Meghitt pillanatok antológia – 3. rész

Idén karácsonyra egy izgalmas, meghitt pillanatokkal teli antológiával készülünk. A kötetben szereplő novellákat az Írástudó Íróiskola hallgatóinak munkái közül válogattuk ki, illetve a Könyvmolyképző Kiadó több szerzője is írt a kötetbe egy-egy történetet.

A Meghitt pillanatok antológia néha barátságokról, néha testvéri kapcsolatról, néha szerelmekről mesél. Egymásra találásról, megbocsátásról, nagy fájdalmak feldolgozásáról, az igazság kimondásáról. A kötetbe húsz novella került, húsz pillanat, amikor megállunk kicsit és egyszerűen csak élvezzük az életet.

A kötet novelláit több cikkben mutatjuk be, a tartalomjegyzék sorrendjében.
Itt találod az 1. részt
Itt találod a 2. részt

*

Őszi Alíz: Tudsz úgy hallgatni, mint a csillagok?

Néha az ember olyasvalakire szeretné bízni a titkát, aki biztosan nem próbál semmi okosat mondani, csak meghallgat. Mint a csillagok. És mint a szomszéd fiú, aki megígéri, hogy faarccal hallgatja végig. Tilda és Ottó éveken keresztül mesél titkokat egymásnak.

De vajon nem változik-e meg a barátság, ha valakivel újra és újra titkokról beszélgetünk? Vajon minden titok őszinte? És mennyi mindent él túl egy ilyen kapcsolat? Hányszor lehet felejteni vagy megbocsátani?

„– Nem is csak arról van szó, hogy elmondod-e valakinek – ráztam a fejem. – Hanem, hogy majd biztos okoskodsz, és én… nem akarok tanácsot vagy ilyesmit. – Sóhajtottam, és a lomb rései között a csillagokra pillantottam. Távoliak voltak, és csendesek. Megnyugtatóak.
– Szóval titok.
– És ha megígérem, hogy meg se szólalok? Csak ülök itt faarccal.
– Azzal megpaskolta mögöttünk a cseresznyefa kérgét.
Kételkedve méregettem. A csillagok biztosan hallgatnak, de egy fiú?

„Mondjak egy titkot? Szeretem a nyárestéket. A nap hevét őrző földet, a cseresznye ízét, a félálomban ringatózó világ zajait. Őszi Alíz novellája ennek a varázsát hozza el nekem, egy szürke, esős délutánon vagy a legfagyosabb télben is akár, miközben a csillagokkal együtt hallgatom Ottót és Tildát.”

Csilla

Fráter Zsuzsanna: Havas utakon

Közeleg a karácsony, de a napokon át tartó havazás miatt lezárták az utakat, és Luca a kollégiumban maradt. Csakhogy nem szeretné egyedül hagyni az ünnepre az anyukáját, ezért útra kel a havas utakon, földeken keresztül. Talán rosszul sikerülne az út, ha nem futna bele egy tanyán valakibe, akire álmában sem számított: az iskola legnépszerűbb fiújába.

Vajon Soma segít majd Lucának, hogy hazajusson? De hogyan tudnának átkelni a hótorlaszokkal teli utakon? És hova vezet a közös út? Luca otthonáig, vagy annál messzebbre?

„Luca Soma arcát fürkészte. Figyelte a fiú szemébe hulló, sötét haját, tekintetének lelkes csillogását, finom metszésű arcélét. Nem csoda, hogy annyi lány rajong érte, de ő mindig is arra volt inkább kíváncsi, mi van a jóképű arc mögött.
Soma megvonta a vállát.
– Ha nem segítek, soha nem jutsz haza. Akár meg is fagyhatsz útközben. És a hősök mindig segítenek a bajba jutott hölgyeken – vigyorodott el újra.”

„Nagyon élveztem Luca történetet. Rögvest beszippantott, és visszarántott kollégiumi éveimbe, a félszeg szerelmek korszakába. Bárki, aki olvassa, magára ismerhet, felfedezheti kamaszos énjének érzelmi hullámait. A történet nagyon valósághű, ismerős lehet tinédzser és felnőtt számára egyaránt.”

