Sárközi Erika Nilla: Hallani százszor

Drága kicsikém!

Szeretném tudatni veletek, hogy épségben megérkeztem, és már most hiányoztok. Mondd meg anyádnak, hogy ne aggódjon énmiattam! Az utazás nehezén már túl vagyok, innentől a pihenésé a főszerep, csak ne kellene nélkületek átélnem!

Bárcsak láthatnád te is, amit én! A tenger még kobaltabb és mélyebb, mint hittem. A hegyek úgy nyújtóznak felfelé, mint a fenyvesek otthon, ám az erdő illata tréfából sem hasonlítható ahhoz a vécéillatosítóhoz, amit húsz éven keresztül vásároltam. Milyen pocsékolás volt!

Tegnap a piramisoknál jártunk. Képzeld csak el, én a sivatagban, a frontérzékenységemmel! A homok látványa viszont olyan pompás volt, hogy egyből el is felejtettem a gondjaimat, el tudod ezt hinni? Rögtön eszembe jutott Bazsi cica, a vén lókötő is szerette, ha istenként tiszteltük. Tudom, hogy jól gondját fogod viselni, de ne feledkezz meg a sűrű fogú fésűjéről sem, a harmadik konyhafiókban tartom. Imádja, ha azzal fésülik, és kevesebb szőr is marad a lakásban, nektek sem kell majd annyit takarítani.

Úgy hallottam, holnap a vulkánokhoz megyünk, hát, kíváncsi leszek. Nem biztos, hogy tudok majd mesélni róla, úgyhogy locsogok most még egy kicsit, amíg bírok. Nem zavarlak vele, ugye? Nem késel el a főiskoláról? A szívemre venném, ha miattam maradnál ki valamiből. Nem akarom ám elvenni az idődet.

Máskülönben remélem, hogy idén is ügyes leszel, és szurkolni fogok a vizsgák előtt. Nem kell téged félteni, megoldod ügyesen. Emlékszel még, mennyire féltél az érettségi vagy a sakkverseny előtt? Aztán olyan könnyen ment, mint a karikacsapás. Látod, alig jöttem el, de máris a sírás kerülget! Szinte látom magam előtt, ahogy rám nézel, és azt mondod: jaj, mama, pedig nem kéne szégyellned magadat. Én büszke vagyok arra, hogy melletted lehettem, miközben felnőttél, és valamicskét sikerült tanítanom is. No, ugye azért nem vagy nagyon szomorú? Inkább mesélek az útról, ha szeretnéd. Biztosan, amilyen kíváncsi vagy.

Így, rövidke idő távlatából is mondhatom, hogy jobb volt, mint amire számítottam. No, azért nem nevettem végig, de fájdalmasnak sem mondhatnám. Ha nyelsz egy nagyot, és megpróbálod legyőzni a félelmedet, könnyebb lesz majd. De nem voltam végig ilyen bátor, ne gondold. Annyi mindent szerettem volna kérdezni, választ sajnos semmire sem kaptam, azt mondták, majd megértem, ha eljön az ideje. Nem ezt várná az ember, annyit mondhatok.

Nem hittem volna, hogy ilyen lesz. Féltem, amikor elindultam, hisz mióta az eszemet tudom, fontos helyre sosem mentem egyedül, valaki mindig elkísért. Bocsásd meg, hogy fecsegek, de mindent el akarok még mesélni, akkor is, ha már hallottad százszor.

Valamiért az jár a fejemben, amikor megszülettél. Anyád dél előtt pár perccel telefonált, rekkenő volt a hőség. A hangja rémült volt, azt hittük, nagy a baj, pedig csak ki akartál jönni. A szomszéd vitt be a kórházba, anyád hófehéren ült hátul, tizenkilenc éve összes törékenységével. Az én szememben még ő is gyermek volt, és abban a pillanatban, tudod, meghasadt érte a szívem. Annyira félt, úgy érezte, egyedül van, és talán még attól is rettegett, hogy miattad kiteszik a szűrét a jogi egyetemről. Ám amikor megszülettél, és jött a nővérke, hogy elmondja a jó hírt, amit mi vigyázban állva vártunk, minden megváltozott.

Anyád zokogott a boldogságtól és a megkönnyebbüléstől, és már tudta, ahogy a leányok olyan idős fejjel tudják, hogy nem fog összedőlni a világ. Mindenki azt mondta, és mi tudtuk is, hogy te voltál a leggyönyörűbb baba az osztályon. Emlékszem, sűrű, sötét hajad volt, és még a szülésznő is azt állította valamivel később, meg sem lehet mondani rólad, hogy éppen csak világra jöttél. Ezt viszem magammal, még akkor is, ha már nem jutok messzire.

Ugye, iszol még hársfateát? Ott van az egész őszi készlet a kamrában. Kár lenne érte.

Vigasztald meg anyádat. Mondd neki, hogy az utazás nem fog örökké tartani. Tudom, hogy milyen nehéz vele, de azért próbáld meg. Nem annyira acélos, mint amennyire mutatni igyekszik. A vele való jó kapcsolatnak az a titka, hogy engedni kell, mert ő aztán nem fog. Makacs egy teremtés.

Megtennél valamit a kedvemért? Ne utáld az életet. Ne nézz a testedre máshogy ezután, én sem tettem. Megöregedtem, mégis, a tükörben csak azt láttam, ami kijutott. És abban nem kevés jó volt. A mellemről nem a csomók, hanem a gyermekeim jutottak eszembe, és azt hiszem, ez így is van rendjén.

Ne sajnáld magadtól azt a szelet csokit vagy egy szép ruhát, amit meglátsz, és rögtön beleszeretsz. Nem éri meg, hogy utána fájjon a szíved, mert nem vetted meg. Mindig vezess óvatosan, még akkor is, ha sietsz! A táskádban legyen plusz kardigán és könyv. És ne felejtsd el a legfontosabbat: megoldod majd. Bármi történjék is, túljutsz rajta, mert a leányok ilyen idős fejjel tudják, hogy nem fog összedőlni a világ.

Nagy ölelés,

Mama

*