Tiszlavicz Mária: A holló rikolt

A lemenő nap sugara a maszkon keresztül is szemébe szúrt. Odakint felriadtak a hollók a haldokló tölgyfáról, rikoltozva repültek a magasba. Maryll tízet számolt meg. Tíz rikoltás. A legnagyobb holló az ágon maradt. Üveges szeme Maryllt bámulta. A lány megborzongott. Kislánykorában mennyire szerettek a bátyjával, Rollóval azon az ágon üldögélni a zöld levelek között… Sehol…

Olvass tovább

Ria Aims: Nem akarok hugicát!

− Cirkuszba készülsz, Rongyos Réka? – pöccintette meg a fülem Timi éles műkörmével, mikor a suli előtti parkolóban vártam. Felkacagott, és lenézően végignézett rajtam. Gúnyos nevetése számomra az iskola állandó tartozéka volt. A tenyerem összeszorult a hátizsákom pántján, fejemet elöntötte a forróság és szinte lángokat fújtattam a suli cicababája láttán. Szempillája és sminkje olyan tökéletes…

Olvass tovább

Földi Kinga: Matyi lefényképezi a Mikulást

Mikulás érkezésének az estéje volt. A hatéves Matyi az ágyában feküdt, és szorosan becsukta a szemét. Remélte, hogy a szülei azt hiszik, hogy alszik. A fiú a falióra ketyegését hallgatta. Tik-tak szólt az óra, majd zenélni is kezdett. Matyi vigyorogva kiszállt az ágyból. Egészen pontosan tizenegyszer szólalt meg a dallam. – Anya és apa már…

Olvass tovább

H.R. Polack: Szabadulás

A fogkefe szüntelenül szúrja a csípőmet. Az őrök épp a reggeli fogmosásom közben zavartak meg, hogy bejelentsék, megjött a húgom. A fogkefe nem maradhatott a kezemben. Valahová tenni kellett. Mit mondhatnék? Ragaszkodok a bevált dolgokhoz. Minden nap két új fogkefe, mindkettő a kukában végzi anélkül, hogy használnám. Ezt a régit szeretem. Kissé szétállnak a sörtéi,…

Olvass tovább

Ange: Kék és zöld

Ahogy meghallom a reccsenő hangot, azonnal megtorpanok. – Elias, álljunk meg egy kicsit! Nem várom meg a bátyám reakcióját. Az erdei ösvényt szegélyező sziklák közül kiválasztok egyet és megtámasztom rajta a jobb talpamat. – Alig több, mint egy órája lehetünk úton… – Halvány bosszúság érződik a hangjából, és sejtem, hogy milyen képet vág hozzá. De…

Olvass tovább

Göncöl Orsi: Egy anakronisztikus lelet

‒ Fayaz Darwish? ‒ Én vagyok ‒ feleltem zavartan. ‒ A Kairói Rendőrőrsről érkeztünk. Bemehetünk? A két rendőrt a konyhában ültettem le. Szűkös bérlakásomban másutt nem akadt számukra hely. ‒ Miről volna szó? ‒ tudakoltam. Azok ketten összenéztek. ‒ Az öccséről, Dyariról ‒ mondta az idősebbik kelletlenül. Így szereztem tudomást arról, hogy az Ajándékot visszavették….

Olvass tovább