Huszár Nóra: Zikzik

Álltam az ablaknál, figyeltem az egyre vastagodó hótakarót és hallgattam a csendet. – Zikzik, látod, kisfiam? Olyan halkan kérdezted, hogy először azt hittem, képzelődöm. Akkor már órák óta nem szóltál, csak feküdtél, behunyt szemmel, fejedet kicsit az ablak felé fordítva. – Zikzik, látod, Tomi? – Látom, anya. Megint becsuktad a szemed és én néztem a…

Olvass tovább

Kulcsár Kata: Az Antropocéna időkapszula

Él, mint hal a vízben? Ezt nem egy akváriumtulajdonos találta ki? A tenger mélyén az élet korántsem gondtalan. Tudom, miről beszélek. Mostanában sok időm van gondolkozni.    – Jelenleg 100 méteres mélységben vagyunk. Három órán belül elénk tárul az egykori Bangkok, az Angyalok városa. A mocsaras vidékre épülő megapoliszt hajdan Kelet Velencéjeként emlegették, és a…

Olvass tovább

Rezeda Réka: Feledés

Keserves gyereksírásra ébredek. Ne nézz hátra, temesd el a múltat! – visszhangzik a fejemben egy hang az álmomból, és az a szörnyű érzésem támad, hogy elfelejtettem valami nagyon fontosat, valamit, amire egy perce még emlékeztem. A kép elmosódik, és hiába kapaszkodom belé, elszivárog a tudatomból, mintha vizet akarnék megtartani a tenyeremben. Kábán körbepislogok a homályos…

Olvass tovább

Szenczi Ildi: Ne kísértsd a sorsot!

Az óbudai panel ötödik emeletén Tamás lehajította a táskáját a fotelbe. A rézkehely, amit a reggeli szelleműzésnél használt, kiesett a félig nyitott hátizsákból, és csörömpölve elgurult a kopott parkettán. – Ezennel feloldozlak, köcsög! – vigyorgott, és visszahajította a kelyhet a táskára, aztán elindult a megérdemelt melegszendvicséért a konyhába. Büszke volt magára, igazán jól sikerült a…

Olvass tovább

Csoma-Lőrincz Tamara: Kulcs a zárját

– Miben segíthetek? – A férfi résnyire nyitotta az ajtót, és kihajolt a félhomályos lépcsőházba. Olyan illatot árasztott, amit az ember egy tengerparti sétán érez, miközben lágy szellő fújdogál. A haja csapzottan lógott a vállára, és kipirult arca is arról árulkodott, hogy egészen beleélte magát a zenélésbe. – Most viccel? – meredt rá Sári. –…

Olvass tovább

Tóth Hajnal: Ne nézz hátra

Volt a szélben valami különös. Szinte sikított odakint, mintha fájó emlékeket hordozna. Emma kipillantott az ablakon. A ház előtt álló, csaknem kopasz diófa ágai karmokként hajlongtak az erős szélben. A lány összehúzta magán a gyapjúkardigánt, és rakott még egy hasábot a tűzre. A fa sercegett, majd lángra kapott, és ropogva égni kezdett. Emma a tüzet…

Olvass tovább

Szerkesztés

Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, amelynek nyertese, Agatha Keyguard beküldhette egy regénye elejét, hogy kollégánk megszerkessze. A nyitás nagyon izgalmas, megjelenik a krimi és a fantasy ígérete is az első oldalakon. A mostani kezdés alkalmas arra, hogy átgondoljuk – és átbeszéljük -, mennyi titkot bír el egy regény eleje, mennyire érdemes titokzatosan kezdeni, és ha…

Olvass tovább

Amira Stone: Az elfeledett requiem

Végighordozta tekintetét a bozóton. Árnyakat látott elsuhanni. Eva izmai megfeszültek, szíve ijedten zakatolt, már a menekülés ütemét verte. Ekkor meghallotta a háta mögötti zihálást, az avar reccsenését. Megperdült. Egy torz alak futva közeledett felé. A holdfény megvilágította a lény görnyedt testét, sápadt, foltos arcát. Különös tartása ellenére gyorsan és fürgén mozgott, miközben cserepes ajkát nagyra…

