Rozenbach Titanilla: FanTaZma 2. részlet

Első részlet Murenkó Olívia Szombat, 08:50. Teapolisz, Szavarka körzet Alighogy a folyosó szinte beszippantotta a távozó Liparotti hátát és az ajtó becsukódott, Murenkó Olívia teste egy hatalmas sóhaj kíséretében megadta magát és a heverőre hullott. Hevesen dobogó szívvel feküdt ott, majd lassan kinyújtotta jobb kezét a mennyezet felé. Megfogta volna az isten lábát? Ha csak…

Olvass tovább

Almási Zsófi: Lépésről lépésre 2. részlet

Első részlet 2. fejezet – Szeretném látni a házi feladatod – ilyen a mi nyájas anyánk. Egy idilli, családi vacsorából is képes öt szóval csatateret csinálni. Mese úgy tesz, mintha nem hallotta volna. Erre anya leteszi az evőeszközöket, és azzal az idegesítő pillantásával néz a húgomra, amit annyira utálunk. – Emese, figyelsz rám? A szülői…

Olvass tovább

Löffler Zsuzsanna: A három elvarázsolt testvér 2. részlet

Második fejezet amelyben kiderül, hol nincsenek sárkányok, és hogy csipkeruhában nem muszáj hegyet mászni Mikor a fényességnek vége szakadt, hunyorogva néztek körül. Egy szépen díszített teremben voltak: a kőfalakon festmények lógtak díszes, régi ruhákba öltözött emberekről, mindenfelé magas gyertyatartók és szépen faragott bútorok álltak, az asztalokon sok gyümölcs és sütemény volt nagy tálakon felhalmozva. A…

Olvass tovább

Annika Blue: A tökéletlenül tökéletes nyár 2. részlet

Első részlet 2. fejezet        A családokban általában csak az egyik szülő az, akihez akkor fordulhatunk, ha valami csúnya szituációba keveredtünk. Nálam ez a szülő mindig anyu volt, mert apával ellentétben két lábbal állt a földön, és mindig tudta, mit kell tenni. Bukásra állok matekból? Nem gond, anyu már tudja is kit hívjon korrepetálásra. Eltörtem apu kedvenc vadkacsa szobrát?…

Olvass tovább

Rhewa: A rajzoló könyve 2. részlet

Első részlet * Volquin elindul a romlás útján, pedig csak templomba akart menni Cēsis, Livónia, 1206. március 9. * A fakupákba édes, barna sör került, a tányérokra füstölt, sózott sonka és egy szép darab sajt. Giedrius kényelmesen elhelyezkedett a lócán és a társára vigyorgott. – Ma a piacon jártam – jelentette be. Volquin csak vállat…

Olvass tovább

Jassó Judit: Diszlájk 2. részlet

Első részlet * Anya összeszorított szájjal dagasztotta a tésztát. Ha az én kezembe adta volna, akkor imádtam püfölni, nem idegesen, hanem úgy erővel. Ritkán használtunk konyhagépet, pedig a korábbi évek karácsonyi ajándékainak formájában a szükséges eszközök ott sorakoztak a konyhaszekrény felső polcain. Szerény véleményem szerint korszerűbb lett volna például muffint sütni, de inkább hallgattam, mert…

Olvass tovább

Cassy Blacksmith: Bátorságnapló 2. részlet

Első részlet * Néhány órás várakozás után kiderült, hogy téves riasztás volt, és Gennának nem tolófájásai vannak. Elvégeztek rajta egy sor vizsgálatot, szerencsére a magzatburok nem sérült meg, és a babának sem esett baja. A doktor arra kérte Gennát, hogy próbáljon meg minél többet pihenni és szigorúan eltiltotta bármilyen házimunkától és attól, hogy bemenjen dolgozni…

Olvass tovább

R. J. Hendon: Korcsok 2. részlet

Első részlet * Öt Lábujj szaga egyenesen a szabadba vezetett a folyosó végén nyíló betört ablakon keresztül. A kutya odakint várta, vakkantott neki, miközben tehetetlenül járkált fel és alá. Egy tetőre értek ki, amely nyikorgott a tappancsuk alatt és minden lépésnél félő volt, hogy beszakad. Csakhamar mindketten rájöttek, hogy innen nincs tovább. Együtt járták be…

