Pöszmet Klára: A folyó

Gergő azon tűnődött, hogy vajon mindenki teljesen meghülyült, vagy ma van az idióta sofőrök világnapja, csak őt nem értesítette erről senki. Reggel óta hárman vágtak be elé, de ez az előtte szerencsétlenkedő suzukis mindenkin túltett. A férfit másodpercek választották el attól, hogy csak azért is belemenjen hátulról. Nem győzött hálát adni az égnek, hogy a…

Olvass tovább

Őszi Liliom: A szörnyeteg

Boldizsár – Min gondolkozol? Feleségem lágy, de hirtelenül felcsendülő hangjára eszméltem fel gondolataimból, melyekbe úgy alámerültem, hogy szinte teljesen megszűnt körülöttem a konyha és a reggeli. Helyette az iskolát láttam magam előtt, ahol tanítok, a hetedik bé osztályt, benne egy búskomor kislányt, akinek a viselkedése egy ideje nagyon aggasztott. – Nem érdekes – hárítottam el….

Olvass tovább

P. Dávid: Kakukk (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   Első fejezet 2017. április 26., szerda délután Gergő nézte, ahogy a tábla fölött lévő óra másodpercmutatója áthalad a tizenkettesen. Pontosan fél négy. Elméletileg vége volt a napközinek. Ez az asztalnál ülő tanítónéninek is feltűnt, ugyanis két perccel később elengedte a tanteremben maradt öt gyereket. Gergő óvatosan a…

Olvass tovább

Almási Andrea: Ajándék apunak (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   1 Bőrkabát és teknősszobor Apu csizmáját szinte teljesen belepte a hó. A sziklakert közepén állt két kő között. Mellette egy dudor emlékeztetett öreg házőrző kutyánkra, Pajkosra. Szegény összeszedett valami nyavalyát, és azonnal eltávozott a másvilágra. Úgy terveztük, idén karácsonykor hóembereket építünk végig a kerítés mentén, hogy minden…

Olvass tovább

Rezeda Réka: Vajon mit gondol apa?

Hátradőlök az igazgatói irodában trónoló egyik műbőr fotelben, és fintorogva beleszippantok a fanyar cigiszagtól bűzlő levegőbe. Apa a mellettem terpeszkedő kopott forgós székben foglal helyet Ungvári igazgatónővel szemben. Úgy fest ebben a lepusztult irodában az Armani öltönyében, mint aranyrög a trágyadombon. Stenkainak meg a szüleinek már csak a kemény faszékeken maradt hely, amiket a titkárnő…

Olvass tovább

Kurinyec Anna: Mindig hibátlanul játszani

„Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának játszik.” – Kaffka Margit   Az ápoló résnyire nyitotta az ajtót Gergő előtt, ő…

Olvass tovább

Rezeda Réka: Igazi anya

 A karomba veszem Csöppöt, és belépek a boltba. Leemelek a polcról egy anyát. Nem anyacsavart, mert Peti egyszer az ujjára húzott egyet, aztán nem tudta leszedni, anya se tudta leszedni, úgy rászorult, hogy ki kellett hívni a tűzoltókat, nekik kellett levágni, és aztán apa úgy elverte Petit, hogy három napig sántított. Ebben a boltban igazi…

Olvass tovább

Róbert Katalin: Szalaimarina

Csikorogva csúszott a helyére a zár, Ilona szusszanva fordított hátat a kirekesztett éjszakának, és néhány másodpercig élvezte a csendet. Megint jó napot zártak, és ezért hálát kellett adnia még akkor is, ha az órákon át tartó zsivajtól megfájdult a feje. Az év végi hónapokban megtelt a falu: a mindenszentek és a karácsony visszacsalta azokat is,…

Olvass tovább