogy az ábrándjaimban élt. Ugyanolyan. Meleg, bölcs, megértő. A szeme meghitt hunyorgása. Ellágyultam, megnyugodtam, mint aki hazaért. Mint aki egy nyüzsgős nap után meleg ágyba bújik. Jótékony, ölelő sötétbe. Fáradt szemem előtt egy ismerős romantikus film vége. Az ember öntudatlan is mosolyog. Szerettem látni. Nem tehettem…
Mottó: „Nem írtam soha, csak hittem, hogy írok, nem szerettem soha, csak hittem, hogy szeretek, csak vártam, egyre vártam a zárt ajtó előtt.” (Marguerite Duras) Most is épp olyan minden, amilyennek megszokhattad. Az egyetemisták ismerős mocorgása körülötted, a kényelmetlen padok, az iskolaszag, a várakozássá fokozódó esti pilledtség. A szétosztott angol-magyar novella kézirat-susogása, a…
Drága kicsikém! Szeretném tudatni veletek, hogy épségben megérkeztem, és már most hiányoztok. Mondd meg anyádnak, hogy ne aggódjon énmiattam! Az utazás nehezén már túl vagyok, innentől a pihenésé a főszerep, csak ne kellene nélkületek átélnem! Bárcsak láthatnád te is, amit én! A tenger még kobaltabb és mélyebb, mint hittem. A hegyek úgy nyújtóznak felfelé, mint…
7. fejezet Izabella sikolya egészen addig visszhangozott, míg a víz el nem nyelte őket. Mint egy ostorcsapás, úgy csípte bőrét, ahogy elmerült benne. Izabella, hangosan köhögni kezdett, amikor a felszínre küzdötte magát. Sietve a híd egyik törött deszkájába kapaszkodott, ami ott lebegett mellette. Kétségbeesve nézett körbe maga körül. – Rogner? – Felkiáltott, amint a hullámok…
5. fejezet Izabella, még soha nem érezte magát ilyen kellemetlenül, mint most. Fogalma sem volt róla, hogy tegnap Vasököl Rognerrel vitatkozott. Szégyellte magát, amiért a saját problémái annyira lefoglalták, hogy még azt sem vette észre, hogy a férfi egy másik klán színeit viseli. – Mondja csak, Lady Izabella, még mindig úgy véli, a McPherson klán…
3. fejezet Másnap reggel Izabellát hangos szóváltás ébresztette fel. – Megtiltom, hogy felébreszd, Broderick! – hallotta meg Margaret hangját az ajtó túloldaláról. – Vigyázz a szádra, asszony! Néha hajlamos vagy elfelejteni, hogy a nők itt nem parancsolnak az uruknak. – Nem akartam tiszteletlen lenni, de a húgom még gyenge, az orvos pihenésre intette. – Megkapja,…
1350, skót felföld 1. fejezet Lady Izabella tekintete a lenyugvó nap sugaraira tévedt, ahogy átszűrődtek a viskó kis ablakán keresztül. Egy szénával teli helyiség sarkában kuporgott. Már lassan egy hete, hogy a banditák megtámadták őt és kísérőit, váltságdíjért cserébe. Rajta kívül mindenkit lemészároltak. Bella azóta némaságba burkolózva töltötte a mindenapjait. Korábban még hitt abban, a…
Gyönyörű éjszaka volt. Húsos pitét ettek, John kedvencét. Nem véletlenül lopott olyan sokszor ilyet. Valójában, mint állította, ez volt az első alkalom, hogy nem úgy lopta. Marie a pite nagyját meghagyta neki. Ő úgyis csak megjátszotta, hogy jóízűen eszi az ételt, John ellenben kiélvezett minden egyes falatot. Azt mondta, nem evett még ennél jobbat, márpedig…
Anne szeme felpattant. Úgy érezte, megsüketül az ereiben száguldó vér lüktetésétől. Megint Róla álmodott. Még érezte testén a férfi súlyát, és bőre égett az elképzelt érintések nyomán. Levetette magáról a takarót. Mocorgás támadt mellette, és egy ismerős kéz fonódott az övébe. − Nem tudsz aludni? – kérdezte Alain. − Minden rendben, csak rosszat álmodtam –…
Elfogyott a levegő a tornacsarnokban, megült a tömeg vállán a meleg, erősebb lett tőle minden szag, a parfümöké, de az izzadtságé is. Detti folyamatosan azt hajtogatta, hogy menjenek már ki a folyosóra vagy az iskolaudvarra, Zoé viszont képtelen volt elszakítani a tekintetét a pályára áradó emberektől. A ruhák fehér, habos folyamát megtörte a szülők, nagyszülők,…