Jassó Judit: Diszlájk

– Emese. Ákos vodkaszagú leheletét éreztem az arcomon, ahogy felém fordult, és a nevemet mondta, de nem bírtam kinyitni a szemem. – Hányni fogsz? – Azt hiszem, beléd mentem. Nem lehet igaz. Az előbb még félálomban voltam, de feltápászkodtam, és a sötét szobában az olvasólámpa kapcsolója után tapogatóztam. Jézusom. Lehet, hogy nem vigyáztunk, ilyen még…

Olvass tovább

Boglya Aletta: Nem lehet

2013. december 6. Saci nem törődött a körme alá fúródó szálkákkal. Önkéntelenül kapargatta az asztal repedezett műanyagbevonatát és az alóla kikandikáló farostlemezt. A kimustrált padokat meg székeket hasznosították itt újra, odatolták őket a folyosó legvégére, az ablakhoz, hogy a diákok leülhessenek a szünetekben, lyukasórákban, de ha máshol tanítás folyik, azt azért ne nagyon zavarja a…

Olvass tovább

Early Moon: Az örökké lány

1. – Nagyon régen voltam már férfival – közli a harrui öregasszony gurgulázó hangon, élvezettel keni szét az olajat Silion Da Ark meztelen mellkasán. A férfit azonban nem érdekli semmi. Már mindegy. Úgyis meg kell halnia. A kötelek olyan mélyen vágnak a csuklójába és a lábszárába, hogy lezsibbad tőlük, csak hevesen verő szívét érzi, ennek…

Olvass tovább

Tóth Eszter: A Szent Brutus titkai I. – Vérvörös nevek a falon

1. fejezet Egy borús szeptember elseje – Gyűlöllek! – Szolnoky Ádám annyi dacot és megvetést sűrített ebbe az egyetlen szóba, amennyit tizenöt évesen nem szégyellt. Édesanyja halkan felsóhajtott a volán mögül. Arcáról fáradtsággal vegyes szomorúság sütött, ez a két érzés már napok óta úgy vette körbe, akár egy sötét felhő. Ádámot azonban a legkevésbé sem…

Olvass tovább

Láng Emi: Szemetek tükrében

Prológus Mindenkinek vannak titkai. A titkok visszaélnek vendégszeretetünkkel. Minél tovább tartjuk magunkban őket, annál nagyobb esély van arra, hogy átveszik az irányítást felettünk. Azoknak az embereknek az elvárásai alapján élünk, hozzuk meg döntéseinket, akik ránk bízták a titkokat. Csapdába esünk és fogolyként élünk börtönük rácsai mögött, amit önzésből kovácsoltak. Sokszor észre sem vesszük, hogy azon…

Olvass tovább

Szöges Emese: Lókötők és hazugok

1. fejezet A csöndes, álmatag városon egy postakocsi zörgött keresztül. A heti delizsánsz[1] volt Heris mezővárosból Eileen fővárosba, mely minden hétfőn pontban hétkor indult a herisi posta elől. A menetrend szerint – és ha az időjárás is úgy engedte – négy nap alatt ért Eileenbe, közben három éjre pihenőt tartva az útba eső Szurdokszegben, Gardhamban…

Olvass tovább

Cassy Blacksmith: Bátorságnapló

I. stádium Allie Livingston, 1995.01.10.   A félelem természetes Mindenki szívében lakozik félelem, ez az emberiség velejárója, mióta Ádám és Éva vétkezett a Paradicsomban. Isten jól tudja ezt, és nem rója fel senkinek. Ahány ember él a világon, a félelem annyi alakot ölt. Mind más, és más dolgoktól rettegünk. Legyen az egészen ostobának tűnő riadalom,…

Olvass tovább

Rozenbach Titanilla: FanTaZma

Liparotti Henrik Szombat 08:35. Teapolisz, Szavarka körzet Teapolisz utcáit napok óta vigasztalan eltökéltséggel mosta az eső. A város felett lebegő, felfuvalkodott felhőrengetegből lezúduló vízcseppek aprócska bombázókként csapódtak Liparotti Henrik úr esernyőjére. A masszív, fekete paraplé azonban állta a sarat, a makulátlan öltöny és a titánkeretes szemüveg száraz maradt, amíg Liparotti a fedett buszmegállóból átsétált a…

