A két szem tabletta ellenére Zoltánnak még mindig hasogatott a feje. Megdörzsölte a homlokát, és felhajtotta a maradék whiskyjét. Gerda múltkor az arcába vágta, hogy sokat iszik. Éppen csak le nem alkoholistázta az a ribanc. Rohadtul nem értette, mekkora a nyomás rajta. Zoltán telefonja megcsörrent. Rápillantott, elhomályosult előtte a kijelző, egy pillanatra be kellett csuknia…
– Rita. – Anyu lassan benyitott lánya szobájába, majd megállt az ajtóban. – Mondani szeretnék valami fontosat. – Mondjad. – A tizenhárom éves Rita fel sem nézett Balatoni alkony című festményéből, amelyen éppen dolgozott. A szobája ablakából rálátott a magyar tengerre, amely fölött a lemenő nap gyönyörű, aranyló sárgás rózsaszínre színezte az eget. Rita úgy…
Tibikém fütyörészve lépett be a falusi kisboltba. A fütyörészés közismerten a jókedv jele, és Tibikém azért volt jókedvű, mert igen kellemes este várt rá. Szép, meghitt, otthon töltött este. Ezt a meghitt estét Tibikém már kora délután eltervezte, és be is ment a kisboltba, hogy bevásároljon mindent, ami egy ilyen estéhez szükséges. A pult mögött…
– Mondj három dolgot, amit mindig csinálsz, mielőtt buliba mész! – kérte Kian. Marshall fején háromnál jóval több dolog átfutott, és ezek közül egyik sem adott választ a fiú kérdésére. Kian nem tudhatta, de az új diák, akit alig egy hónapja a szárnyai alá vett, a régi iskolájában egy bulira sem volt hivatalos. – Belegondolok,…
Azt mondják, az ördög Pradát visel. Nos, én jobban szeretem a Versacét. Valamilyen szinten mindenkiben ott motoszkál a sötétség, ami csak arra vár, hogy a felszínre törjön. Gonosz vagy angyal, jó és rossz; sokszor nem különbözik, nincs jelentősége. A szél egyre makacsabbul csapkodja körülöttem ébenfekete hajam, de már látom a bár fölött lógó táblát. Megszaporázom…
A hatalmas fémajtó csikorogva nyílt ki Kaen előtt, erőlködése fájdalmas sikolyként verődött vissza a földalatti folyosó falairól. Kaen megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor végre beállt a csend. A félhomályos teremben föld és olajszag keveredett, a jelzés nélküli droidok és harci robotok sorait a régi háborúk megfoghatatlan esszenciája lengte körbe. A legtöbb prototípus túl régen állhatott itt…
/ Éttermi zűrzavar / – Csókolom, főnökasszony! Mit szól a jégszoborhoz? A főnökasszony én vagyok. A Morzsás Bajusz Csárda üzletvezetője már tizenöt éve. Nincs nálunk hagyományosabb, unalmasabb vidéki vendéglő a világon. Kivéve a mai napot. A parkolóban titokzatosan elhelyezett jégszobor mindenkit lázba hoz. Balázs, aki az imént rám rikoltott, a tizennyolc éves tanuló szakács….
– Muszáj elindulnom, Varu, nem maradhatok tovább! – Bírnod kell még egy kicsit, Arli, azután mehetsz. – De Lurda megígérte, hogy időben végezni fogunk. – Nem is vagyunk késésben. Most maradj veszteg, és fogd be! Arli kétségbeesetten meredt a padlástér roskatag falain egyre hosszabbra nyúló árnyakra, majd Lurdára fordította mocsárzöld szemét. Homályosan látott csak, sós…
Ott szaladt a kisfiú, s lobogott a szélben a vékony vászon ing, mosoly az arcán, s vele tüzelt az izgalom a szemében is. Halkan sikkantott, ahogy átugrott egy kövön, nevetve lengette karját, s vidáman lobogott egy színpompás boríték az ujjai között. Ott szökkent a kisfiú, s már fordult be az udvarba, boldogan kiáltott, azt sikoltotta:…
– Dóri, én … én nem – próbáltam tiltakozni, de csak elfúló dadogásra futotta. A torkom kiszáradt, a mobilt tartó kezem remegett, a vérem a fülemben dobolt, miközben valami elfogadható indokon agyaltam, miért nem vállalhatom Fricit. Persze pánik közben sosem bírok gondolkodni, most sem ment. Az igazat nem mondhattam, már a magyarázkodás lehetőségétől is kivert…
– Básztet nem maradhat nálam – csusszant be Lili a nyitott bejárati ajtón át Robi oldala mellett az előszobába. Letette a rózsaszínű kisállat hordozót. – Nem vihetem magammal. Ugye gondját viseled? – Figyelj, ebbe a lakásba nem jöhet semmiféle állat! – Básztet nem közönséges állat. Varázsmacska, egyiptomi mau. – Ne röhögtess már! Itt akkor sem…
Vetek egy pillantást a melóra, majd miután látom, hogy a rendszerek kifogástalanul működnek, lábamat felpakolom kaktuszzöld puffomra, és ölembe húzom a laptopom. Egyre több cikket találok neten a koronavírussal kapcsolatban, már szinte az összes weboldal ezzel foglalkozik. Még egy dolog, amitől megvéd otthonom fogsága, amire saját magam kárhoztattam egy évvel ezelőtt. Azóta ki sem dugtam…
Figyelmeztetés: szókimondó szöveg Márk épp csapágyazott tengelyt próbált tervezni, mikor szülei tíz éve halott macskája besétált a szobába. A fiú már vagy huszadjára fogadta meg fogát csikorgatva, hogy hagyja a francba a lekerekítéseket, és inkább megkérdezi Lacitól, nincs-e kedve meginni pár kevertet a Humbákban, szigorúan ironikusan, de Korom úr látványa egy pillanat alatt kiverte…
Unottan csipegetem a bundáskenyeremet. – Mi a terved mára? – Apa fülig érő vigyorral táncol be a konyhába. A zsír és a pacsulija szaga összekeveredik a levegőben, amitől elönt a hányinger. Krisz, a mostohabátyám ásítva jön mögötte. Ledobja magát a mellettem lévő székre. Egy tányérra pakol pár bundáskenyeret. Mielőtt válaszolhatnék, apa tovább folytatja, most már…
Olvasd el a novella első részét is! – Fetus diabolicus syndrome lett a neve, mert az anyák vagy elvetéltek, vagy idő előtt született torz testű csecsemőket hoztak a világra. Úgy néznek ki, mint valami pokolbeli kisördög. Vörös bőr, fájdalomról árulkodó arckifejezés. – Theo egy pillanatra elhallgat. A Küllő egyik szervizalagútjában ülünk, hárman, kábelek és…