Kurinyec Anna: Mindig hibátlanul játszani

„Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának játszik.” – Kaffka Margit   Az ápoló résnyire nyitotta az ajtót Gergő előtt, ő…

Olvass tovább

Róbert Katalin: Víziszony

– Mi történt? – Tomi hangja még kásás volt, de én már egészen magamhoz tértem. Remegett a kezem, ahogy odatartottam elé a telefont az üzenettel: Haza akarok menni. Kérlek szépen, vigyél haza. Tomi nagyot fújt, és visszahanyatlott a párnára. Onnan nézte, ahogy felrángatom a fehérneműt, és a komódban turkálok egy farmer meg blúz után. –…

Olvass tovább

Urbán Gitta: Legközelebb

Erik vágyott rá. Az ólomsúlyú, több száz éves nyugalomra. A lassulásra. A táplálkozás áldott mellékhatására. Tükörképének borostás álláról a langymeleg cseppek csüggedten zuhantak meztelen mellkasára, szeme alatt sötétedő karikák nagyokat ásítottak, a máskor gondosan, egy irányba fésült haja négy égtáj felé meredt. Szét volt zuhanva. De rendesen. Jaeger LeCoulture karórája metronómként ketyegett az arannyal futtatott…

Olvass tovább

Sereg Gitta: Talp a combhoz

Ma hat után ér haza. Később, mint szokott. Még el kellett intézni valamit, aztán a jóga, hogy kicsit megnyugodjon. A rohanásban ideje sem volt írni Bálintnak, hogy késik. De a férje még nincs otthon. Nem meglepő. Alíz szíve körül mégis megül a súlya. Megint későn jön haza, megint fáradt lesz, és csak leül a fotelbe,…

Olvass tovább

E. P. Nick: 18. Tarot kártya: A hold

A Hold az átváltozás jelképe. A lapon látható kanyargós út azt jelenti, hogy az élet váratlan eseményeket tartogat számunkra. A kártya bizonytalanságot, de egyben kaput is jelent más világokba. Eltévedhetünk a bennünket körülvevő sötétségben, vagy megtalálhatjuk az utat a fény felé. Ősi időkben úgy gondolták, hogy a Hold a halottak birodalma. A hold szimbolizálja az…

Olvass tovább

Leta Hollin: Ági

„S Ágnes asszony a patakban Régi rongyát mossa, mossa – Fehér leple foszlányait A szilaj hab elkapdossa.” (Arany János – Ágnes asszony)   Ági barátja a közös lepedőjükön fekszik. Közben a telefonját nyomkodja, még csak fel sem néz a hazaérkező lányra. Ági köszön neki, Ákos visszamormog valamit, de továbbra is a képernyőt bámulja. Odakint már…

Olvass tovább

Garzó László: A Gyűjtő

Kicsit szeles, esős hétfő délelőtt volt, amikor végighaladtam a Győzelem sugárúton. Az esőcseppeket az arcomon éreztem. Találkozóra siettem, melyet néhány nappal ezelőtt egyeztettem a Gyűjtővel. A széles sugárút két oldalán egybefüggő épülettömbök magasodtak, hatalmas, átlós támpillérek szilárdították ultrakönnyű üveg-műanyag testüket. Felületükön reklámok villantak, melyek éppen az újonnan felfedezett bolygórendszerekről tudósítottak. Tegnap láttam erről egy viziogrammot,…

Olvass tovább

Kulcsár Kata: Francia igéken innen, hajcsatokon túl

Időben érkezem. Morzsolgatom a tegnap óta kétségbeesetten összegereblyézett francia tudásom, mint a rózsafűzért. Zsolozsmázom a rendhagyókat, rutinkérdések rutinválaszait mormolgatom, hogy legalább az első két percben ne repedjen meg nyelvtanulói önérzetem törékeny kis talapzata. Két napja beszéltük le az első órát Viviennel, a korombéli franciatanárral, akit egy ismerősöm ajánlott.  – Bon jour, salut! – köszönt nevetve…

Olvass tovább