Olvass tovább

Rhewa: A rajzoló könyve

Prológus melyben a haldokló haldoklik és bort kér * Saule, Szamogítia, 1236. szeptember 22. A parázstartók vörös fényt vetettek a sátorponyvára. Odakintről csak a tenger felől érkező szél süvöltése hallatszott, a korábbi csatazajból semmi sem maradt. Giedrius gondterhelten figyelte az ágyon fekvő férfi vértelen arcát. A Nagymester kapkodva, felületesen lélegzett, tekintete elrévedt, mintha a sátortető…

Olvass tovább

Julia Moonlight: A Pók és az Őrző

Fejezet Warwickshire megye, Anglia Stratford-upon-Avontól és Warwicktól nyugatra 1817. március 30. * – Miss Fane, hozzám jön feleségül? Asarellát olyan váratlanul érte a kérdés, hogy elvétette az öltést, és az anyag helyett az ujjába szúrt. Felszisszent, és miközben próbált úrrá lenni azon a késztetésen, hogy szájába vegye lüktető ujját, a párnázott széken pöffeszkedő látogatójára nézett….

Olvass tovább

Fejes Szonja: Árnyék(l)én(y)

1. Hasadás Vicuska Naponta többször elképzeltem, hogyan állnék bosszút az apámon. Pedig szerinte ő csak azon dolgozott, hogy normálisabb legyek. Legalábbis ezt állította minden alkalommal, amikor nevelő célzattal végigpofozott a folyosón. Mint akkor, amikor ez az egész hihetetlen történet elkezdődött. Az életem azelőtt sem telt unalmasan. Folyamatos kihívást jelentett például úgy közlekedni a lakásban, hogy…

Olvass tovább

Mary Ann Draven: Napsugár és Alkonyat

Prológus A teremben néma csend lett, amint a küzdő felek egymásnak szegezték fegyvereiket. A piros tintalény katanát, míg a zöld egyszerű kardot forgatott, s harcstílusukból fakadó különbözőségük kifejezetten érdekes összecsapással kecsegtetett. Ennek ellenére az előadást szemlélő férfi halálosan untatva érezte magát, holott az egész majomparádét az ő kedvére rendezték. A két harcos óvatos lépésekkel, finoman…

Olvass tovább

Almási Zsófi: Lépésről lépésre

1. rész Randevú * 1. fejezet A baleset még YouTube-on is fent van, egész jó minőségben. Anya azt akarja, hogy ne nézzem meg, apa nem nyilatkozik. A húgomat nem érdekli. A barátjánál akar aludni, ezért hisztizik már hosszú percek óta, miközben én az ágyamon ülök, ölemben a nyitott laptoppal. Anya végre megtalálja a hangját, és…

Olvass tovább

V. K. Bellone: Meridia I. – A Tengeristennő Bajnoka

Meridia I. A Tengeristennő Bajnoka Ramal végigtekintett a Tükörerdő homoklepte völgyén – odalent vár rá, akit meg kell ölnie. Levette az arca elé kötött kendőt, amely elnehezült a beleragadt szemcséktől. Mélyet sóhajtott, élvezte, hogy végre tisztán lélegezhet. Indulni készült, bár szívesebben várt volna még itt egy kicsit az ítélkezés helyett. Lába elzsibbadt, ezért a tevéje…

Olvass tovább

R. J. Hendon: Korcsok

Prológus Dr. Egart Lorens nem minden aggodalom nélkül lépett be főnöke irodájába. Alig egy hete történt, hogy egyik kollégáját, aki a kistestű kártevőkről írt tanulmányt, pár napos késés miatt azonnali hatállyal elbocsátották. Rebesgették, a büntetés csupán arra szolgált, hogy példát statuáljanak a hivatal dolgozóinak, de Lorens tudta, hogy a vezetőségnél úgy tartották, nincs olyan ember,…

Olvass tovább