Istók Anna: Mindegy, mi a neve

A férfi lassan hajtott a sötétben, az utat ellepték a gyalogosok, azokat kerülgette, ő meg egyébként is alig látott valamit a fáradtságtól, és bár nem foglalkozott vele, de farkasvakságban is szenvedett, aminek hemeralopia az orvosi neve, de nem érdekelte. Mindenki lóbált valamit a kezében, virágot, ásót, gereblyét, kannát, mécseseket. Befordult a temető utcájába, sehol nem…

Olvass tovább

Lektori döntések

Már majdnem az irodalmi válogató végén járunk, az Aranymosás oldalra felkerült írásokat mind megnézték a a lektorok. A mai az utolsó ilyen kör. Wren Nachtigall: Perzselt acél Az írás erősségei: meglepő és érdekes világ, jó leírások, élő stílus Az írás gyengeségei: nagyon túlírt a cselekmény, túlírtak a párbeszédek, elveszik a lendülete a történetnek. A szétcsúszó…

Olvass tovább

Istók Anna: Éhes felhő a napot – 2. részlet

Előző részlet Egy ember elkövethet hűtlenséget, aljasságot,  igen, a legrosszabbat is, gyilkolhat, s belülről tiszta marad. A cselekedet még nem az igazság. Mindig csak következmény. ( Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek) Az én cselekedetem nem azonos velem. Hányszor tettem már olyan dolgot, amihez nem volt kedvem, amivel nem értettem egyet! Csak mert úgy gondoltam,…

Olvass tovább

Istók Anna: Éhes felhő a napot – 1. részlet

„Ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége, vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek, a sérelem sérelmet szül, a seb sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett szoknyából vetkező, a múltjából kilépne, s azt mondaná: „Igen, én ezt tettem veled, ahogy mások velem: bocsáss meg érte!” (Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca)   Újra és újra megismétlődnek…

Olvass tovább

Istók Anna: A lázadás virágai – 2. részlet

Előző részlet „Hit nélkül nem dolgozhat az ember, nekem pedig annyi hitem nem volt, mint egy ótvaros macskának. Micsoda magyarázkodásokkal, micsoda hazugságok közt éltem! El akartam hitetni magammal, hogy nekem, ugyebár semmi tehetségem, ez volt az első. Közben egy nyavalyát, tudtam én, hogy van, éreztem a lelkemben, de olyan biztosan, hogy akár a tenyeremre vehettem…

Olvass tovább

Istók Anna: A lázadás virágai – 1. részlet

„Ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége, vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek, a sérelem sérelmet szül, a seb sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett szoknyából vetkező, a múltjából kilépne, s azt mondaná: „Igen, én ezt tettem veled, ahogy mások velem: bocsáss meg érte!” (Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca)   1.  A szerelemvirág óriásfeje…

Olvass tovább

Istók Anna: Da capo al fine

Magdi A tél szokatlanul korán ért végett. Még csak február eleje volt, de az őszi búza harsogó, zöld szőnyege már a tavaszt hirdette az út menti földeken. Az országút ezen a részen erősen kanyargott, termékeny dombok között egy patak folyásirányát követte. Magdi szülővárosa egy domb két oldalára és az alatta húzódó völgybe épült, sajátos mikroklímáját…

Olvass tovább

Istók Anna: Le kéne mosni

[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/bemutatkoznak-az-iroiskolasok” newwindow=”yes”] Bemutatkoznak az íróiskolások[/button]       A férfi ismerte a női praktikák vörösen lebegő, kacér eszköztárát. Tudta melyik könny mire való, mi gerjeszt zsibbasztó féltékenységet és erjedt vágyakat. Tisztában volt azzal, mikor kell egy nőt komolyan venni és meddig kell engedni. Mindaddig tökéletes játékosnak bizonyult, míg nem találkozott Nórával, aki éppen most…

Olvass tovább

Istók Anna: A küldetés

[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/bemutatkoznak-az-iroiskolasok” newwindow=”yes”] Íróiskolások[/button]   Budapesten az ötödik kerület szívében, a bérházak masszív takarásában egy elegáns fodrász szalon bújik meg. Tulajdonosa nem más, mint az országosan ismert Somogyi Deli mesterfodrász. Hatvanas évei ellenére még mindig sportos, vonzó férfi, akinél  hemzseg a hírességek. Aki belép a pink-fekete színvilágú fodrásszalonba, a pultnál a tulajdonos nagydarab, jelentéktelen feleségébe…

Olvass tovább