Olvass tovább

Várunk science fiction (világépítő) kurzusunkon

Új kurzus a palettán! Zsánerspecifikus kurzusaink közé bekerült a sci-fire fókuszáló, ötletközpontú világépítő kurzus is. Ez a négyhetes, gyakorlatorientált kurzus a tananyag és a feladatok révén segít elsajátítani egy olyan gondolkodásmódot, aminek köszönhetően egyedi világot teremthetsz. Itt nem az elméleten van a hangsúly, hanem a gyakorlatokon és az adott zsánerhez, adott részfeladathoz szükséges készségek és…

Olvass tovább

Boros Csilla Andrea: Osztálytalálkozó

Azt mondják, kövesd az álmaid, bárki lehetsz, aki csak akarsz. Az én esetemben ez nem igaz. Nézem a hosszú asztalt körülülők arcát, az idő múlása mindenkin meglátszik. Petyhüdt, tésztaszerű arcok, melyet túlkelesztettek, és most formátlanul futnak ki a tálból. Lapos, lángosszerű arcok, melyek az áll alatt húsos táskaként domborodnak. Próbálom felfedezni bennük a harminc évvel…

Olvass tovább

Lehetőségek a misztikus-romantikus irodalomban – Róbert Katalin cikke

A misztikus-romantikus történetek említésére sok embernek egy ártatlan, törékeny lány és egy erős, fenyegető, esetleg (több) száz éves vámpír fiú jut eszébe. Ennek oka az Alkonyat népszerűsége. Habár nem ez volt az első olyan történet, ahol természetfeletti lények és emberek között szövődött szerelem, de a megjelenése hatalmas lendületet adott a Young Adult könyvpiacnak, és utána…

Olvass tovább

A romantikus történetek dilemmái – Kozma Réka cikke

Az előző cikkemben a new adult korcsoportra koncentráltam, és most némileg ehhez kapcsolódóan írnék általánosságban a romantikus történetekről és az azokat övező félreértésekről. Valóban egyszerűbb dolguk van a romantikus szerzőknek? A romantikus regényekkel kapcsolatban az egyik leggyakoribb tévképzet, hogy azt könnyű írni, mert előre ki van jelölve a történet iránya: a cselekmény ott kezdődik, amikor…

Olvass tovább

Eredményhirdetés

Múlt héten 100 szavas játékot játszottunk, ahol a jókedv és a kacagás jegyében azt kértük, hogy ötvözzétek a humort és az erotikát. A regényekben sokszor idealizáltan jelenik meg az erotika – különösen, ha romantikus történet része –, amibe a humor, esetleg az esetlenség ritkán fér bele. Máskor a testiség keresetlen őszinteséggel szerepel, de itt pedig…

Olvass tovább

Mi is az a new adult korcsoport? – Kozma Réka cikke

A különböző korcsoportok közül leginkább a new adult korcsoporttal kapcsolatban merül fel a legtöbb kérdés az írók körében . Szerkesztőként gyakran kérdezik tőlem is, hogy mi alapján lehet valamit a new adult kategóriába besorolni, ha ennek az olvasórétegnek írnának, mire figyeljenek. Nem csoda, hogy nagy a bizonytalanság a korcsoport körül, hisz egyáltalán a „new adult”…

Olvass tovább

Alex L. Hooper – 37-es blokk

Tekintetem az energiamezőnek csapódó meteoritok vonták magukra, amik tűzijátékként robbantak szét, fel-felvillantva a hálószerű pajzsot. Teo zavartan fészkelődött mellettem. – Olyan kihaltnak tűnik ilyenkor – mondtam. Napközben diákok százai nyüzsögtek az udvaron, de most csak Eow, a fűnyírórobot forgolódott a gyepen. – Én így jobban szeretem. Elmenjünk? – Ne! Azt hiszem, nekem is jobban tetszik…

Olvass tovább