Fráter Zsuzsanna: Levél nagymamámhoz

Drága Mamó! Rég elmentél már. Galambszín hajad, hajlott hátad törékeny íve lassan kikopik emlékeimből, mint ahogy a régi fényképek is megfakulnak a hosszú évek alatt. Pedig álmodom veled. Ilyenkor újra látom kis madártested, ahogy fázósan bújik a sparhelt mellé. Kint hideg szél fúj, hangosan süvít az ablak alatt, egy-egy erősebb roham megrezegteti az üvegtáblákat, de…

Olvass tovább

Lylia Bloom: Az igazi ajándék

Átfagyva figyeltem a szürkületben a sírkövön álló mécses remegő fényét. A környezet elmosódott, ahogy a lángra fókuszáltam, de még mindig inkább ezt néztem, mint a hideg bordó márványon virító aranyszínű nevet. Ropogott a fagyott hó a lábam alatt, ahogy toporogtam, de ettől sem lett jobb, ugyanúgy dideregtem. Halk beszéd ütötte meg a fülem, és felkaptam…

Olvass tovább

Greff Magdi: Karácsonyi indiánok

Ujjainkat összefűzve álltunk Szőkével a karácsonyfa előtt és a fejünkre nőtt kölkeinkkel együtt a Mennyből az angyalt énekeltük. Férjem haja a csillagszórók fényében ismét ragyogó szőkének látszott, pedig füle körül már őszült. A sors kegyes volt hozzá, mert én is őszültem, de míg neki jól állt a tisztes, őszes halánték, addig én inkább melíroztattam a…

Olvass tovább

Spirit Bliss: A legszebb baba

Lord Irvine háza december huszonnegyedikén teljesen felbolydult. A cselédlányok azon serénykedtek, hogy minden tökéletesen nézzen ki. Mind a huszonhét helyiségben leporolták a bútorokat, felmosták a padlót, majd feldíszítették a karácsony illatot árasztó fát a szalonban, és kifényesítették az ezüst étkészletet. Az inasok feladata az volt, hogy előkészítsék Lord Irvine és a fiai Párizsból rendelt ruháit,…

Olvass tovább

Meghitt pillanatok antológia – 3. rész

Idén karácsonyra egy izgalmas, meghitt pillanatokkal teli antológiával készülünk. A kötetben szereplő novellákat az Írástudó Íróiskola hallgatóinak munkái közül válogattuk ki, illetve a Könyvmolyképző Kiadó több szerzője is írt a kötetbe egy-egy történetet. A Meghitt pillanatok antológia néha barátságokról, néha testvéri kapcsolatról, néha szerelmekről mesél. Egymásra találásról, megbocsátásról, nagy fájdalmak feldolgozásáról, az igazság kimondásáról. A…

Olvass tovább

Meghitt pillanatok antológia – 2. rész

Idén karácsonyra egy izgalmas, meghitt pillanatokkal teli antológiával készülünk. A kötetben szereplő novellákat az Írástudó Íróiskola hallgatóinak munkái közül válogattuk ki, illetve a Könyvmolyképző Kiadó több szerzője is írt a kötetbe egy-egy történetet. A Meghitt pillanatok antológia néha barátságokról, néha testvéri kapcsolatról, néha szerelmekről mesél. Egymásra találásról, megbocsátásról, nagy fájdalmak feldolgozásáról, az igazság kimondásáról. A…

Olvass tovább

Aux Eliza: Aki a sínek közé szorult

Meztelenül álltam a tükör előtt, kezemben egy szakadt, törött gerincű Kosztolányi kötet. Seszínű hajam a vállamra hullott, virsli ujjaim elfehéredtek, ahogy szorítottam a könyvet. Csend honolt itthon, csak a saját szívverésemet hallottam és az óra ketyegését. Minden kattanás üzenet: Tikk-takk… tikk-takk… Dagadt-disznó… dagadt-disznó… Végigsimítottam a derekamon. A bőrömet zsírosnak és sikamlósnak éreztem, mintha olajat locsoltak…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: Baj-társak

 Zsófi először azt hitte, nem lát jól a hajnali derengésben. A házszöglettől – ahonnan kilesett – néhány méterre egy kapucnis alak éppen átmászni készült a magas deszkakerítésen. Pont úgy, ahogyan ő tervezett bejutni az öreg ház udvarába. Halkan szitkozódott, hátizsákját magához szorította, és meglapult a sarkon, a szürkére kopott fal mellett. Nem akarta, hogy a…

Olvass tovább

Sereg Gitta: Gyere velem!

