[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/bemutatkoznak-az-iroiskolasok” newwindow=”yes”] Íróiskolások[/button]
Budapesten az ötödik kerület szívében, a bérházak masszív takarásában egy elegáns fodrász szalon bújik meg. Tulajdonosa nem más, mint az országosan ismert Somogyi Deli mesterfodrász. Hatvanas évei ellenére még mindig sportos, vonzó férfi, akinél hemzseg a hírességek. Aki belép a pink-fekete színvilágú fodrásszalonba, a pultnál a tulajdonos nagydarab, jelentéktelen feleségébe ütközik. A mogorva asszonyság láttán a vendégekben gyakran az a kérdés tolul fel, vajon hogyan tett szert az ünnepelt fodrászmester ilyen formátlan feleségre? De Somogyi Deli titokzatosan hallgat, és büszkesége nem ismer határt, ha a nejére pillant.
*
Somogyi Sára után még a nejlonszatyros hajléktalanok is megfordultak a metróban. Magas, világos bőrű, dekoratív nő volt, a megfelelő helyeken kellemes kidudorodásokkal, és gyönyörű, rézszínű hajzuhataggal. A fémes villódzású tincsek apró, természetes csigákban hömpölyögtek egészen Sára derekáig és minden kis mozdulatára rugalmasan felugráltak, mint egy rakás, rakoncátlan lurkó.
Noha már túljutott első fiatalságán, és lányos kecsessége is elenyészett, Sára még mindig érzéki nő volt. Szeme csillogásából, hajának kacér remegéséből mit sem vesztett az évek során, a férfiak továbbra is kívánatosnak tartották. Sára úgy tekintett a szerelemre, mint a halandóság elleni egyetlen hatásos csodaszerre. Tapasztalatai szerint mikor éppen nem volt szerelmes, mindentől félni kezdett: autóbalesettől, halálos kórtól, fegyveres támadástól, világvégétől. Néha annyira rettegett, hogy az utcára is alig mert kimenni, és pánikszerűen kerülte a tömegközlekedési eszközöket.
Az elhatalmasodó hisztéria gyógyszere kizárólag az újabb hódítás volt, Sára az újabb és mégújabb szenvedélyek viharaiban megfeledkezett félelmeiről és nagyjából normális életet volt képes élni néhány hétig.
– Mocskosdisznógörény – morogta Deli bambán a kezében tartott telefonra meredve.
A készülék szaggatottan lihegett, odaát megszakították a hiábavaló kommunikációt.
Deli egy erőteljes mozdulattal vágta le a pultra a mobilt, azt képzelve, hogy a szóban forgó tárgy képes átlényegülni felesége fejévé. Fújt még néhányat, s miután valamennyire lehiggadt, visszatért vendégéhez. Végigsimított a haján. Két szőke tincset az ujja közé csippentett és oldalra húzta. A tükörbe bámult. A rádióban a zene elhallgatott, egész volt, híreket mondtak. Egy ember meghalt, ketten megsérültek a hajnali diszkóbalesetben, új, főleg lányokra veszélyes partydrog jelent meg a piacokon Gina néven, az elmúlt évtizedben háromszorosára nőtt a nemi erőszakos bűncselekmények száma, holnap napos idő várható.
Ahogy a két oldal hosszát méregette, fejében egy hirtelen ötlet csillant fel. A hölgy haját még párszor átfésülte, majd elővette a ritkító ollót és tépettre tökéletesítette művét. Deli a szakma elismert öregje volt, 35 év fodrászmúlttal a háta mögött, mindent elért, amiről csak álmodhat egy 21. századi borbély: divatbemutatók ünnepelt sztárja volt, rendszeresen szerepelt nem csak külföldi fodrászversenyeken, de a pletykalapok hasábjain is. Az egyetlen kudarc és az örökös gyűlöletforrás életében gyönyörű felesége volt, akinek egyébként hírnevét köszönhette. Somogyi Sára népszerű színésznő volt már, mikor Deli, egy isten háta mögötti, drávaszögi falucskából a fővárosba érkezett és megismerkedtek.
A vékony, középmagas termetű fiú egy katonai hátizsákkal és stoppal indult szerencsét próbálni. Egy fodrászszakma lapult mindössze a zsebében, de nagy álmokat dédelgetett magában. Jóképű volt, szemtelen és mellesleg híres ember akart lenni.
