Simonyi Katalin: Tibikém fura kis faluja (Az örökség)

Tibikém nem pont halottak napja előtt akart Furakisbe költözni, egyszerűen csak megfeledkezett az ünnepről. Az évnek ez a napja akkor még nem sokat számított neki. Így aztán a költözés október harmincegyedikén történt, mert az éppen vasárnap volt. Tibikém elbizonytalanodva húzta maga után zötyögő bőröndjét a volánbusz megállójától a kicsiny parasztházig, amit az internetes képek alapján…

Olvass tovább

Simonyi Katalin: Nyisd meg a fejecskéd, hadd lássam, miért sírsz

Csecsemőüvöltés töltötte be a szobát. Ágnes összeszorította a fogát, és járkált tovább fel-alá a babával. Időnként akaratlanul megtapogatta tarkóján a kraniális implantátum helyét. Egy mentálposta üzenetet várt, ami bármikor megérkezhetett. Csak Zolika ne sírna egyfolytában! Ágnes léptei lassultak, erővel kellett nyitva tartania kialvatlanságtól karikás szemét. Meg sem hallotta az ajtó nyílását, akkor figyelt csak fel,…

Olvass tovább

Simonyi Katalin: Meghittség elvitelre

Tibikém fütyörészve lépett be a falusi kisboltba. A fütyörészés közismerten a jókedv jele, és Tibikém azért volt jókedvű, mert igen kellemes este várt rá. Szép, meghitt, otthon töltött este. Ezt a meghitt estét Tibikém már kora délután eltervezte, és be is ment a kisboltba, hogy bevásároljon mindent, ami egy ilyen estéhez szükséges. A pult mögött…

Olvass tovább