Lassan közeledett Mikulás ünnepe. A gyerekek levelei pedig szálltak sorban az Északi – sark irányába. A manók szorgalmasan gyűjtötték be őket, majd adták át a Télapónak. A levelek között akadtak irka-firka üzenetek is, a még írni nem tudó gyerekektől. Mikulás egy ilyet kapott kézbe, nem sokkal december hatodika előtt. Az üzenet tulajdonosa egy Bakos Lili…
Tami csak akkor vette le az arcáról a hercegnős, mosható szájmaszkot, amikor becsukta maga után az ajtót. Anyu figyelmeztette, hogy előbb nem szabad, mert már az utcán is kötelező. Tami mindig szófogadóan viselkedett, és mindig betartotta a szabályokat. A színes, tenyérnyi vásznat a cipős szekrény tetején álló üvegtálba dobta. Ott gyűjtötték össze azokat, amiket használtak…
Emma szemöldökráncolva figyelte a sűrű hópelyheket. Alig harminccal haladt csak az úton, mert nem szeretett volna megcsúszni és egy árokban kikötni. Ha az a pityergő kisfiú nincs az áruházban, aki az anyukáját kereste, akkor ő is időben el tudott volna indulni a munkahelyéről, elkerülve a vihart – gondolta. A gyerek elmondása alapján azért keveredett el…