Az otthonomhoz meglepően közel lévő munkahelyemre egy borongós októberi reggel léptem be először. A kollégáim rögtön felhívták a figyelmem, nehogy bent maradjak túlórázni, mert ez egy kísértetjárta hely, és igazán nem akarok azokkal találkozni, akiktől esténként nyikorognak a szekrényajtók. Hát, én azokkal nem akartam találkozni, akik nappal jártak erre, de ezt mégsem mondhattam. Kellett egy…

Olvass tovább

Pelesz Alexandra: Fogkrém

Feltápászkodok. Sajog a hátam, a derekamba belehasít a fájdalom. Már majdnem szitkozódni kezdek, amiért ilyen kemény ez a pad, de aztán rájövök, hogy inkább hálát kell adnom, amiért a Jóisten megajándékozott még egy olyan éjszakával, amikor nem volt fagy. Még éppen elegendő rám a barna kordnadrág, amit pár hete a Tesco melletti ruhagyűjtő mellett találtam,…

Olvass tovább

Büksi Zsuzsanna: Titkok

Karolin az ég felé emelte az arcát, óriási hópihe szállt az orrára, majd bőre melegétől elolvadt, egyetlen pillanat alatt lett semmivé. A nyüzsgő városi forgatagban Karolin megtorpant egy kirakat előtt. Girlandokon függő piros és arany díszek között apró rugdalózók, picinyke kabátkák kellették magukat. Karolin kesztyűs kezével megérintette az ablakot, gyönyörködött a rózsaszín és világoskék ruhácskákban,…

Olvass tovább

Ludacsek Noémi: Bál az alku

A Főnök szerint egy démon számára nincs fontosabb a lehengerlő első benyomásnál, ezért is részesítette előnyben a teátrális belépőket fehér füsttel, szarvakkal meg patákkal. Azt vallotta, az erélyes fellépés tiszteletet parancsol. Dave-nek viszont reggeli előtt nem volt kedve ilyesmivel tökölni, úgyhogy úgy jelent meg az őt megidéző halandónak, ahogy volt: összevissza álló, fekete hajjal, spongyabobos…

Olvass tovább

Tóth Eszter: Lord Eisenwell titka

Semmi kedvem sem volt az Eisenwell kastélyban tölteni a szilvesztert. Mégis, amint az óra elütötte a kilencet, már a családi hintónkban ültem a legszebb, halványkék estélyi ruhámban, feltűzött hajjal és arany ékszerekkel teleaggatva. Utáltam az összes csilingelő micsodát, pedig anyához képest még mindig egész visszafogottan festettem. Ő leginkább egy aranyműves cégérének illett volna be. –…

Olvass tovább

Köbli Ferenc: Még 14 éves se voltam! Egy csepp az életemből.

Ma egy valós írást, egy szemtanú visszaemlékezését olvashatjátok az 56-os eseményekről. * Novemberben van a születésnapom. Szeptemberben még tizennégy éves se voltam, mikor 1956-ban, elkezdődött a Szondi utcában a szakmunkásképző iskola. Ez önmagában is nagy dolog volt az életemben, mert eddig soha nem mozdultam ki egyedül  Csepelről, ahol szüleimmel, testvéreimmel és a nagyanyámmal – kilencen…

Olvass tovább

Vasváry Csilla: Meg nem írt levél

Már két hónapja fekete ruhát viselsz, arcod így még sápadtabbnak hat. Mindig gyűlölted a fekete színt, a gyász színe, mondtad, addig jó, amíg színes ruhákban járhat az ember. Benyitsz abba a szobába, ahol már jó ideje nem jártál. Lassan nyomod le a kilincset, mintha arra vigyáznál, hogy bent valaki fel ne ébredjen, holott tudod: ilyesmitől…

Olvass tovább