1986 júniusa volt, mikor egy forró, koranyári napon Deli kiszállt a kopott Wartburgból a Lenin-körút sarkán és bámészkodva leste a jólöltözött pesti lakosokat. A bérházak hűvös, húgyszaggal telített dohos levegője belekeveredett a forró aszfaltgőzbe, a város szinte pulzált a melegben. Deli a villamosmegállót bámulta megbabonázva, a koszos, zsíros üvegű járműről egy gyönyörű nő szállt le. Tarka, nyári kartonruhát viselt, sárga, magassarkú cipővel. Arcát félig eltakarta egy nagyra nőtt napszemüveg. Legfeltűnőbb rajta vörös hajzuhataga volt, Deli csodálója volt a dús, női hajkoronáknak. Átugrott a korláton és a tülkölő autókkal mit sem törődve az aluljáróban éppen eltűnő rézszínű palást után vetette magát. A fekete szemű ormánsági donjuan hazáig követte Sárát, aznap csak az ajtajáig jutott, pár nappal később már a Városligetben etették andalogva a kacsákat, egy héttel később már szeretők voltak, ami akkoriban viszonylag rövid udvarlási terminusnak számított.
A Teremtő Sárának különleges küldetést szánt. A koncentrált sűrűségben kiosztott vonzerőnek egyetlen célja volt: a férfiakat halomra szédíteni, tönkretenni és kipusztítani a világból. Küldetését néhány röpke hónapra függesztette csak fel. Ekkor ismerkedett meg Delivel. A hirtelen feltörő szenvedély hamarosan házassággal végződődött, és a felek ideig-óráig boldogok voltak. Deli tehetséges fodrásznak bizonyult, felesége még tehetségesebb menedzsernek, aki férje szalonjába futószalagon szállította a színházi embereket. Hogy melyikük érdeme, azt nehéz eldönteni, mindenesetre tény, hogy hamarosan Deli híresebb ember lett a belváros fülledt utcáin, mint színésznő felesége.
Sára kapcsolati tőkéjét elsőként akkor hasznosította, mikor kijárta neki a kisiparosi engedélyt, mellyel Deli megnyithatta az ötker legsikkesebb fodrász szalonját éppen megelőzve a rendszerváltás után felbukkanó riválisait. Jöttek aztán a külföldi fodrászkellékek, samponok, melírporok, fixálók, főnözők, özönlöttek a belvárosi színésznők, színészfeleségek, színészszeretők, később a tévésztárok, legújabban a celebek, Deli alig győzte. És amíg ő a vendégek haját tupírozta, melírozta, tépte, vágta, és szárította, addig Sára mint egy szomjas lepke csapongva szálldogált egyik férfiról a másikra, döntött romba családokat, életeket. Csak Deli tartott ki mellette, nem pusztán szakmai megfontolásból.
Az évek hosszú során a féltékeny Delin a küldetéstudatos elmebetegek tünetei jelentkeztek. Alattomosan, előre megfontolt türelemmel számos tervet gyártott felesége csáberejének megtörésére. Nem vágyott ő kezdetben másra, csak egy kis nyugalomra, később azonban mániájává vált, hogy felesége vonzerejét végre leigázza.
Körülbelül a rendszerváltás ideje lehetett, mikor Mágenheim doktor felesége először lépte át a szalont, nagyjából egy időben azzal, mikor Deli viszont először szembesült felesége hűtlenségének félreérthetetlen bizonyítékával, egy ágy alatt felejtett használt óvszerrel való személyes találkozás keretében. A bizonyítékok pedig egyre csak szaporodtak. Mikor Szép Károlyné először ült be dauerra a szalonba, Deli hozzálátott első tervének a megvalósításához.
Felesége ekkoriban még nádszál karcsú volt, vörös hajzuhataga és gyönyörű zöld szeme csak kiemelték karcsú alakját, darázs derekát. Deli naivan úgy gondolta, az első számú főbűnös felesége gyönyörű termete, formás feneke és hosszú combjai. Így hát alattomos hízókúrára fogta az asszonyt. Végigjárta vele a belváros összes felkapott éttermét, különleges csokoládékkal és desszertekkel halmozta el nap mint nap és Sára szépen komótosan kerekedésnek is indult. Keble megtelt, feneke kigömbölyödött, hasára kecses hurkák ültek. A férfiak szinte megvadultak a látványától. Az asszony meg vérszemet kapott nőies kerekségétől és egyre gátlástalanabbul intézte szerelmi ügyeit.
