Ez nem lehet igaz. Egyszerűen felháborító! Ezek az átkozott firkászok már mindent megengedhetnek maguknak? Nem elég, hogy minden egyes nap a szájukra veszik Őkirálynői felségét, aki a látogatásaikor finom tonhalat hoz nekem, vagy a kedves Diana hercegnőt, aki olyan mesterien űzi a fülvakarást, mint senki más. Most pedig engem merészeltek címlapra tenni? Ez már mindennek…
„Reuben Mahar a hónap kadétja”. Christan Zarduk elhúzta a száját, miközben az Akadémia aulájának méretes kivetítője képet váltott. Már megint ez a Reuben. Christan csak Mr. Stréberként emlegette az ismeretlen kadétot, akivel ugyan sosem találkozott, mégis megkeserítette a mindennapjait. Minden babért ez a harmadéveske aratott le. Legjobb záróteszt eredmények, legjobb kódfejtő, legjobb álcázó, legnagyobb seggnyaló….
Bajusz úr a Batthyány tér mozgólépcsője alatt lakott. Minden reggel a lánckerekek ismerős kattogására ébredt. Ezen a reggelen azonban valami megváltozott. Bajusz úr döbbenten állapította meg, hogy teljes csend veszi körül. Hiányzott a jól ismert zakatolás, a lábak dübörgése és az emberek reggeli locsogása. Bajusz úr megrémült. Emlékezett, mi történt korábbi lakhelyén, a Kálvin téren,…
Az elmúlt hetekben elolvashattuk az előszűrésen átjutott húsz írás elejét, és kéthetente pénteken a Lektori híreket. Most izgalmas pillanat következik, a 6. Aranymosás Irodalmi Válogató utolsó lektori véleményei következnek. Lássuk, hogyan alakult az írások sorsa: Baranyai Dóri: Az idei nyár A szerzőnek van egy erős, kamaszosan jó alaphangja, és történet érdekes helyszínen játszódik. Ám a…
Első részlet * A busz belülről éppen úgy festett, mint bármelyik másik harmincszemélyes busz. Kényelmes, kárpitozott ülések, légkondi és hangosbemondó. A kormány mögött egy idősödő, kopasz férfi ült. Arcáról lerítt, hogy szívesebben lenne bárhol máshol, mint egy tinikkel teletömött járművön. A buszon ülő fiúk és lányok közül már jó páran vidám csevegésbe kezdtek: a legtöbben…
1. fejezet Egy borús szeptember elseje – Gyűlöllek! – Szolnoky Ádám annyi dacot és megvetést sűrített ebbe az egyetlen szóba, amennyit tizenöt évesen nem szégyellt. Édesanyja halkan felsóhajtott a volán mögül. Arcáról fáradtsággal vegyes szomorúság sütött, ez a két érzés már napok óta úgy vette körbe, akár egy sötét felhő. Ádámot azonban a legkevésbé sem…
– Kék. – Sylvia úgy ízlelgette a szót, akár a vasárnapi ebéd egy finom falatját, miközben szemét az ég végtelenjén nyugtatta. Egy percig figyelte a tavaszi szellővel játszadozó bárányfelhőket, majd visszafordult a nagyanyja naplójához. – Az ég kék. A víz kék. A szarkaláb kék – olvasta tovább. Sylvia lassan az összes színt ismerte már: kék,…