Tibikém fütyörészve lépett be a falusi kisboltba. A fütyörészés közismerten a jókedv jele, és Tibikém azért volt jókedvű, mert igen kellemes este várt rá. Szép, meghitt, otthon töltött este. Ezt a meghitt estét Tibikém már kora délután eltervezte, és be is ment a kisboltba, hogy bevásároljon mindent, ami egy ilyen estéhez szükséges.
A pult mögött ott állt régi barátja Bedő, aki álmatagon elmosolyodott, mikor Tibikém befütyörészett a boltba, maga után engedve az október végi párás hideget.
– Szevasz, Bedő! Adj egy flakon meghittséget! – tért rögtön a lényegre Tibikém. – Abból, amit tavaly a karácsonyi bulihoz vittem. Párologtatóba valót. Kedvem támadt egy kis meghittségre.
– Elfogyott, Tibikém.
– Nincs?
– Nincs. Most csak tanyasi levegővel szolgálhatok. Dobozos, önadagoló szívókával. Parancsolsz belőle?
– Bedő, te mindennek bedőlsz! A tanyasi levegő átverés. Helyette hozathattál volna meghittséget. Hogy hagyhattad kifogyni? Mi lesz most az estémmel? – kesergett Tibikém, és máris elillant a fütyörészhetnékje.
Nyílt a bolt ajtaja, és belépett Figyupityu.
– Figyu! – kiáltotta, de elakadt. – Mi baj?
– Nincs meghittség – panaszolta Tibikém. – Pedig úgy vágyom rá!
Ekkor Hahó nyomakodott be az ajtón, és félbeszakította.
– Hah! – kiáltotta. – Én már tavaly is mondtam, hogy az a flakon meghittség kész átverés! – Szünetet tartott. – Alig volt benne meghittség. Felhígították.
Hahó folytatta volna, de Szivimivi szökdécselt be a nyitva felejtett ajtón a copfját lóbálva, és félbeszakította.
– Muszi-muszáj szereznünk egy kis meghittséget Tibikénknek!
Tibikém azonban elgondolkozott, és újszerű ötlete támadt.
– Ha nincs meghittség, akkor majd készítek.
Hosszas csend volt. A többiek tétován néztek rá.
– Hogyan? – kérdezte végül Bedő.
– Hát, úgy, ahogy a flakonos meghittség készülhetett. Az összetevők nem bonyolultak. Először is kell hozzá tűz, az biztos.
Figyupityu egyetértőn bólogatott. A meghittséghez mindig kell egy kis tűz, amikor ilyen hideg van.
– Aztán valami finomság – folytatta Tibikém, és Hahó hevesen bólogatni kezdett, mert finomság az tényleg kell hozzá.
– Na és persze zene – tette hozzá Tibikém. – Lehetőleg kellemes, halk zene.
– Ó, igen, kellemes, ritmusos zene – helyeselt Szivimivi.
– Ennyi az egész – fejezte be Tibikém. – Aztán már csak le kell párolni későbbi felhasználásra, ha máskor nem akarunk bajlódni a körülményekkel.
Este Tibikém összeállította a lepárláshoz szükséges eszközöket, aztán nekilátott a meghittség elkészítésének.
Először is begyújtott a kandallóba. Vidáman ropogott a tűz, lobogott a láng, de meghittség még nem volt.
Betett egy tepsi süteményt a sütőbe. Szállt a fahéj és a vanília édes illata. Mikor Tibikém már a sütit ette, kezdett aggódni. Még mindig nem érzett meghittséget.
Zenét kapcsolt. Lágy dallamok töltötték be a szobát, de hiába.
Akkor telefonált Szivimivi.
– Tibikém – búgta –, ugye tinci-táncos zenét tettél a meghittségbe?
Tibikém akkor másféle zenét kapcsolt, de lehet, hogy még mindig nem volt elég tinci-táncos, mert hiába várt a meghittség szívmelengető érzésére.
Kezdett rosszkedve lenni. Sőt, már csaknem búskomor lett, mikor szerencsére berobbant az ajtón Figyupityu.
– Miféle tűz ez? – kiáltotta, azzal még egy hasábot dobott a tűzre, és körbeugrálta. Tibikémnek nézte, és felkunkorodott kissé az egyik szája sarka.
Pár perc múlva Hahó viharzott be az ajtón, és a nagy tál süteményre pillantott.
– Hah! Hát miránk is gondoltál? – bömbölte, és máris a szájába tömött egyet.
Tibikémnek a másik szája sarka is felkunkorodott, és valami melegséget érzett a szíve tájékán.
Akkor beszökdécselt Szivimivi, a nyomában Bedővel, és felcsavarta a hangerőt. Tibikém nyomban meggyőződhetett róla, hogy a zene igenis eléggé tinci-táncos, mert Szivimivi azonnal táncba ráncigálta őt.
Aztán megették a maradék sütit, Bedő történeteket mesélt, és kibontottak néhány dobozos tanyasi levegőt. Az este igazán jól sikerült. Tibikém a szívére tett kézzel, mosolyogva állapította meg magában, hogy ilyen kellemes, meghitt estéje régen nem volt már. Végül Figyupityu megszólalt.
– Figyu, Tibikém! Lepárolhatjuk már a meghittséget?
Tibikém legyintett.
– Az a flakon meghittség párlat tiszta átverés volt.