Fekete Éva Gabriella

 

Chiara: Bakancslista

Flóra inkább álmodozik, mintsem merészen élje az életet. Bakancslistája egyre hosszabbra nyúlik, akár olyan apróságok is rákerülnek, mint az, hogy „hóesésben csókolózni”. Egy este végre úgy dönt, kiszökik a hóba – csakhogy belebotlik a bátyja legjobb barátjába, Andrisba. Andris nagyszájú, ironikus, nőfaló és sajnos jóképű. De a legfurcsább, hogy kikíséri Flórát a hóesésbe, sőt, talán még meg is akarja csókolni…

Létezik egyetlen, ártatlan csók? Vajon hóesésben kezdődik Flóra legnagyobb kalandja, vagy hiába reménykedik?

„– Izgulsz? – kérdi Andris, mintha csak a gondolataiban olvasna.
Flóra torka összeszorul, ezért inkább csak bólint. Andris lassan megérinti az arcát, félresimít egy kósza tincset a homlokából, és a füle mögé igazítja.
– Csukd be a szemed! – súgja rekedtes hangon.
Flóra pihegve levegőt vesz és szót fogad. A szíve úgy kalimpál, mint egy megkergült metronóm, a gyomrában pedig mintha szétpukkannának a buborékok, és remegős szárnycsapásokkal pillangók szöknének ki belőlük. Még a lába is elgyengül. A könyvek nem hazudtak.”

„Chiara egy különleges író, aki a szerelmet mindig más és más nézőpontból képes megragadni, legyen szó akár felnőttekről, akár fiatalokról. Ez a novella is ezt bizonyítja. Egy kedves, bájos történet, meghintve némi humorral. Igazán megmelengeti az ember szívét a téli időjárás ellenére is. Csak ajánlani tudom, garantálom, hogy megmosolyogtat.”

Kőszegi-Arbeiter Anita – Willow West

 

Misz Anna: Remény receptre

A dialízis első órái még egészen tűrhetőek – legfeljebb unalmasak. Mit tehet az ember, ha ilyenkor szólal meg a telefonja, és ismeretlen szám hívja? Felveszi. Hogy hirtelen megismerkedjen Lillával, aki szívesen fecseg mindenről és bármiről.

Aki talán még reményt is tud hozni a nehéz pillanatokban, aki talán felkerül a listára, hogy miért érdemes küzdeni…

„– Mit fogsz csinálni ötven év múlva?
– Kiszekálom az unokáimból a lelket is – vágja rá gondolkodás nélkül. – És elcsábítok mindenkit az otthonban, ahova bedugnak.
Ezt nem esik nehezemre elhinni. Olyan lánynak hangzik, aki folyton mások társaságát keresi.
– És talán bungee-jumpingolni is fogok – teszi hozzá.
– Az nem veszélyes?
– Ugyan! Ha jól csinálod, semmi sem veszélyes.
Akkor ezek szerint én nem csinálom jól az életet, de ezt inkább nem mondom ki.”

„Misz Anna novellájában a főhős a többi emberről kialakított képe egy pillanat alatt változik meg, egy olyan lány hatására, aki életvidám, bármilyen nehéz is az élete. Az élet apró és hirtelen jött örömei… Lilla alakja például szolgálhat akárkinek, hisz a világ súlya eltűnhet bárki válláról csupán egy mosolytól… Gyönyörű történet, majdnem megríkatott.”

Obermayer Éva

Novák Vica: Távol, mint a csillagok

Tilly úgy érzi, még a csillagok is közelebb vannak hozzá, mint a testvérei. Még a karácsony néhány napja is kibírhatatlannak ígérkezik a társaságukban, mert mintha teljesen kiszorulna a húga és a nővére beszélgetéseiből. Azonban az anyukájuk betegsége miatt együtt kell feldíszíteniük a lakást és elkészíteni a menü.

Megtalálja vajon a három testvér a közös hangot? Elég egy csésze forrócsoki, hogy újra egymásra találjanak? Vagy tényleg elérhetőbbek a csillagok?

„Mikor nekiláttunk, felfedeztük, hogy a kiszúrók között is rejtőznek a csúnya díszekhez hasonló, érthetetlen csodák. Azonnal szembesítettük velük anyut, aki pirulva bevallotta, ő már egy ideje gyűjti a fura formákat. Anne visítva röhög, amikor kiemel a kupacból egy sellő és egy rinocérosz alakú kiszúrót.
Ezek után szinte belemászunk a fiókba, és mind vadászunk magunknak egy-egy röhejes darabot. Nekem a kutyacsont és pálcikás jégkrém jut, ezeket gyártom futószalagon, miközben Gracie a cukormázat színezi ételfestékkel.”

„Elolvastam a novellát, és azonnal karácsonyi hangulatom lett!

