Eljött a május, és a lektorok nagy izgalommal olvassák a szövegeket, szeretettel várják a kiadásra érett kéziratokat. Az elmúlt két hétben ezek a szövegrészletek kerültek fel. Lássuk, mit láttak a lektorok: Dora Vikatja: Rések A kéziratban rejlik egy meglehetősen hátborzongató paranormális pszichothriller ígérete, aminek durvaságát a szerző a narrátor-főhős könnyed, humoros stílusával szeretné oldani, és…
A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * I. KÖNNYCSEPP „Könnycsepp, – egy hangya ivott belőle, eltünődve nézi benne arcát és mostan nem tud dolgozni tőle.” József Attila: Bánat 1. A kín izzadságcseppjei kúsznak végig a hátamon, ahogy a főnök irodája felé haladok. Magassarkúm ütemesen kopog az iroda sivár folyósóján, a lépéseim egyre lassulnak, ahogy…
Első részlet 2. Árnyszínház Vicuska Feszültség vibrált a lakótelepi panellakás vékony falai között. Apa a nagyszobában trónolt a tévé előtt, anya a konyhában mosogatott. – Ne zörögj már azokkal a kurva tányérokkal! – ordított ki az öreg. Anya letette a kezében tartott bögrét, és felém fordult. – Rossz napja volt a munkahelyén. Ne idegesítsük fel…
Lássuk, hogyan alakul a VI. Aranymosás Irodalmi Válogató, melyik írás milyen benyomást tett a lektorokra: Fejes Szonja: Árnyék(l)én(y) A koncepció ötletes, a kiindulóhelyzet érdekes, de a könyv végig a „mutasd, és ne mondd” problémával küzd. Szinte semmi nincs dramatizálva, jeleneteken keresztül átadva, hanem csak elmondva az olvasónak. A jelenben játszódó szálnál gond van az időkezeléssel,…
1. Hasadás Vicuska Naponta többször elképzeltem, hogyan állnék bosszút az apámon. Pedig szerinte ő csak azon dolgozott, hogy normálisabb legyek. Legalábbis ezt állította minden alkalommal, amikor nevelő célzattal végigpofozott a folyosón. Mint akkor, amikor ez az egész hihetetlen történet elkezdődött. Az életem azelőtt sem telt unalmasan. Folyamatos kihívást jelentett például úgy közlekedni a lakásban, hogy…
január 30. – Te meg mit csinálsz? – toppant a lány elé az asszony a kamra előtti sötét folyosón. – A generális úr kért még egy kis bort – mentegetőzött Irénke vékony hangon. – Enné meg a fene ott, ahol van! – sziszegte a nő, hangja remegett a szavakba préselt gyűlölettől. Irénke épp egy vörösborral…
A fát bámultam, ami az elhagyatott állomásépület belsejéből nőtt ki, átbújva a roskadozó tető cserepei között. Neki volt ereje hozzá, hogy utat törjön magának – gondoltam, miközben lehajoltam Vakarcshoz, és lekapcsoltam a nyakörvéről a pórázt. – Na, menj, legalább te légy szabad! A foltos kis terrier boldogan iramodott el, alig látszott ki a fűből. Itt…
Előző részlet 2. Árnyszínház Vicuska Éreztem, ahogy a feszültség vibrál a lakótelepi panellakás vékony falai között. Apám a nagyszobában trónolt a tévé előtt, anya a konyhában mosogatott. – Ne zörögj már azokkal a kurva tányérokkal! – ordított ki az öreg. Anya mellett álltam, aki letette a kezében tartott bögrét, és felém fordult. – Apádnak rossz…
1. Hasadás Vicuska Igyekeztem minél hamarabb visszaosonni a szobámba, de nem voltam elég gyors. A hátam mögött felcsattant a jól ismert kötekedő hang: – Éva! Hogy nézel ki már megint? Nem akartam hátrafordulni, mert tudtam, mi következik. Tettem még egy lépést a panellakás szűk folyosóján a menekvést jelentő ajtó felé. – Nem hallod, hogy hozzád…
– Viola– Sohasem értettem, miért ragadt rám az Angyalka becenév. Amikor még kicsi voltam,pufók pofim és szeszélyesen göndörödő szőke fürjeim miatt hívtak így. Anyám igyekezett is, hogy valódi kis angyalkának nézzek ki, fehér masnit rakott a hajamba, és fodros ruhácskákba öltöztetett. Persze hamar rájött, hogy nem érdemes ezzel próbálkoznia. Én ugyanis amint alkalmat láttam rá,…