Jassó Judit: Megúszni

Nyári éjjeleken kivirágzik az ég. Ha meglátok egy hullócsillagot, a hűlt helyét is percekig nézem. Vajon mit kívánnál, ha itt állnál mellettem, gyümölcsöktől roskadozó fák alatt, virágoskertem ölelésében? Anya vitt le először az uszodába. A szomszéd javasolta, akinek ugyanolyan örökmozgó gyerek volt az unokája, mint én. Az öltözőben anya őrült tempóban cibálta le rólam a…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Gyökértelenül

Liena vad mozdulatokkal súrolta kezéről a fekete homokot a patak vizében, de csak annyit ért el, hogy nyúlós sár gyűlt össze az ujjai között. Ez volt az utolsó alkalom, dühöngött magában a lány, hogy tündértársai céltáblájává vált. Az apja, Crator szerint magának köszönhet mindent. Liena megremegett, ruhájából és hajából szállt a finom homok, szürke felhőt…

Olvass tovább

Róbert Katalin: Szalaimarina

Csikorogva csúszott a helyére a zár, Ilona szusszanva fordított hátat a kirekesztett éjszakának, és néhány másodpercig élvezte a csendet. Megint jó napot zártak, és ezért hálát kellett adnia még akkor is, ha az órákon át tartó zsivajtól megfájdult a feje. Az év végi hónapokban megtelt a falu: a mindenszentek és a karácsony visszacsalta azokat is,…

Olvass tovább

Paróczai Fanni: Hívatlan vendég

Dominic egy pillanatig habozva nézte a fölé magasodó fa ágait. Még mindig nehezen hitte el, hogy egy ugrással feljuthat a közel három méter magasan lévő lombkoronába, pedig napok óta gyakorolta már. Nagyot sóhajtott, elrugaszkodott, és mire észbe kapott, már fent is volt, karnyújtásnyira az egyik emeleti ablaktól. Elvigyorodott, és átfutott az agyán, hogy vajon a…

Olvass tovább

Korom Katalin: A konténer

Senki nem tudta, hogy került oda. A pipacspiros konténer egyszer csak ott terpeszkedett a csenevész fák alatt a megkopott játszótér szélén. – Biztos felújítást tervez valaki – vélték. – Nekem senki nem szólt – morgott Hadházi, a közös képviselő. – Anélkül pedig el sem kezdhetik! – harciaskodott. – Micsoda zaj lesz! – sopánkodott Palanik néni….

Olvass tovább

Büksi Zsuzsanna: A vidéki ház

1. Zsolt megdörzsölte a szemét, ásítva nyújtózkodott az íróasztal előtt. Hetek óta ült késő estig a számítógép társaságában, lakáshirdetéseket böngészett, kereste az ideális otthont, Nóra, a felesége elvágyódott a fővárosból. Sóhajtva görgetett a következő hirdetésre. Nem hiszem el! Előredőlt, kinagyította a képet. A kétszintes, halványsárgára festett ház régen elfeledett érzéseket idézett benne. Nyelt egyet. Íme…

Olvass tovább

K. Simonyi: Sorsosztás

– Szevasztok! – köszönt Alex lazának szánt vigyorral lépve elő a felhők közül. A többiek furcsálkodva néztek vissza. Persze, amikor valaki egy kétéves gyerek külsejét viseli, nem könnyű lazának és sármosnak tűnni. Körülpillantott a félkörbe rendezett széksorokon, majd kaján kárörömmel konstatálta, hogy mindenki itt van. Ezek szerint az előző körben sem sikerült senkinek továbbjutni erről…

Olvass tovább

Megyeri Judit: Pipacsok

Épp egy darab csokit tömtem a számba, amikor észrevettem, hogy Aleister csörtet az íróasztalom felé. Visszadobtam a Cadbury szeletet a fiókba, közben vadul rágtam, és nagyokat nyeltem, hogy minden árulkodó nyomot eltűntessek. Aleister amúgy sem vett komolyan, de ha kiderül, hogy elcseszett Bridget Jonesként csokoládét zabálok, akkor még ennél is pocsékabb feladatokat bíz rám. –…

Olvass tovább

Johhny Silver: Síneken

Álltam a sínek között, és néztem, ahogy belevesznek a messzeségben. A talpfák már akkor keményre száradtak a nap perzselő tüzében, amikor gyerekként először közéjük merészkedtem. Nem állítom, hogy emlékszem az esetre, hiszem alig hároméves lehettem, ám a homlokomon örökké ott virít az esés nyoma. Anyám sokszor felemlegette, hogyan ordítottam, ő pedig hátrahagyta apámat a ház…

Olvass tovább

E. P. Nick: 12. kártya

Ez a kártya kényszerpályát jelent, kutyaszorítóba kerültünk vagy megakadtunk valahol az utunk során. Azt is mutathatja, hogy módosítanunk kell a világnézetünket, rákényszerít egy másik, fordított nézőpontból való rálátásra, a változtatásra. Az akasztott emberalaknak csak az egyik lába van megkötözve, mégis, morbid módon elégedettnek tűnik a kötél szorításában. Keze rejtve van előlünk, ami szintén szimbolikus jelentéssel…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: A lélekfestő

  A Campanile harangja elütötte az éjfélt, a kongás végigsöpört a kihalt utcákon. Ekkorra már minden istenfélő aludni tért, csak a gonosz lelkek nem találtak nyugalomra. Damiano azonban képtelen volt pihenni, vagy akár csak megmozdulni. Lehorgasztott fejjel, összeroskadva ült hosszú órák óta, és csak bámulta a szoba kopott falának támasztott festményt. Mikor késő délután hazaérkezett…

Olvass tovább

Szenczi Ildikó: Halott dolgok

A Totem Bar ma este tele volt. Zero a pultnak támasztotta a söröskorsóját, és hunyorogva körbenézett a hófehér asztalok között, mintha várna valakit. Tenyerével eltakarta a feje fölött lévő lámpát, ami egyébként is majd´ kiégette a szemét, de csak így tudta biztosítani, hogy célpontja, Tasha ne vegye észre – a vámpír szeme ugyanis még az…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Újrakezdés

Tökéletesnek ígérkezett az idő kirándulásra, a kora nyári alkonyban remegett a meleg, az erdő illata bekúszott a lehúzott ablakon. Kata élvezte a vezetést, ahogy az út kanyargott az autó előtt, és közben hallgatta férje válaszait kisfiuk fáradhatatlan kérdéseire. – Most miért nem látjuk a csillagokat? – kérdezte Máté. – Mert még fent van a nap,…

Olvass tovább

E. P. Nick: 16. Kártya: A torony

E kártya szerint a saját magunk köré épített vár falai meginognak, a régi biztonság szertefoszlik, ebből a fajta toronyból kinőttünk, ki kell hát lépnünk belőle. Előre kell lépnünk, mielőtt együtt dőlünk a toronnyal. Változás, ellentét, új rend – így foglalhatjuk össze röviden e lap jelentését. A Torony azt jelzi, radikális változásokon esünk át éppen, semmi…

Olvass tovább

K. Simonyi: Lánykérés az esti járaton

Bimbó Marcsival vártuk a buszt munka után, aki belém karolt és hozzám nyomakodott, pedig én nem szeretem, amikor valaki annyira közel tülekszik, hogy a szagát is érezni, de a Marcsit elviseltem, mert almás lepény szaga volt. Egyfolytában beszélt, hogy figyelj, Gyuszika, így meg úgy, és közben lóbálta a fejét, ahogy szokta, én meg hallgattam. Egyszer…

Olvass tovább