Ez a történet ráébreszti az embert arra, hogy milyen jó, ha van egy testvérünk (vagy több). Tillyt már azért megkedveltem, mert érdekli a csillagászat. Nekem is nagy szenvedélyem. És külön pacsi a TARDIS említéséért.”

A. Reni

Vasváry Csilla: Adventi SMS-naptár

Hónapokig tartott, mire Dóra megemésztette, hogy Roland itt hagyta – erre most, hogy elkezdődik a december, újra felbukkan az életében. Vajon mit akar a fiú, miért küld minden nap egy-egy üzenetet? És miért idézi fel a legszebb közös élményeiket?

Dóra éppen túljutott az elváláson, most mégis felkavarodik. Van értelme annak, hogy elolvassa Roland üzeneteit? Vajon bízhat még a fiúban?

„Hazafelé sétálnak, először szemerkélni kezd az eső, aztán erősebben rákezd. Halk nyávogást hallanak, és az egyik fa tövében egy fekete kiscicát pillantanak meg.
– Pont olyan, mint te! – nevet Dóra.
Roland bizalmatlanul méregeti a macskát.
– Úgy érted, hogy egy fekete párduc? – jelentőségteljesen Dórára néz, miközben erős és vad arckifejezést igyekszik magára ölteni.
Dóra nevet a gyenge próbálkozáson.
– Nem, inkább cuki, fekete és csuromvizes.”

„Bájos történet az első nagy szerelemről, édes évődésről. Megjelenik benne a múlt boldog gondtalansága, míg a jelenben átérezzük Dóra kínzó csalódását. Kíváncsian vártam a vers újabb részleteit, és izgultam, mi lesz Dóra és Roland történetének a vége.”

Polgár Kata

Nagy Roxána: Bőrömön a hó

Noémi és Szilárd közös matektanulása hamar lopott pillantásokká, beszélgetésekké válik. Úgy tűnik, minden ideális ahhoz, hogy még az érettségi előtt rájuk találjon a szerelem, amikor közéjük áll egy titok, ami miatt Noémi visszakozik.

Lehet, hogy Szilárd apukája végleg tönkreteszi a boldogságukat? Létezik olyan hatalmas titok, ami miatt még a szerelmet is feladja az ember? És ha Szilárd megtudná az igazságot, vajon megbocsátana Noéminek?

„Szilárddal tényleg csak matekoztunk, együtt készültünk az emelt érettségire.
Legalábbis így kezdődött.
De ahogy egyre több időt töltöttem vele, a feladványokból egyre lassabban születtek megoldások, az egyenletekben több lett a kérdőjel, és a számsorok egyre átláthatatlanabbá váltak. Valami megváltozott, érezte ő is, éreztem én is. Múlt hét hétfőn pedig egy park elhagyatott zugában majdnem megpecsételtük ezt a változást. Ha az öccse nem hívja, hogy elmaradt az edzése, és menjen hamarabb érte… Akkor talán…”

„Ki gondolta volna, hogy lehetséges egyetlen novellát ennyi érzelemmel megtölteni? Nagy Roxána novellája egy gyönyörűen megírt, szívmelengetően aranyos történet első szerelemről és nehéz döntésekről. Bárcsak az oldalak és sorok ne fogytak volna olyan gyorsan, mert szívesen olvastam volna még tovább Noémi és Szilárd történetét!”

Veronika’s Reader Feeder Blog

*

Ismerd meg a többi novellát is! Kattints ide a cikk első részéért és ide a második részért 🙂

*

Meghitt pillanatok – karácsonyi antológia

Te szembenéznél a legrosszabb emlékeddel, hogy segíts a legjobb barátodnak?
Mernél szerelmet vallani egy titkos találkozón?
Engednéd, hogy egy titok közéd és a szerelmed közé férkőzzön?

Hiszel abban, hogy a testvéreddel mindig megtaláljátok a közös hangot?
Érezted már, hogy valaki éppen akkor lépett be az életedbe, amikor minden remény elhagyott?

Húsz novella, húsz pillanat, amikor megállunk kicsit és egyszerűen csak élvezzük az életet.

A Meghitt Pillanat antológiába a Könyvmolyképző Kiadó íróiskolai hallgatóinak munkáiból válogattunk történeteket.
A kötetet színesíti Benina, Eszes Rita, Greff Magdi, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor írók egy-egy novellája.

Add át magad a meghitt pillanatoknak!

*

VN:R_U [1.9.21_1169]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük