Huszár Nóra: Lea

Sűrű, sötétszőke haja csillog a reflektorfényben. Arcát fehér festék fedi, kék szeme világít. A bohóckirálynő a porond közepén áll. Mikor megszólal, a közönség megbűvölten figyel a mély, füstös hangra. A varázslat elkezdődik.   Éjfél. A fények kialudtak. Csak a főbejárat fölötti neon vibrál, mintha azon gondolkodna, érdemes-e. A kocsikban sötét van, mindenki fáradt. A nagysátor…

Olvass tovább

Huszár Nóra: Misi és a Varázslopó

1. Misi vagyok. Tündér Misi. Tudom, hogy a fiúk közül sokan azt mondják, a tündérek lányosak, de kíváncsi vagyok, akkor is így gondolnák-e, ha látnák az apukámat, ahogy megszelídít egy hétszarvú uromastyxot. Vagy csapdába ejt egy mérgező csőrű aningát. Biztos vagyok benne, hogy megváltozna a véleményük. Apa veszélyes állatokkal foglalkozik, ha nagy leszek, én is…

Olvass tovább

Huszár Nóra: Robin

Apám sokszor viccelődött vele, hogy azért kaptam a Robin nevet, mert anyám már a születésemkor tudta, mekkora zsivány leszek. Szó se róla, igaza volt. Kimászás a palota első emeleti ablakából, vívás apám jogarával, a korona kicserélése egy kopott tejesfazékra, mind csak a csibészség nevű, amúgy nem létező tantárgy gyakorlása volt számomra. Ideje volt tovább lépni….

Olvass tovább

Huszár Nóra: Zikzik

Álltam az ablaknál, figyeltem az egyre vastagodó hótakarót és hallgattam a csendet. – Zikzik, látod, kisfiam? Olyan halkan kérdezted, hogy először azt hittem, képzelődöm. Akkor már órák óta nem szóltál, csak feküdtél, behunyt szemmel, fejedet kicsit az ablak felé fordítva. – Zikzik, látod, Tomi? – Látom, anya. Megint becsuktad a szemed és én néztem a…

Olvass tovább

Huszár Nóra: Palimadár

Éhes a gyerek. Egyfolytában. Eszik napkeltekor, napközben, alkonyatkor. Enne éjjel is, ha nem fáradna el az ordítástól. Szerencsére alszik hajnalig. Etetjük az anyjával, de ennek semmi nem elég. Az asszony szerint nagyétkű. Szerintem zabál. Sokkal nagyobb, mint a testvérei voltak ilyen idős korukban. Ordít, eszik, növekszik. Ja, és ronda. Eleinte nem szóltam semmit, a többiek…

Olvass tovább