[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mesek/mai-mesek-erdelybol” newwindow=”yes”] Korábbi írások[/button] „Csak annyit tudok neked mondani, így ismeretlenül, hogy légy bátor, erős, élvezd az életet, mert az mindenképpen folytatódik, veled, vagy nélküled.” Grünwald Áron, fiamnak, Lévinek Képtelen volt számolni, folyton eltévesztette a távolságot. Száz lépés, nyolcvan, már csak ötven. A Szent László térről indulva, a Körös bal partján,…
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mesek/mai-mesek-erdelybol” newwindow=”yes”] Korábbi írások[/button] Alkonyodott. Egész nap úton volt a konvojunk a dűnék között a tikkasztó hőségben. Ideje volt táborhelyet keresni. Végre megálltunk. Terepjáróink félkörében felhúztuk a sátrakat, és vacsorához készülődtünk. A vörös csík a horizonton kezdett egyre jobban elhalványulni, a levegő lehűlt, és a parancsnok megszervezte az éjszakai őrséget. Most már…
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mesek/mai-mesek-erdelybol” newwindow=”yes”] Korábbi írások[/button] Az összeaszott, rozsdaszínű falevelek fáradt zörgéssel nyitottak utat a csípős októberi szélnek. Az ereszek alatt meggyűlt a reggeli dér, megpuhította a házak mohával benőtt téglafalait, majd lepergett, és megitatta a földet. Az esővizes dézsák mellett, nagy, lapos kövek alatt békák szuszogtak; várták az első bogarakat. A fakó, pőre…
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mesek/mai-mesek-erdelybol” newwindow=”yes”] Korábbi írások[/button] Robi vezet. Rátér a Biharpüspökibe vezető útra, és becsülettel küzd az öreg csotrogánnyal. Fél, nehogy megcsússzanak a tükörjég borította úton. – Messze van még annak a milicistának a háza? Csiga-lassan megyünk. Így nagyon feltűnőek vagyunk! – dohog Gabi. Lupu nyűgösen fészkelődik a hátsó ülésen. Gabi tovább okoskodik: –…
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mesek/mai-mesek-erdelybol” newwindow=”yes”] Korábbi írások[/button] A Hegyköz dombjainak ölelésében, komoran, sötéten alszik a város, ezerkilencszáznyolcvankilenc Karácsonya előtt egy nappal. A váradi házak némák, világosság nem szűrődik ki az utcákra, ahol katonai járőrök köröznek elcsigázva. Néha meg-megvillan a rendőrautók fénye, erőszakosan utat talál a leeresztett redőnyök rései között. A Körös bal partján, a…
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mesek/mai-mesek-erdelybol” newwindow=”yes”] Korábbi írások[/button] Megállt az idő – ez volt az első benyomása. A házhoz vezető kis ösvényt ugyanazok a nagy kövek szegélyezték, a cseréptetőn gubbasztó varjak régi ismerősök. A repkény, mely telefutotta a ház oldalát és félig-meddig az ablakszemeket, ma sem sűrűbb. Száz évvel ezelőtt is minden ugyanígy állt. Odabent vastag,…
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mesek/mai-mesek-erdelybol” newwindow=”yes”] Korábbi írások[/button] Hét álmot bocsátottak rám, hét hegyen, hét völgyön túl fekszik örökös otthonom. Kőben, fűben, vízben, szélben egyszerre lakozom. Várom az egyetlent, a legnagyobbat, aki végül megszabadít. Lélekőrző, a Szépasszonyok legszebbike 1. Déva vára méltóságteljesen trónolt a Maros völgye fölött, már az autóútról jól látszottak meredező falai. Messziről úgy…
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mesek/mai-mesek-erdelybol” newwindow=”yes”] Korábbi írások[/button] Vastag, ódon ajtó áll előttem. Kopogtatok, de csak halk neszezés a válasz. Összeszedem a bátorságomat, és belépek. A falak mentén polcok tornyosulnak egészen a mennyezetig, rogyásig megrakva könyvekkel. Fanyar papír- és tinta illat terjeng a levegőben. – Mondtam, hogy nem érdekel az az ostoba bál! – A vékony, sipító…
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mesek/mai-mesek-erdelybol” newwindow=”yes”] Korábbi novellák[/button] Ez a reggel nem olyan, mint a többi. Nem azért, mert bár havi bérletet váltottam, mégsem ülök villamosra, és inkább gyalogolok, hanem azért, mert a sírás fojtogat, ahogy a családi veszekedésünkre gondolok, és nem akarom, hogy az emberek lássák a könnyeimet. Tegnap este hazajött Zsuzsa nővérem, és…
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mesek/mai-mesek-erdelybol” newwindow=”yes”] Korábbi novellák[/button] Gyermekkorom legszebb, s egyben legmegrázóbb emlékei Kormos Pistához, a garabonciáshoz kötődnek. Rongyos ruhájú, folyton kolduló, dugónyi, fekete örmény cigányember volt, és a falunk melletti Kálvária domb tetején lakott, egy szélfútta, rogyadozó viskóban. Olyan dühös indulatosság lakozott benne, hogy elég volt csak ránézni, máris éktelen káromkodásban tört ki, mert…