Lehetőségek a misztikus-romantikus irodalomban – Róbert Katalin cikke

A misztikus-romantikus történetek említésére sok embernek egy ártatlan, törékeny lány és egy erős, fenyegető, esetleg (több) száz éves vámpír fiú jut eszébe. Ennek oka az Alkonyat népszerűsége. Habár nem ez volt az első olyan történet, ahol természetfeletti lények és emberek között szövődött szerelem, de a megjelenése hatalmas lendületet adott a Young Adult könyvpiacnak, és utána pár évig nagyon népszerűek voltak a vérszívók a tiniknek szóló misztikus-romantikus történetekben, így aztán sokan azonosították ezt a felállást a zsánerrel. Tény, hogy a mai napig ritkább az, ha emberfiú és valamilyen különleges képességgel bíró lány szeret egymásba, az pedig különösen, ha azonos nemű párosról szól egy történet. Ennek ellenére az is misztikus-romantika.

Mi is tartozik tehát ehhez az alzsánerhez, és mire érdemes figyelni, ha ilyet írunk? A misztikus-romantikus történetek olyan szerelmi történetek, amelyeknek vannak fantasy elemei. Időnként összekeverik az urban fantasyvel (habár játszódhatnak nagyváros helyett falusi környezetben, és egyes alakváltós történetekben jelentős lehet a természet szerepe). A világteremtésük alapját mindig az általunk ismert világ adja.  Ebbe az ismert világba helyez el a szerző valamilyen természetfeletti lényt, különleges képességű szereplőt. Ezután pedig a történetben fontos szerepet kap a különleges képességű szereplő és egy ember között szövődő romantika.

 

A romantikus történetekben az érzelmi ív meghatározó, és a jelentős konfliktusok a romantikus szálhoz kapcsolódnak. Ez igaz a misztikus-romantikus történetekre is – viszont, ha itt is ugyanolyan konfliktusokat jelenítünk meg, mint amilyenek egy realista történetben két ember között felbukkannának, elvesztegetjük a misztikus szálat. A misztikus-romantikus történetben a világépítés célja, hogy a történet fő szálát – a romantikát és a romantikus konfliktust, feszültséget – erősítse és egyedivé, emlékezetessé tegye.

Nagyon fontos, hogy ne csak azért kerüljön vámpír, vérfarkas, tündér, angyal vagy akár lápi lidérc a történetünkbe, mert egyes tulajdonságai alapján szexinek lehet beállítani – vagy ha ez is volt az első lépés, ami miatt leültünk misztikus-romantikus történetet írni, utána mélyítsük tovább az ötletünket. A különleges lény tulajdonságainak és annak, hogy miben különbözik az emberektől, kell, hogy jelentősége legyen. Érdemes tehát a világépítésnél azt középpontba állítani, hogy a két különböző hátterű szereplő milyen pontokon ütközhet, ez milyen gondot okozhat nekik.

A misztikus romantikus történeteknek két fő pillére van:
– egy szerelmespár, akik között a kulturális különbségek ellenére is érezhető a kémia
– a mi világunkba beleágyazott misztikus elem.

Ezekben a történetekben nem kötelező megváltoztatni a világot, teljesen rendben van, ha a te regényed egy találkozásról, egymásba szerető karakterekről szól, akik kitartanak minden nehézség ellenére a szerelmük mellett. Viszont a nehézségeknek a misztikus elemekre (is) kell épülniük.

Ezen kívül megjelenhet a történetedben mellékszálként valamilyen nyomozás vagy harc, előfordulhat, hogy a párosnak le kell valakit győznie, de ez nem kötelező. Önmagában nem ettől lesz jobb vagy rosszabb a történeted.

Viszont, ha misztikus-romantikát írsz, akkor az kötelező, hogy a misztikus elem léte változtasson azon a világon, amiben élünk. Azaz a világépítés során oda kell arra figyelned, hogyan hat egy (vagy egy falkányi) természetfeletti lény jelenléte a világra. Az olvasónak ismert alapot adsz – ebbe bele kell ágyaznod a misztikus elemeket, hogy igazán erős olvasói élményt kínálj.

 

Gyakori kritika a misztikus-romantikus történetekkel szemben, hogy a világépítésük kevésbé alapos, mint más fantasy történeteké. Tény, hogy egyedi pénznemet és földrajzot ritkán dolgoznak ki egy vérfarkas és egy ember kapcsolatát középpontba állító történethez, de ha egy igazán jó misztikus-romantikus történetet szeretnél, akkor íróként a háttérvilágra így is oda kell figyelned. Ugyanis, ha belehelyezel az általunk ismert világba egy különleges képességgel bíró lényt, és az semmilyen hatással nincs a mi világunkra, akkor vagy hibát követtél el, vagy mágikus realizmust írtál.

