Pöszmet Klára: A folyó

Gergő azon tűnődött, hogy vajon mindenki teljesen meghülyült, vagy ma van az idióta sofőrök világnapja, csak őt nem értesítette erről senki. Reggel óta hárman vágtak be elé, de ez az előtte szerencsétlenkedő suzukis mindenkin túltett. A férfit másodpercek választották el attól, hogy csak azért is belemenjen hátulról. Nem győzött hálát adni az égnek, hogy a…

Olvass tovább

Floral Carver: ÉGj VELEm! (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   1. Adam 1990. augusztus 22. Az anyu azt mondja, el kell kicsit mennie. Én vigyázok majd Aidenre. Én már nyolcéves vagyok, úgyhogy okos nagyfiú vagyok, aki tud az öccsére vigyázni. Aiden még csak ötéves. Túl fiatal még. Nézem az anyut, ahogyan öltözködik. Olyan szép. Szeretem ezt a…

Olvass tovább

April Rose Scott: Emlékezz, mit ígértem (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga Előhang Az iskolai lövöldözés előtt elpusztíthatatlannak éreztem magam. Olyas valakinek, aki nagy dolgokra hívatott, aki világot fog látni és jobbá tenni azt. Sosem gondoltam volna, hogy történhet olyasmi, ami az életvidám, mindig optimista énemet egy szempillantás alatt a depresszió legmélyebb bugyraiba sodorhatja. Miután a lövöldözésben elvesztettem a testvéremet,…

Olvass tovább

Aux Eliza: Lépj tovább

Az eső kopogása majdnem teljesen elnyomja a mögöttem sétáló alak lépteit. De csak majdnem. Járás közben kaffog a fénylő, macskaköves járdán, mint aki minden tócsába szándékosan belelép, csak hogy tudassa velem, még mindig a nyomomban van. A sarokhoz érve lopva hátranézek a vállam felett. Nincs mögöttem senki. Kezd sötétedni, rejtelmes félhomály borul a világra. A…

Olvass tovább

Bodor Emese Réka: Gyász, porcukor, habfürdő

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   Mindenki olyan kedves volt velem, miután apa meghalt. Néha úgy éreztem, egyenesen sportot űznek belőle, hogy ki ölel meg szorosabban, ki ad nekem több savanyú cukrot, ki hányszor borzolja össze a hajam. Általában Lujza néni vezetett, ő tálcaszámra hordta hozzánk a süteményt, és amikor…

Olvass tovább

Róbert Katalin: Szalaimarina

Csikorogva csúszott a helyére a zár, Ilona szusszanva fordított hátat a kirekesztett éjszakának, és néhány másodpercig élvezte a csendet. Megint jó napot zártak, és ezért hálát kellett adnia még akkor is, ha az órákon át tartó zsivajtól megfájdult a feje. Az év végi hónapokban megtelt a falu: a mindenszentek és a karácsony visszacsalta azokat is,…

Olvass tovább