Az első szerelmem majdnem két hétig tartott. Egy hétfő délután kezdődött, a fiúk fociedzése után. Erre azért emlékszem ilyen pontosan, mert a napköziben már túl voltunk az uzsonnán. Uzsonnafelelősként én vigyáztam arra, hogy az edzésen lévőknek is jusson a zsíros kenyérből és az almából, türelemre intsem a repetázni vágyókat, és elhessegessem az esetleges kajacsenőket. A…
Halálos ítéletet szokás olyan kimérten aláírni, mint ahogy a dohányzóasztal felé görnyedő Kovács a megállapodásunkra kanyarította a nevét. Látványosan nézegettem meggyvörös körmeimet, míg ügyfelem vért izzadt, és igyekeztem visszafogni magamat, hogy ne vigyorogjak kajánul a kínlódásán. Szilveszter környékén mindig sok volt a balek, aki segítségre szorult; az elfelejtett, vagy épp részeg bódulatban tett fogadalmakon majdnem…
Tudnak valamit a fogadás pszichológiájáról? Nem kell hozzá nagy tudósnak lenni, egyszerű józan ész kérdése. Első szabály: ha fogadsz valamire, előtte tájékozódj, gyűjts információt, és mérlegeld a lehetséges kockázatot! Ficere sosem mérlegelt semmit. Meglátott valamit, a látvány átsuhant a fején, megkondított egy harangot, és Ficere onnantól csak azt a bilimbalamot hallotta. Fogadott, mert egyszerűen nem…
Egy hosszú márványlépcsőn mentem a fény felé. Nem láttam az alját vagy a tetejét, csak gomolygó felhőket és vakító ragyogást. Fingom sem volt, mióta meneteltem. Percek, órák, napok vagy hónapok? Nem izgatott. Hatalmába kerített valami békés súlytalanság, és nem számított más, minthogy emeljem egyik lábam a másik után. Aztán elértem a lépcső végét. A köd…
Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, amiben egy teljesen sötét helyszínen, a látás kiiktatásával kellett egy akciójelenetet megírni. A játék nyertese Theresa lett, ő küldhette be nekünk egy regénye első 10 ezer leütését. A részletet ezúttal az ősszel induló Szövegboncoló kurzus oktatója, On Sai nagy sikerű regényeinek szerkesztője, AncsaT szerkesztette meg. A szöveg kapcsán azon is…
1. A hegy lábánál bíborra kent napsugár hajnallábán áll. Az űrhajó némán szállt le a kora reggeli, szélmentes időben. Legalábbis Moira egy apró koccanást, egy leheletnyi fuvallatot nem hallott a sötétített, duplán szigetelő védőplasztik mögül. Akár egy gyerek, mindkét kezét az üvegre nyomta. Ráncosak, aszottak voltak már, mint a fakéreg. Talán még az orrát is…
Az árny szikla alatti hasadékában várakozva összébb húzta magán ködköpenyét, ami úgy vette őt körbe a párás sötétségben, mint tojáshéj a fiókát. Szüksége is volt rá, ha az Odakintbe készült. A szikla előtt holdfénypamacsok incselkedtek a köddel, fényük Küszöböt rajzolt a menedék elé. Az árny próbaképpen nekifeszült a tömör holdfényfalnak. Semmi. Meg sem moccant, meg…
Hétfőn 100 szavas játékot játszottunk, amiben kétféle feladatot adtunk nektek: egyrészt úgy kellett írni, hogy „kikapcsoltuk” azt az érzékszervet, amire a leggyakrabban támaszkodnak a szerzők, azaz a látást. Helyette a szaglás, bőrérzékelés, hallás és az ízlelés segíthetett, hogy érzékletes képet fessünk a környezetről. Eközben kellett egy akciójelenetet megírni, tehát nem lehetett megállni és csak simán…
Újra játszunk! Dobjuk fel ezt a hétfőt egy 100 szavas játékkal 😉 Szokás szerint egy napotok lesz arra, hogy alkossatok. Feladat: 100 szóban írj meg egy akciójelenetet úgy, hogy a hőseid teljes sötétségben mozogjanak. Bár nem látják egymást, derüljön ki, hogy ki hogyan mozdul, és bár nem látják a környezetet, tudjuk meg azt is, hogy…
Júniusban is folytattuk az Aranymosás ideje alatt megkezdett Imádok olvasni játékunkat. Ezúttal az oldalra felkerülő novellák alatt vártuk az olvasói véleményeket, visszajelzéseket. Minden gondolatot örömmel és kíváncsian fogadtunk mi is és az egyes történetek írója is. Júniusban szerkesztések mellett novellák került fel az oldalra, amik alatt örömmel köszöntöttünk mindenféle kommentet, észrevételt. A szerencsés nyertes ebben…
Rebecca. A neveddel alszom el. Szeretlek. Szőke, göndör a hajad, babának angyal voltál, most is az vagy. Gyönyörű, ágon ülő madár dala a hangod, tested lágy, simulsz, beszélned sem kell. Néha rám nézel hosszan, kutatsz bennem, a szívem nyitva, szeretlek, csak nem mondom. Nem lehet. Nem látok fel hozzád a mélyből, gyerekként hiszem, hogy a…
Megfogadtam, hogy jó feleség leszek, és nem keresem többé a bajt. Megígértem, méghozzá édesanyám halálos ágya mellett. Fogtam sovány, öreg kezét, a könnyeimmel küszködtem, pedig az utóbbi hónapokban mást sem csináltam, csak zokogtam. Néha úgy éreztem, kiszáradok a sok sírás miatt, ám úgy tűnt, könnyeim sosem apadnak el. Miután az apám meghalt a háborúban, anyámat…
A földre zuhanó, vízzel teli műanyagpalack hangja megtörte az elfekvő osztály éjszakai csendjét. Az ápolónő felriadt felszínes szendergéséből, megigazította magán világoskék nővérruháját, és elindult a hang irányába. Margit szobájánál állt meg. A nyitott ajtón keresztül látta a félhomályos szobában az ágyon fekvő, nyugtalanul mozgolódó testet. Aztán meghallotta az öregasszony ijedt suttogását is. – A víz!…
A hónap elején 100 szavas játékot játszottunk, ahol egy teljesen hétköznapi tárgy nézőpontjából kellett írni, ráadásul a titokzatos E/2-es narrációs technikával. A játék nyertese Rita lett, aki elküldhette egy regénye első 10 ezer leütését, amit egy szerkesztő megnézett és megszerkesztett. Rita egy fantasy nyitását hozta nekünk, a történet elején azonnal felvillant egy izgalmas konfliktust, továbbá…
– Gyalog is gyorsabban odaérnénk, mint ezzel az ősrégi vacakkal! – Ne beszélj hülyeségeket! – csattant fel Paul őrnagy. Türelmetlen, taknyos kölyök, gondolta a fiára nézve. Bár a taknyos erős túlzás, hiszen ifjabb Paul nyolcszázhetvenkét éve született a Földön. – Vakond nélkül néhány órán belül halottak lennénk odakint – mondta Paul őrnagy, és felrakta a…