(A mágikus realista regényekben a mágikus elem sokszor nem is karakterhez kapcsolódik. Akár független a karakterektől, akár hozzájuk kapcsolódik (mint a Pillangólányban), nem kerül megmagyarázásra. Ezek a történetek elsősorban realisták, de van bennük valami furcsaság, és kimondottan az a szépségük, hogy ez megmagyarázatlan marad.)

Ha a világunkban léteznek alakváltók, lidércek, mágiával bíró személyek, vámpírok, sellők vagy akár unikornisok, akkor az ő nyomaik fognak látszani a világunkon. Akkor is, ha az ő létezésük nem köztudomású. Ha viszont köztudomású, akkor végképp nagyon komolyan meg kell változtatni az olvasó számára ismert világot (mint a True Blood vagy a Napernyő Protektoriátus sorozatokban). A világépítést tehát nem lehet megúszni, ugyanakkor tény, hogy többnyire a karakterekre szokott fókuszálni.

Ez két dolgot jelent: egyfelől a karakterek hétköznapi életének szintjén jelenik meg, másfelől a karakterek képességei és szokásai jelentőséget kapnak.

Végig kell gondolnod, milyen hatása van és milyen nehézségeket, problémákat eredményez az, ha egy természetfeletti képességekkel bíró lény és egy ember egymásba szeret.

Egy (urban) fantasy történetben a párosod közötti romantika és feszültség épülhet teljesen egyedi szabályrendszerekre és szokásokra. A misztikus-romantikus történetben viszont a páros egyik tagja ember. Sőt, az is fontos, hogy a másik félnek is van emberi gyökere/oldala, akármilyen lényt választasz vagy találsz is ki, létezik emberszerű alakja és kötődése az emberi világhoz.

Ez lehet az oka annak, hogy sokszor népi folklórra, mondákra, mítoszokra építenek az írók, amikor kidolgozzák a természetfeletti lényt. Az ő képességeinek hátterében állhat valamilyen átok, egykori bűn, egyezség valakivel – akár olyan, is, amit nem ő maga hozott vagy tett meg. Lehetséges elem, de egyáltalán nem elvárás, hogy a természetfeletti lénynek problémát okozzon saját természetfeletti mivolta.

A mondák főként a képességek, egyedi tulajdonságok és a lényre nézve veszélyes tárgyak, eszközök miatt lehetnek jó alapok. Ha ilyesmivel dolgozol, a világépítésedben ezeket bátran variálhatod vagy ki is forgathatod. Az olvasó számára éppen az ismerős terep adja a misztikus-romantikus történetek egyik fűszerét, az ismert szólások, babonák visszaköszönése, ismerős szokások. Úgy érzik, szinte velük is megtörténhetne, ami az ember főhőssel történik, mégis kilépnek a megszokott hétköznapokból. Több, izgalmasabb, sokrétűbb lesz a körülöttük lévő világ, más jelentést kapnak jól ismert elemek – akár a Hold, akár egy árnyék, akár a kukák a sarkon.

 

A romantikus történetekben nagyon fontos, hogy az olvasó elhiggye a szereplők közötti vonzalmat. Egy misztikus-romantikus történetben pedig ennek a kémiának úgy kell megjelennie, hogy közben a két szereplő világa közötti szakadékot is megmutatjuk.

Ha a szereplők között nincs meghatározó, a fajok különbségéből eredő eltérés, az probléma. Ha ezek az eltérések nem okoznak komoly konfliktust, az is probléma. Ilyenkor ugyanis csak megnyúlt szemfogat adtunk kockahasú szépfiúnak, de nem éltünk azokkal a lehetőségekkel, amiket egy misztikus-romantikus történet kínál az írónak.

Ahhoz tehát, hogy egyedi és különleges misztikus-romantikus történetet írjon valaki, arra van szükség, hogy a főhősöket alaposan – és a hátterüknek megfelelően – kidolgozza, és mint minden romantikus történetnél, éreztesse az olvasóval, hogy ők úgy segítik, támogatják, erősítik egymást, hogy a másik mellett többé váljanak, kiteljesedjenek. Valamint hogy odafigyeljen a világépítésnél azokra a finomságokra, amik miatt elhisszük, hogy a sarkon leskelődhetne akár egy lápi lidérc, vagy a parkban mindig ugyanott ücsörgő madár alakváltó holló is lehetne.

Ha szeretnél elmélyedni a misztikus-romantikus történetek világépítésében, egyedi ötleteket kitalálni, a karakterépítési és mikrovilágépítési készségeidet fejleszteni, szombatig tudsz jelentkezni márciusban induló misztikus-romantikára fókuszáló, világépítő kurzusunkra, ahol mindezekkel alaposabban foglalkozunk.

 

Róbert Katalin (író, szerkesztő, íróiskolai oktató)

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük