Jassó Judit: Diszlájk 2. részlet

Első részlet * Anya összeszorított szájjal dagasztotta a tésztát. Ha az én kezembe adta volna, akkor imádtam püfölni, nem idegesen, hanem úgy erővel. Ritkán használtunk konyhagépet, pedig a korábbi évek karácsonyi ajándékainak formájában a szükséges eszközök ott sorakoztak a konyhaszekrény felső polcain. Szerény véleményem szerint korszerűbb lett volna például muffint sütni, de inkább hallgattam, mert…

Olvass tovább

Cassy Blacksmith: Bátorságnapló 2. részlet

Első részlet * Néhány órás várakozás után kiderült, hogy téves riasztás volt, és Gennának nem tolófájásai vannak. Elvégeztek rajta egy sor vizsgálatot, szerencsére a magzatburok nem sérült meg, és a babának sem esett baja. A doktor arra kérte Gennát, hogy próbáljon meg minél többet pihenni és szigorúan eltiltotta bármilyen házimunkától és attól, hogy bemenjen dolgozni…

Olvass tovább

Boglya Aletta: Nem lehet 2. részlet

Első részlet 2004-2005. Adél azt szerette legjobban a nyárban, hogy ilyenkor Saci meg Barnus nála töltötték a délelőttöket. Ezen kívül nem sok gyönyörűséget talált a kéthónapos szünetben. Ha végképp nem akadt jobb elfoglaltsága, bemászkált az iskolába, körülnézett, hátha mégis van valami elintéznivaló. De általában nem volt, és Adél sétálhatott hazafelé, lassú, álmatag léptekkel, hadd lássa…

Olvass tovább

Baranyai Dóri: Az idei nyár 2. részlet

Első részlet *             Miután Declan is letépett valamelyik utcabeli nénike kertjéből pár szál tulipánt, elindultunk kifelé a faluból a főút mentén. Az ég liláskékben játszott, messziről hallottam a hullámzó búzatáblák susogását. Declan letörten ballagott mellettem, és lassan kibékültünk. – Hogy történt? – kérdezte. – Elmesélte Sedrick is, de te közelebb álltál hozzá. Gondolom, jobban…

Olvass tovább

Tóth Eszter: A Szent Brutus titkai I. – Vérvörös nevek a falon 2. részlet

Első részlet * A busz belülről éppen úgy festett, mint bármelyik másik harmincszemélyes busz. Kényelmes, kárpitozott ülések, légkondi és hangosbemondó. A kormány mögött egy idősödő, kopasz férfi ült. Arcáról lerítt, hogy szívesebben lenne bárhol máshol, mint egy tinikkel teletömött járművön. A buszon ülő fiúk és lányok közül már jó páran vidám csevegésbe kezdtek: a legtöbben…

Olvass tovább

Baranyai Dóri: Az idei nyár

A szemei ugyanazok maradtak.             Te jó ég, tavaly láttam utoljára, a nyár végén, és sosem gondoltam volna, hogy visszajön. Aztán egyszer csak itt áll a házunk előtt, mintha mi sem történt volna, és csak a szemeiről ismerek rá, pontosabban a nevetőráncokról a szeme körül. De most nem nevet. Lazán ellöki magát az ajtófélfától, amire…

Olvass tovább

Jassó Judit: Diszlájk

– Emese. Ákos vodkaszagú leheletét éreztem az arcomon, ahogy felém fordult, és a nevemet mondta, de nem bírtam kinyitni a szemem. – Hányni fogsz? – Azt hiszem, beléd mentem. Nem lehet igaz. Az előbb még félálomban voltam, de feltápászkodtam, és a sötét szobában az olvasólámpa kapcsolója után tapogatóztam. Jézusom. Lehet, hogy nem vigyáztunk, ilyen még…

