Bialkó László Gergő: A Karácsony Szelleme

A novella a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár Fantasztikus karácsony amatőr irodalmi pályázatára érkezett 563 évvel a Megtisztulás után Ha ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy az inkvizíció ismét lecsapott, és segítségre van szükségem. Nem tudom, mi vár rám, de bármi is legyen, az embereknek joguk van megismerni az igazságot, melyet immár 563 esztendeje…

Olvass tovább

László Erzsébet: Vészhelyzet karácsonykor

A novella a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár Fantasztikus karácsony amatőr irodalmi pályázatára érkezett   Egy nő támolygott be az Egyesített Kórház főkapuján. A nőgyógyászati ügyelet felé botladozott, sötét volt, az épület kihalt. Karácsony előestéje volt, csendes minden. A folyosót egy kapu választotta ketté, azon áthaladva előzetes diagnózist kapott minden páciens. Meghatározta a baj súlyosságát, szükséges-e…

Olvass tovább

Rezeda Réka: Egy szelet szeretet

A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött. Legalábbis nekem, mert lekéstem a megnyitót. Csak a harmadik fűszeresnél kaptam ugyanis csillagánizst. – Szeretetszeletet tessék! – nyögtem fásultan. Egy szilvaszín köpenyes dáma lekicsinylő pillantást vetett csoffadt süteményeimre, és Kmérich asszonyság standja felé fordult. – Áldott estét, hölgyem! – köszöntötte a frissen érkezett vendéget a…

Olvass tovább

Sümegi Emília: Puha orrú kisasszony

A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött. István próbált szigorúan nézni az előtte álló, filigrán Fecskehajtó kisasszonyra, amiért ez megtörténhetett, míg az ifjú hölgy összeszoruló ököllel, vékonyra préselt ajkakkal hallgatta a számon kérést. Egy lélek sem volt rajtuk kívül a könyvtárban, István nem akarta a többiek előtt elővenni a leányt. – Mit…

Olvass tovább

Vasváry Csilla: Karácsonyi angyalok

A karácsony idén december kilencedikén, tizenhét óra tizenkét perckor kezdődött. A karácsonyfa már két héttel korábban ott állt a garázs falának támasztva, gúzsba kötve, a díszek a tavalyi dobozokban pihentek, a fa mellé készítve. Minden pillanat számított, ha eljön az idő, nem lehet majd késlekedni. Ekkorra anya már beköltözött a kórházba. Nyolc hónapos pocakjával rendületlenül…

Olvass tovább

Szabó Zsanett: Teremtés

Ginger, a Teremtés Testület tízes számú 2-es neműje betette az 2142-5708-cal jelölt érett petesejtet a megtermékenyítő gépbe, és várt. Mindig izgatottság fogta el, valahányszor végrehajthatta a folyamatot. Megdobbant a szíve, ahogy a termékenyítő a régi idők egy nőnek nevezett egyedéből származó sejtjébe injektálta a férfi örökítősejtet. Ma már csak évszám-szám kombinációból álló elnevezések, állati és…

Olvass tovább

Jassó Judit: Megúszni

Nyári éjjeleken kivirágzik az ég. Ha meglátok egy hullócsillagot, a hűlt helyét is percekig nézem. Vajon mit kívánnál, ha itt állnál mellettem, gyümölcsöktől roskadozó fák alatt, virágoskertem ölelésében? Anya vitt le először az uszodába. A szomszéd javasolta, akinek ugyanolyan örökmozgó gyerek volt az unokája, mint én. Az öltözőben anya őrült tempóban cibálta le rólam a…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Gyökértelenül

Liena vad mozdulatokkal súrolta kezéről a fekete homokot a patak vizében, de csak annyit ért el, hogy nyúlós sár gyűlt össze az ujjai között. Ez volt az utolsó alkalom, dühöngött magában a lány, hogy tündértársai céltáblájává vált. Az apja, Crator szerint magának köszönhet mindent. Liena megremegett, ruhájából és hajából szállt a finom homok, szürke felhőt…

Olvass tovább

Róbert Katalin: Szalaimarina

Csikorogva csúszott a helyére a zár, Ilona szusszanva fordított hátat a kirekesztett éjszakának, és néhány másodpercig élvezte a csendet. Megint jó napot zártak, és ezért hálát kellett adnia még akkor is, ha az órákon át tartó zsivajtól megfájdult a feje. Az év végi hónapokban megtelt a falu: a mindenszentek és a karácsony visszacsalta azokat is,…

Olvass tovább

Paróczai Fanni: Hívatlan vendég

Dominic egy pillanatig habozva nézte a fölé magasodó fa ágait. Még mindig nehezen hitte el, hogy egy ugrással feljuthat a közel három méter magasan lévő lombkoronába, pedig napok óta gyakorolta már. Nagyot sóhajtott, elrugaszkodott, és mire észbe kapott, már fent is volt, karnyújtásnyira az egyik emeleti ablaktól. Elvigyorodott, és átfutott az agyán, hogy vajon a…

Olvass tovább

Korom Katalin: A konténer

Senki nem tudta, hogy került oda. A pipacspiros konténer egyszer csak ott terpeszkedett a csenevész fák alatt a megkopott játszótér szélén. – Biztos felújítást tervez valaki – vélték. – Nekem senki nem szólt – morgott Hadházi, a közös képviselő. – Anélkül pedig el sem kezdhetik! – harciaskodott. – Micsoda zaj lesz! – sopánkodott Palanik néni….

Olvass tovább

Büksi Zsuzsanna: A vidéki ház

1. Zsolt megdörzsölte a szemét, ásítva nyújtózkodott az íróasztal előtt. Hetek óta ült késő estig a számítógép társaságában, lakáshirdetéseket böngészett, kereste az ideális otthont, Nóra, a felesége elvágyódott a fővárosból. Sóhajtva görgetett a következő hirdetésre. Nem hiszem el! Előredőlt, kinagyította a képet. A kétszintes, halványsárgára festett ház régen elfeledett érzéseket idézett benne. Nyelt egyet. Íme…

Olvass tovább

K. Simonyi: Sorsosztás

– Szevasztok! – köszönt Alex lazának szánt vigyorral lépve elő a felhők közül. A többiek furcsálkodva néztek vissza. Persze, amikor valaki egy kétéves gyerek külsejét viseli, nem könnyű lazának és sármosnak tűnni. Körülpillantott a félkörbe rendezett széksorokon, majd kaján kárörömmel konstatálta, hogy mindenki itt van. Ezek szerint az előző körben sem sikerült senkinek továbbjutni erről…

Olvass tovább

Megyeri Judit: Pipacsok

Épp egy darab csokit tömtem a számba, amikor észrevettem, hogy Aleister csörtet az íróasztalom felé. Visszadobtam a Cadbury szeletet a fiókba, közben vadul rágtam, és nagyokat nyeltem, hogy minden árulkodó nyomot eltűntessek. Aleister amúgy sem vett komolyan, de ha kiderül, hogy elcseszett Bridget Jonesként csokoládét zabálok, akkor még ennél is pocsékabb feladatokat bíz rám. –…

Olvass tovább

Johhny Silver: Síneken

Álltam a sínek között, és néztem, ahogy belevesznek a messzeségben. A talpfák már akkor keményre száradtak a nap perzselő tüzében, amikor gyerekként először közéjük merészkedtem. Nem állítom, hogy emlékszem az esetre, hiszem alig hároméves lehettem, ám a homlokomon örökké ott virít az esés nyoma. Anyám sokszor felemlegette, hogyan ordítottam, ő pedig hátrahagyta apámat a ház…

Olvass tovább