Nagy nap ez a mai Szilárd számára. – Hevesi őrmester, nem hangzik rosszul! Egyáltalán nem hangzik rosszul – ízlelgeti új megszólítását. A rendőrségi öltöző küszöbén áll, karjában frissen átvett, akkurátusan összehajtogatott egyenruhája. A ruhacsomag tetején előírás szerinti felszerelése katonás rendben, legfelül szolgálati fegyverével. Saját szolgálati fegyverével. A nem túl tágas öltözőre ráférne egy szellőztetés így…
A padlás csupasz villanykörtéje ide-oda himbálózott, miután Peti beleütötte a fejét. A fiú káromkodva megdörgölte vörösesbarna üstökét. – Ha ezt a nagymama meghallja, kimossa szappannal azt a mocskos szád – vihogott föl Emma azon az irritálóan erőteljes hangján, ami Petinek mindig a szamárbőgést juttatta az eszébe. – A mama úgysem hall olyan jól, és különben…
1. Nem lett volna szabad ilyen sokáig magára hagynom Simont. A torkom elszorult, a rossz érzés egyre jobban elhatalmasodott rajtam, ahogy hazafelé tartottam. „Már nem gyerek, 15 éves, ráadásul zseni” – próbáltam magam nyugtatni, sikertelenül. Simon számára, ha elmerült annak a gépszörnynek a bütykölésében, megszűnt a külvilág. Azt sem vette volna észre, ha bomba csapódik…
– Ezerszer megmondtam már nektek, hogy Jucikával kellene csináltatnotok a csokrokat! Marcsi lányának az esküvője egy tünemény volt, az a sok margaréta…! Olyan volt, mint egy tündérmese. És nem került egy vagyonba! Ezek csak virágok, pazarlás ennyit fizetnetek értük. Nem értem, miért ragaszkodsz ennyire ahhoz, hogy Budapesten csinálják a csokrodat. – Kinga a legjobb barátnőm…
Álltam az ablaknál, figyeltem az egyre vastagodó hótakarót és hallgattam a csendet. – Zikzik, látod, kisfiam? Olyan halkan kérdezted, hogy először azt hittem, képzelődöm. Akkor már órák óta nem szóltál, csak feküdtél, behunyt szemmel, fejedet kicsit az ablak felé fordítva. – Zikzik, látod, Tomi? – Látom, anya. Megint becsuktad a szemed és én néztem a…
Él, mint hal a vízben? Ezt nem egy akváriumtulajdonos találta ki? A tenger mélyén az élet korántsem gondtalan. Tudom, miről beszélek. Mostanában sok időm van gondolkozni. – Jelenleg 100 méteres mélységben vagyunk. Három órán belül elénk tárul az egykori Bangkok, az Angyalok városa. A mocsaras vidékre épülő megapoliszt hajdan Kelet Velencéjeként emlegették, és a…
Keserves gyereksírásra ébredek. Ne nézz hátra, temesd el a múltat! – visszhangzik a fejemben egy hang az álmomból, és az a szörnyű érzésem támad, hogy elfelejtettem valami nagyon fontosat, valamit, amire egy perce még emlékeztem. A kép elmosódik, és hiába kapaszkodom belé, elszivárog a tudatomból, mintha vizet akarnék megtartani a tenyeremben. Kábán körbepislogok a homályos…
Az óbudai panel ötödik emeletén Tamás lehajította a táskáját a fotelbe. A rézkehely, amit a reggeli szelleműzésnél használt, kiesett a félig nyitott hátizsákból, és csörömpölve elgurult a kopott parkettán. – Ezennel feloldozlak, köcsög! – vigyorgott, és visszahajította a kelyhet a táskára, aztán elindult a megérdemelt melegszendvicséért a konyhába. Büszke volt magára, igazán jól sikerült a…
– Miben segíthetek? – A férfi résnyire nyitotta az ajtót, és kihajolt a félhomályos lépcsőházba. Olyan illatot árasztott, amit az ember egy tengerparti sétán érez, miközben lágy szellő fújdogál. A haja csapzottan lógott a vállára, és kipirult arca is arról árulkodott, hogy egészen beleélte magát a zenélésbe. – Most viccel? – meredt rá Sári. –…
Volt a szélben valami különös. Szinte sikított odakint, mintha fájó emlékeket hordozna. Emma kipillantott az ablakon. A ház előtt álló, csaknem kopasz diófa ágai karmokként hajlongtak az erős szélben. A lány összehúzta magán a gyapjúkardigánt, és rakott még egy hasábot a tűzre. A fa sercegett, majd lángra kapott, és ropogva égni kezdett. Emma a tüzet…
Végighordozta tekintetét a bozóton. Árnyakat látott elsuhanni. Eva izmai megfeszültek, szíve ijedten zakatolt, már a menekülés ütemét verte. Ekkor meghallotta a háta mögötti zihálást, az avar reccsenését. Megperdült. Egy torz alak futva közeledett felé. A holdfény megvilágította a lény görnyedt testét, sápadt, foltos arcát. Különös tartása ellenére gyorsan és fürgén mozgott, miközben cserepes ajkát nagyra…
Azt mondják, kövesd az álmaid, bárki lehetsz, aki csak akarsz. Az én esetemben ez nem igaz. Nézem a hosszú asztalt körülülők arcát, az idő múlása mindenkin meglátszik. Petyhüdt, tésztaszerű arcok, melyet túlkelesztettek, és most formátlanul futnak ki a tálból. Lapos, lángosszerű arcok, melyek az áll alatt húsos táskaként domborodnak. Próbálom felfedezni bennük a harminc évvel…
Tekintetem az energiamezőnek csapódó meteoritok vonták magukra, amik tűzijátékként robbantak szét, fel-felvillantva a hálószerű pajzsot. Teo zavartan fészkelődött mellettem. – Olyan kihaltnak tűnik ilyenkor – mondtam. Napközben diákok százai nyüzsögtek az udvaron, de most csak Eow, a fűnyírórobot forgolódott a gyepen. – Én így jobban szeretem. Elmenjünk? – Ne! Azt hiszem, nekem is jobban tetszik…
Hogy a fenébe lehet megfordulni? Ha így folytatom, nekimegyek a falnak. Állj, állj! A francba. Hülye avatár. Komolyan. Óvatosan megpróbálok néhány újabb lépést tenni. A pultok mögött álló figurák bárgyún mosolyognak felém. Hú, de fura! Hogy lehet itt bármilyen komoly tárgyalást lebonyolítani? Ha a főnök nem parancsol rám, hogy keressek néhány potenciális új partnert, gondolkodás…
Szilorom úgy gubbasztott az alacsony hegy oldalában, akár egy szemérmes kisasszony, akiről mindenki megfeledkezett. Sziszegővadon ősöreg fái körbe zárták az épületet, mindössze egyetlen elhanyagolt kocsiút vezetett Temeran irányából az udvarházhoz. Az egymás mellé fektetett kőlapok közt fű sarjadt, az egykori árok partján magasra nőtt a gaz. Látszott, hogy jó ideje nem járt erre sem hintó,…