Mikor az RTL klub elindult, a szalon vendégei között egyre gyakrabban tűntek fel a Berényi és Kertész család nőtagjai. Ekkora Deli már belátta, az érzékiségnek semmi köze a kilókhoz, hát új tervet eszelt ki. Miközben az egyre csak szaporodó kereskedelmi televíziókban mindenütt Deli alkotásai hirdették az időjárást, Sára gyors egymásutánban két formás lánygyereknek is életet adott, ám Deli nagy bánatára a terhesség, és a szülés korántsem hozták meg azt az eredményt, amit ő elvárt volna a dologtól. A 3 hónapos szoptatási időszak végén Sára fejest ugrott a belvárosi éjszakai életbe és folytatta hajtóvadászatát a férfiak és az elmúlás ellen.
Deli az évek során népszerűségben jócskán túlnőtte feleségét, ám mostmár a nyerni vágyás dolgozott benne, életét tette arra, hogy felesége ámokfutását megállítsa. A következő vendégek együtt érkeztek a valóságshow-kal a pesti szalonba, Vévéágik és Bébéandik vártak türelmesen a sorukra Deli főnözője alatt, aki egyre idegesebben számolgatta vissza a napokat felesége menopauzájáig. Ám Sárán nem fogott a kor. Érett szépség lett belőle. Különösen a fiatal férfiak taposták egymás sarkát körülötte, ahogy lobogó rézvörös hajzuhatagának illatát beszívták és Sára a húszonévesek gondtalan, felhőtlen örömeiben végre valóban elfeledhette elmúlástól való félelmét.
Az utolsó esete már a liliomtiprás határait feszegette, Deli tehetetlenül nézte felesége mániáját. Csak csapkodott és üvöltözött, míg Isten megszánta és jelet küldött neki, Delire bízva, hogy megérti-e az igét, melyet egy kereskedelmi rádió 16 órási hírei közé rejtett. Megértette.
A fodrász szalont aznap ötkor bezárta, sose csinált még ilyet, amíg vendég volt, akár este tízig is dolgozott. Elintézett egy rövid telefont és kocsiba ülve elhajtott a Szent Imre kórház toxikológiájára, ahol régi, gyerekkori barátja dolgozott. Az orvos már várta, betessékelte szobájába, magukra zárta az ajtót és kávét főzött. Késő este volt már, mire Deli hazaért, szája sarkában nevetés rángott. A zsebében egy kis fiola lapult pár szem gyógyszerrel.
– Rendben. Holnap – suttogta magának.
Deli aznap éjjel olyan izgatott volt, hogy szinte semmit sem aludt.
Reggel korán felkelt, matatott egy ideig a konyhában, majd ágyba vitte Sárának a reggeli kávét. Amíg arra várt, hogy felesége a dupla adag altató hatására kellemes, soronkívüli álomba merüljön, ő előkészítette a szerszámokat. Az alvó test megtámasztása okozott némi nehézséget, Sára minduntalan megpróbált fekvő helyzetbe kerülni, végül Deli eléggé brutális módon kikötözte az asszonyt egy székhez, és munkához látott. A fodrászat aznap nem nyitott ki. Deli hosszú, érzékeny ujjai életében először hatoltak be felesége rejtett fürtjeibe. Míg a haját fésülte, érzékeny ujjai végigcirógatták a hosszú, kígyózó vörös tincseket, melyek meghunyászkodva hevertek egymáson, Deli lassú, finom mozdulatokkal bontotta szét őket.
Aztán felemelte az ollót, óvatosan összecsippentet egy nagyobb fürtöt és visszatartott lélegzettel levágta. Egyiket a másik után. Csak vágott, és fésült, formázott és szobrászkodott.
Mikor az utolsó ritkító simítással is végzett, a padló megtelt izzó hajszálakkal. Olyan volt, mint egy halom parázs, ami még utolsót lobban, aztán szürke hamuvá olvad. Deli felemelte felesége petyhüdt arcát. A nő nyöszörgött, de nem ébredt fel. Deli egy fáradt középkorú nő arcába tekintett, akinek fiatalosan nyírt frizurája kellemetlen kontrasztban állt a szemek alatti táskás bőrrel, és megereszkedett tokahájjal. A hajzuhatag nélkül Sára fülei ijesztő szögben kalimpáltak a hirtelen támadt térben, az eddig takarásban lévő vállak szokatlan kövérségükkel hívták fel magukra a figyelmet. A hajdanán kacéran kunkorodó fürtök most simára húzva lapultak Sára fejéhez, ami hirtelen összezsugorodott és mint egy zanzásított koponya ült az ormótlan magas és nagydarab test tetején.
– Tökéletes lett! – suttogta Deli elragadtatottan. Azzal fogta felesége erejét és belesöpörte a kukába.