Olvass tovább

Boglya Aletta: Nem lehet

2013. december 6. Saci nem törődött a körme alá fúródó szálkákkal. Önkéntelenül kapargatta az asztal repedezett műanyagbevonatát és az alóla kikandikáló farostlemezt. A kimustrált padokat meg székeket hasznosították itt újra, odatolták őket a folyosó legvégére, az ablakhoz, hogy a diákok leülhessenek a szünetekben, lyukasórákban, de ha máshol tanítás folyik, azt azért ne nagyon zavarja a…

Olvass tovább

Tóth Eszter: A Szent Brutus titkai I. – Vérvörös nevek a falon

1. fejezet Egy borús szeptember elseje – Gyűlöllek! – Szolnoky Ádám annyi dacot és megvetést sűrített ebbe az egyetlen szóba, amennyit tizenöt évesen nem szégyellt. Édesanyja halkan felsóhajtott a volán mögül. Arcáról fáradtsággal vegyes szomorúság sütött, ez a két érzés már napok óta úgy vette körbe, akár egy sötét felhő. Ádámot azonban a legkevésbé sem…

Olvass tovább

Szöges Emese: Lókötők és hazugok

1. fejezet A csöndes, álmatag városon egy postakocsi zörgött keresztül. A heti delizsánsz[1] volt Heris mezővárosból Eileen fővárosba, mely minden hétfőn pontban hétkor indult a herisi posta elől. A menetrend szerint – és ha az időjárás is úgy engedte – négy nap alatt ért Eileenbe, közben három éjre pihenőt tartva az útba eső Szurdokszegben, Gardhamban…

Olvass tovább

Cassy Blacksmith: Bátorságnapló

I. stádium Allie Livingston, 1995.01.10.   A félelem természetes Mindenki szívében lakozik félelem, ez az emberiség velejárója, mióta Ádám és Éva vétkezett a Paradicsomban. Isten jól tudja ezt, és nem rója fel senkinek. Ahány ember él a világon, a félelem annyi alakot ölt. Mind más, és más dolgoktól rettegünk. Legyen az egészen ostobának tűnő riadalom,…

Olvass tovább

Fejes Szonja: Árnyék(l)én(y)

1. Hasadás Vicuska Naponta többször elképzeltem, hogyan állnék bosszút az apámon. Pedig szerinte ő csak azon dolgozott, hogy normálisabb legyek. Legalábbis ezt állította minden alkalommal, amikor nevelő célzattal végigpofozott a folyosón. Mint akkor, amikor ez az egész hihetetlen történet elkezdődött. Az életem azelőtt sem telt unalmasan. Folyamatos kihívást jelentett például úgy közlekedni a lakásban, hogy…

Olvass tovább

Almási Zsófi: Lépésről lépésre

1. rész Randevú * 1. fejezet A baleset még YouTube-on is fent van, egész jó minőségben. Anya azt akarja, hogy ne nézzem meg, apa nem nyilatkozik. A húgomat nem érdekli. A barátjánál akar aludni, ezért hisztizik már hosszú percek óta, miközben én az ágyamon ülök, ölemben a nyitott laptoppal. Anya végre megtalálja a hangját, és…

Olvass tovább

Interjú: Bessenyei Gábor

Bessenyei Gábor a III. Aranymosáson tűnt fel ifjúsági sorozata, Az Olimposz legyőzése első kötetével. Az első részben Marci, Erik és Adria visszamegy az ókori Görögországba, hogy segítsenek Zeusznak kinyomozni, melyik isten árulta el társait, és okoz időzavarokat. Bár az árulót megtalálják, mégis gyanús eseményekkel találkoznak a saját idejükben… A sorozat második kötete, A feledés folyója…

Olvass tovább

Bessenyei Gábor: A jövő harcosai és az istenek alkonya – 2.

Első részlet * 3. fejezet (Erik) Erik még percekkel azután is visított, hogy leszálltak az erdőben. Adria csendre intette ugyan, de ő sem tűnt valami összeszedettnek. Kifehéredett arcán látszott, hogy az utazás őt is megviselte, és nekidőlt egy fának. Erik utált minden extrém dolgot, egy szörnyszerű idegennel repülni pedig elég extrémnek tűnt ahhoz, hogy pokolba…

Olvass tovább