Olvass tovább

Szöges Emese: Lókötők és hazugok 2. részlet

Első részlet 3. fejezet – No. – Ezt mondta a kakastollas kalapú kapitány hangja valahol Johanna háta mögött. A lány meglóduló szívvel hallgatta először a neszezést, a mozgolódást, azután pedig az egyre közeledő lépteket. Érezte, hogy veríték ütközik ki homlokán, de megkeményítette magát. Gyilkos tekintettel meredt az elé lépő zsiványkapitányra, akit követett az ocsmányképű, aki…

Olvass tovább

Boglya Aletta: Nem lehet 2. részlet

Első részlet 2004-2005. Adél azt szerette legjobban a nyárban, hogy ilyenkor Saci meg Barnus nála töltötték a délelőttöket. Ezen kívül nem sok gyönyörűséget talált a kéthónapos szünetben. Ha végképp nem akadt jobb elfoglaltsága, bemászkált az iskolába, körülnézett, hátha mégis van valami elintéznivaló. De általában nem volt, és Adél sétálhatott hazafelé, lassú, álmatag léptekkel, hadd lássa…

Olvass tovább

Early Moon: Az örökké lány 2. részlet

Első részlet 3. Silion hangokat hallott, amikor a késelés után eszméletére tért. Csikorgásszerű, de emberi hangokat, értelmetlen motyogást. Kinyitotta a szemét. Az a lány hajolt fölé, aki megmentette. Sötétbarna szem, kerek arc, széles orr, a szemébe lógó tincsek olyanok, akár a búzamező, hajának többi szála hátrafelé sötétedik. A lány úgy nézett rá, mintha évek óta…

Olvass tovább

Baranyai Dóri: Az idei nyár 2. részlet

Első részlet *             Miután Declan is letépett valamelyik utcabeli nénike kertjéből pár szál tulipánt, elindultunk kifelé a faluból a főút mentén. Az ég liláskékben játszott, messziről hallottam a hullámzó búzatáblák susogását. Declan letörten ballagott mellettem, és lassan kibékültünk. – Hogy történt? – kérdezte. – Elmesélte Sedrick is, de te közelebb álltál hozzá. Gondolom, jobban…

Olvass tovább

Tóth Eszter: A Szent Brutus titkai I. – Vérvörös nevek a falon 2. részlet

Első részlet * A busz belülről éppen úgy festett, mint bármelyik másik harmincszemélyes busz. Kényelmes, kárpitozott ülések, légkondi és hangosbemondó. A kormány mögött egy idősödő, kopasz férfi ült. Arcáról lerítt, hogy szívesebben lenne bárhol máshol, mint egy tinikkel teletömött járművön. A buszon ülő fiúk és lányok közül már jó páran vidám csevegésbe kezdtek: a legtöbben…

Olvass tovább

V. K. Bellone: Meridia I. – A Tengeristennő Bajnoka 2. részlet

Első részlet * A gyenge szellő nem keltett hullámokat, és még arra sem volt elég, hogy hűsítse az embert, nemhogy belekapjon a vitorlákba. A hajó immár két napja alig haladt valamit. Kame a hajókosárban teljesített szolgálatot. Nem mintha sok kémlelnivaló akadt volna a láthatáron, de a parancs az parancs. A tűző nap elől a kosár…

Olvass tovább

Baranyai Dóri: Az idei nyár

A szemei ugyanazok maradtak.             Te jó ég, tavaly láttam utoljára, a nyár végén, és sosem gondoltam volna, hogy visszajön. Aztán egyszer csak itt áll a házunk előtt, mintha mi sem történt volna, és csak a szemeiről ismerek rá, pontosabban a nevetőráncokról a szeme körül. De most nem nevet. Lazán ellöki magát az ajtófélfától, amire…

Olvass tovább