Szegő Lindi: Legless blues

Emberből egy kibaszott tápcsatornává váltál, felül be alul ki, a tudat sehol, alszik már rég, még ha aludna, de már halott az agyad fele, a bőrödön, hajadon, szerveiden kívül már alig van mi emberi, a lelked nem mutatod, mert mit mutass már belőle, míg volt se mutattad, csak a kibaszott iskolaköpenygomb, amit felvarrtál, meg a…

Olvass tovább

Szegő Melinda: Proliblues

Ritkán esik meg velem, hogy felemelem a hangom, ám ezúttal olyannyira kiborult nálam a bili, hogy a távkapcsolót felkaptam az asztalról, és a falhoz vágtam. A műanyag szilánkok szanaszét szóródtak a szobában, ezt követte az asztalon álló hamutartó, a teásbögre, és egy kenyérhéjjal és virsli maradékkal teli tányér. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát,…

Olvass tovább

Szegő Melinda: Proliblues

Ritkán történik meg, hogy felemelem a hangom, de már nem bírtam tovább. ─ Elválok! Itt hagylak a picsába! ─Üvöltöttem, és magamra rángattam a kabátom. ─ Elegem van belőled! Felfogtad? ─ A hangom bejárt néhány magasabb tartományt. A cipzár akadozott, ahogy igyekeztem felhúzni, de majd letéptem a kocsit róla. A csizmámat felkaptam a földről, és fél…

Olvass tovább