Emberből egy kibaszott tápcsatornává váltál, felül be alul ki, a tudat sehol, alszik már rég, még ha aludna, de már halott az agyad fele, a bőrödön, hajadon, szerveiden kívül már alig van mi emberi, a lelked nem mutatod, mert mit mutass már belőle, míg volt se mutattad, csak a kibaszott iskolaköpenygomb, amit felvarrtál, meg a kibaszott vajas kifli, amit megkentél, meg a nadrágvasalás, ez volt a te lelked, ennyi amire emlékszem, miért nem emlékszem másra, csak erre, meg a csattanó pofonokra, a szíjad gyűrődésére, minden négyzetmilliméternyi gyűrődés ott van bennem, a szíj, ami csattant a hátamon, a két fél maradék fogad koccanása a kanálon, a billegésed, míg etetlek, tedd már le a kezed, ne rángasd a rácsot, kilötyög a leves, ne köpd vissza bazdmeg, najóvan ebből elég, itt a második, szedi a kezed a szőlőt, koszos a körmöd, csattog a metszőolló, csámpás a papucsod, a nejlonzoknid biztos büdös, pedig sosem volt büdös a lábad, míg volt, csak rohadt, mállottak el az ujjaid, nem fordult fel a gyomrom, megszoktam, aztán megszoktam a csonkod látványát, megszoktam hogy fekszel, megszoktam a szarszagot, megszoktam hogy épülsz lefelé, pedig csattogott a tenyered anyám arcán, csattogott a hátamon, sziszegsz a fogad között, sziszeged nekem, sziszeged anyámnak, a kurvaanyátokat, a trabantban mindig füst volt, meg pálinkaszag, anyám illatához mindig hozzátartozott az alkohol bűze, anyám nyakának szaga, cigarettadezodorpia, emlékszel még? emlékszel milyen szaga volt a nyakának, mikor csináltál, csókoltad a nyakát, akkor még nem volt pia, csak aztán lett, nem akartál, aztán ha már ott voltam, kibaszott leves végigfolyt a nyakadon, moshatok megint, moshatlak le megint, a te nyakad levesszagú, nem piaszagú, már nem, odabújtam hozzád, kicsi voltam, akkor még nem bántottál, csak később, miért voltál tehetetlen? miért nem másként oldottad meg, miért kellett a pofon, most te vagy tehetetlen, pofozhatnálak, de mást keresek, más megoldást, rágom veled együtt a falatot, a szám üres, veled együtt csámcsogok, erőtlen tüdőddel együtt kapkodom a levegőt ahogy eszel, egyél bazdmeg, ezer dolgom van még, ne köpd vissza, mondom hogy ne köpd vissza! mit nézel, ne makogj, beszélj rendesen, tudom, hogy nem tudsz, tudom, hogy már nem megy, már nem megy a kurvaanyátokat, már csak magánhangzók mennek, az idegszálaimon csattog az aaaaaa, eeeeeee, mondd rendesen a rohadt életbe már, és ne rángasd a rácsot, úgy, bazdmeg, köpj szembe, köhögj le, fasza, láttam, ahogy táncoltál a lakodalomban anyámmal, keringőztetek, hogy forogtatok, azt hittem minden rendben van, míg haza nem értünk, akkor verted, mert féltetted, ahogy engem is féltettél, hozzám ne érjen senki, mint férfi, nem bánthatnak, csak te bánthattál, csak te üthettél, te tápcsatorna, te sehova se néző, már alig élő, csonka test, öregszagú csonka test, hiába moslak, nem jön le az öregszag, gödröt ültél már a matracodba, mély árkot vájt a szaros pelenka hét év alatt, szerettem hozzád menni, szerettem veled keresztrejtvényt fejteni, szerettem a sós izzadságszagodat a kertben nyáron, szerettem mondani, hogy majd az én apukám megvéd, csak magadtól nem tudtál megvédeni, hogy is mondhattam volna, hogy apa bántasz, védj meg! már megint ordítasz, a fejed alját igazítsam, jól van, megjött a fogytám, megyek gyógyszerért, ne ordíts, míg nem jövök, a szomszédok már szóltak, ne nézz így… …nem hagylak itt, jövök mindjárt, rohanok, rohanok bazdmeg hét éve, nincs szabadság, nincs szünnap, csak te vagy, körülötted forog a világ, te szabod a szabályokat, ahogy szabtad is mindig, most én szabom, tiszta apád vagy mondta anyám, de én nem akarok olyan lenni, olyan se mint ő volt, én én vagyok, vállaltam tudom bazdmeg, hát csinálom, nem? tudom, hogy meghalnál, de majd adok én neked, nem teheted, érted? nem teheted! még bírd, még bírjuk, még csináljuk, csak ne köpd vissza a levest bazdmeg, ne köpj le, kérlek…