A lektorok izgatottan várták, hogy a most felkerült művek közül melyiket lehet a kiadónak megjelenésre ajánlani. A regények mellett a mesék is szerepet kaptak e héten, és három kedves történet eleje színesítette az irodalmi válogatót. Milyen értékelések születtek? Rózsa Adrienn: Üres helyek Az Üres helyek egy olyan női pszichothriller, amely a gyászfeldolgozással foglalkozik bevonva a…
A 10. Aranymosás Irodalmi Válogatóra olyan meséket is vártunk, amelyek kifejezetten rövidek. Ezekből nem tudunk az oldalon hosszabb részletet megosztani, de egy-egy kis ízelítőt hozunk most. Ebben a két hétben ezeket a meséket megnézik a lektorok. Egri Orsi: Sulifoci (részlet) Egy labda repült az égen. Méghozzá jó magasan! A fiúk az iskolaudvaron fociztak, és…
Marja a szememet a füst, orrlyukamat eltömíti a hamu, és eszelős vehemenciával perzseli a bőrömet a kemence lávavörös tüze. Vagyis egy szokásos szerda reggel számomra a pokolban. Kaszás vagyok, illetve leszek majd, remélhetőleg. Egyelőre csak egy arasznyi, közepesen életlen vajazókéssel büszkélkedhetek – tizenöt évesen elég ciki –, aminek még annyi haszna sincs, hogy legyezhessem vele…
Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett Aranka a legkopogósabb cipőjében sétál előttem, és az aluljáró kőpadlója minden lépését robbanás-hangerejűvé erősíti. Volt szerencsém pár durranáshoz a háborúban, és egyik sem okozott olyan halláskárosulást, mint ez a pár gyöngyös körömcipellő itt. Az idegeimen táncol vele, másrészről viszont összeteszem a két kezem még…
Március Valaki rátenyerelt a kapucsengőmre, már percek óta berreg szakadatlanul. Édes Istenkém! Igazán leállhatna mielőtt a maradék hallásomat is elveszítem! Amennyire tőlem telik, elvonszolom magam az ajtóig. Az én hetvennyolcéves, vonatbalesetet megélt lábammal pár métert totyogni is egy örökkévalóság. Útközben azért belepillantok a komód fölötti tükörbe, torzonborz-e a hajam, nincs-e spenót a fogsoromba ragadva. A…
Ahogy sétálok az utcán, le-lecsukódik a szemhéjam, képes lennék állva elaludni. Ha ez így megy tovább, hamarosan meghalok végkimerülésben. Meglátom a hangszerboltot az út túloldalán. Ablakain zongorát imitáló, fekete-fehérre festett spaletták, a kirakatában egy grandiózus hárfa trónol aranyszínű égősorral körbetekerve. A hárfa mögött a mennyezetről apró, fából faragott hangjegyek lógnak, némelyik ráérősen himbálózik vagy forog…