Simonyi Katalin: Nyisd meg a fejecskéd, hadd lássam, miért sírsz
Csecsemőüvöltés töltötte be a szobát. Ágnes összeszorította a fogát, és járkált tovább fel-alá a babával. Időnként akaratlanul megtapogatta tarkóján a kraniális implantátum helyét. Egy mentálposta üzenetet várt, ami bármikor megérkezhetett. Csak Zolika ne sírna egyfolytában! Ágnes léptei lassultak, erővel kellett nyitva tartania kialvatlanságtól karikás szemét. Meg sem hallotta az ajtó nyílását, akkor figyelt csak fel,…