Urbán Gitta: Legközelebb

Erik vágyott rá. Az ólomsúlyú, több száz éves nyugalomra. A lassulásra. A táplálkozás áldott mellékhatására. Tükörképének borostás álláról a langymeleg cseppek csüggedten zuhantak meztelen mellkasára, szeme alatt sötétedő karikák nagyokat ásítottak, a máskor gondosan, egy irányba fésült haja négy égtáj felé meredt. Szét volt zuhanva. De rendesen. Jaeger LeCoulture karórája metronómként ketyegett az arannyal futtatott…

Olvass tovább

J.V. Conney: A roncs

Figyelmeztetés: szókimondó szöveg, 18-as korhatár   A tenyere végigsiklik az oldalamon, az ujjai a fenekemre tévednek, majd lecsúsznak a combomra. Ingerülten ellököm a kezét. Gyűlölöm, ha a combomhoz ér, és ezt ő is pontosan tudja. – Bocs – zihálja, és beletúr a hajamba, mintegy fogódzóként, nehogy még egyszer elszúrja, de késő. Rohadtul elment a kedvem…

Olvass tovább